Ígérem mától felveszem a fonalat, mert ez így nem pálya, inkább élvezem, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó, nem attól haladok előre, ha össze-vissza futkosok ember.
Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel, hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer, élvezd az illatot, ez a szabadság.
Szólj hozzá!
Címkék: élvezd punnany massif futkosok
Azt vettem észre, hogy elmúlt időkben egyre kevesebb metál zenét hallgatok.
Persze, régebben sem voltam az a tipikus felfedező típus, vagy megvoltak/megvannak a standard darálós zenekaraim, amelyeket szívesen pörgetek, de ezekkel kapcsolatban is az a helyzet állt elő, hogy vagy meguntam a régebbi lemezeiket, vagy nem nagyon akarnak kiadni újat mostanában, vagy ha van is új, az nem jön be.
És mindig utoljára maradt az az érv, amelyet nehezen ismerek be, viszont egyre többször suhan át az agyamon mostanában: az, hogy öregszem, és talán a korral jár a dolog.
Kezdtem szépen lassan beletörődni ebbe a ténybe az elmúlt hónapokban úgy, hogy különösebben nem is zavart a dolog, csak néha szimplán fura érzéssel töltött el az, hogy nem találok egy olyan metál bandát, ami átlendítene ezen az egészen.
De megtört a jég! Tegnapelőtt a YouTube-on rákattintottam egy Mastodon dalra, és újra azt éreztem, amit 14 évesen. Ez már csak azért is vicces, mert a 2011-ben kiadott The Hunter lemezüket mindenki istenítette, nekem viszont akkor nem jött be. Kaptam is az ívet rendesen mindenkitől, főleg Viditől, aki akkor írt egy nagyszerű posztot a zenekarról.
Leszippantottam az összes albumukat, és miközben ezeket a sorokat írom, a Divinations című dalt hallgatom bólogatva, vigyorogva úgy, hogy érzem, ahogyan minden eddig felgyülemlett agresszió kitör belőlem, és azt érzem, amit kell, amit szeretek érezni. Hát kell ennél több?
Szólj hozzá!
Címkék: metál érzés mastodon vidi divinations
Kurva lassan telik ez az év, már aki érti, mire gondolok. De amúgy nem, csak viccelek, mert igen jól érzem magam a bőrömben, és egy hónap már el is repült ebből az évből, meg a fogadalmamból. Bár a baráti körben kapom az ívet rendesen, de nem baj, ez még jobban erősít a dologban
Ettől függetlenül mindenhol ott vagyok, mint Dave Grohl a zeneiparban, így aztán jöjjön Tőle a lendület, amely dal tuti biztos, hogy most hatással van az egész életemre.
Aktiválnom kellene magam, mert hozzám képest egy zombi olyan, mint az agyam. Különös dolog, az, ami nem hétköznapi, vagyis amerre megyek, oda meg akarok érkezni.
Már írtam egyszer arról, hogy képes vagyok egy számot napokig hallgatni, de most már konkrétan olyan kötés jött létre a dal és köztem, hogy nem tudunk már lassan egymás nélkül létezni. Folyamatosan ketyeg bennem, a részemmé vált és nem tudok tőle szabadulni, de persze nem is akarok. Minden hangja, minden sora telitalálat. Zseniális, pont. Reggel villamosmegálló, fülest betolod, izgatottan megkeresed és elkezdődik, majd ihletetten együtt suttogod minden egyes alkalommal Gergővel, hogy:
köszönet a fényért
köszönet az idődért
köszönet a keresztért
de hála az ihletettségért
köszönet a fényért
köszönet az idődért
köszönet a keresztért
köszönet mindenért
Jankai Vale a magyar Brann Dailor az egyszer biztos!
Kellene valamit blogolnom, mert Adamo lassan kirúg a picsába vagy meghív egy sörre.
Mivel érdekel a közélet és az útélet is és nagyjából a térélettel is tisztában vagyok, és hellyel-közzel mindenről tudok, még a nagyon nem érdeklő sétányéletről is, ezért bármiről írhatnék, akár a körútéletről is.
De nem írok, mert most éppen azon idegeskedem, hogy Chuck Norris még mindig nem tépte ki az adatlapomat a pofakönyvből, mert miután a víz alatt megszárította haját, fürdőgatyában és strandpapucsban elment megmászni a Himaláját. Mellesleg az a köcsög pofakönyv egyébként elindította a címben is jelzett kereső-kutató akármijét, ahol adat nem marad szárazon, úgyhogy aki teheti gyorsan szóljon Norris mesternek, ha visszajön a Himalájából.
Egyébként tudja valaki, hány oldala van az erőnek?
update:
Chuck Norris visszajött a hegyekből, ki is tépte az adatlapomat a pofakönyvből a megbeszéltek szerint. Közben azonban úgy döntöttem nem adom fel és újraépítem a kapcsolati hálómat, de a filozófia a blognak megfelelő fű alatt, de attól is mélyebben, hátha megtalál valaki, de remélem nem lesz. Én nem jelölök be senkit, csak a jó zenéket, de aki bejelöl azt is kicsapom a picsába, hogyha úgy ítélem meg, hogy. Eddig egy ismerősöm van, aki mellesleg a feleségem. Meghalt a király, éljen a király!
Szólj hozzá!
Címkék: élet chuck norris adamo pofakönyv
Biztos vagyok benne, hogy legtöbben már ismerik ezt, de én mindig szétröhögöm magam, ha meglátom.
Akik viszont mégsem olvasták eddig, azoknak itt van az a kis összeállítás, amely gyerekek sajátos véleményeit szedi csokorba arról a témakörről, hogy vajon kik is azok a kurvák! Íme:
Eszti (8 éves):
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.
Zsófi (6 éves):
A kurva? Az egy csúnya szó, amit apu mond, amikor nem megy a számítógépe.
Peti (7 éves):
A kurva az egy olyan néni, aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni, mert félnek a sötétben.
Bécike (7 éves):
A kurva az a Fradi, mert apa mindig azt mondja, hogy: "Az a kurva Fradi!". Bár nem tudom, hogy mi az a Fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó.
Csilla (6 éves):
Apa szokta mondani, amikor nézem a barbis mesét, hogy: "Már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tv-ben!". Én ilyenkor mindig sírok, és anya megvigasztal, majd azt mondja, hogy a barbi nem is kurva, viszont apa egy köcsög. A köcsög pedig az a váza, amibe anya virágot kap, de nem tudom, miért mondja ezt apának, hiszen apa nem is váza.
Botond (7 éves):
A kurva az az, aki nagyon ki van festve, és nincs pénze ruhára. ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.
Petra (6 éves):
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni. (Itt anyuka hanyatt esett...)
Dénes (4 éves):
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja, hogy megöli a kurva kutyát. Szerintem a kurva az egy kutya fajta, mint például a kuvasz, csak hangosabb.
Brigi (7 éves):
A kurva az az, aki pénzért szexel. Ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom, mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.
Viola (5 éves):
A kurva az a nagynéném, mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva, és akkor megjön a nagynéném. (Szülő a gyereket a tékából kirángatja, saller repül...)
Zolika (6 éves):
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját, és megmutatja a punciját, aztán elszalad!
Adri (7 éves):
A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki, szőke haja van, csizmája, nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (Mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)
Pistike (6 éves):
A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad, tehát anyu nem kurva.
Szólj hozzá!
Címkék: gyerekszáj gyerekek kurvák
A tavalyi év derekán az interneten vitorlázva szembejött velem egy könyv, amely a Pi élete nevet viselte. Különösebben nem ragadott magával a rövid összefoglalóban felvázolt történet, de az egyik lány ismerősöm egyből eszembe jutott, akinek szintén Pi a beceneve. El is küldtem Neki nyomban a könyvajánlót, kicsit kokettáltunk a sztoriról, majd részemről feledésbe merült az egész.
Aztán december környékén a karácsonyi ajándékok gyűjtögetése közben az egyik boltban kezembe akadt a könyv, amelynek a borítóján díszelgett a reklám, miszerint a regényből készült 3D-s mozifilm hamarosan látható lesz. Itthon rögtön levadásztam a YouTube-on a szinkronos előzetest, aztán már töltöttem is lefelé a könyvet, mert az örök igazság is úgy szól, hogy olvasva mindig jobb valami, mint nézve.
Az első száz oldal ennek ellenére mégiscsak egy kicsit vontatott volt a különböző vallások részletezése, és az állatok tulajdonságainak ismertetése miatt, de aztán megindul a cselekmény, amikor elsüllyed a hajó, és Pi egyedül marad a Csendes óceán közepén egy 8 méteres mentőcsónakban egy 2 és fél mázsás kifejlett bengáli tigrissel, név szerint Richard Parker-rel.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de részemről kicsit ott sántított a dolog, amikor nem tudtam eldönteni, hogy egy regény egészséges határain belüli igaz történetként, vagy meseként kezeljem az egész sztorit. Az utóbbi javára szól a sokat emlegetett húsevő sziget létezése, valamint a több hónapnyi hánykolódás után felbukkanó másik hajótörött is.
Ezek után nem is maradt más hátra, minthogy megnézzem a filmet, amiben nagyszerűen helyrehozták azokat a "hibákat", amiken én is változtattam volna a könyv esetében. Az eleje sem volt túlbonyolítva, ami a vallásokat és az állatokat illeti. Kicsit megijedtem az előzetesben megjelenő lány miatt, hogy beleszőnek egy teljesen felesleges szerelmi szálat is, de aztán hál' Istennek nem vitték túlzásba a l'amour-t.
Ami a könyvben nem tetszett, hogy az elején egy másik, Mahisha nevű tigrist mutatnak be, amivel az apja elrettenti Pi-t és a testvérét attól, hogy egy ilyen fenevaddal próbáljanak barátkozni. A filmben pedig - lássunk csodát - már az elején is az a Richard Parker tűnik fel, és tépi szét a gyerekek szeme láttára az elébe dobott kecskét, amivel aztán Pi-nek kell szembenéznie egész utazása során. Bár a filmben kicsit giccsesre - de mindenképpen meghatóra - sikerült a megsimogatós jelenet, de muszáj volt feloldani az addig kialakult feszültséget a két főhős között.
A film már most 11 Oscar- és 3 Golden Globe-díj jelölést kapott, de kicsit sajnálatos, hogy ezek között mind-mind valamilyen technikai dologra (hangkeverés, hangvágás, vizuális effektusok, látványtervezés) irányuló a dicséret, és szinte semmilyen személyes megjelölés, ami állítólag nem is csoda, mert az indiai főszereplő srác olyan iszonyat gáz akcentussal tolja az angolt, hogy csaknem élvezhetetlen az egész.
Visszatérve az igaz történet kontra mese összehasonlításhoz: kicsit sajnálom, hogy az író már eredetileg sem vette romantikusabbra a figurát (hogy mondjuk a túlélést követően együtt élne Pi és a tigris), hanem angolosan távozva kilép Richard Parker Pi életéből a mexikói partoknál.
De mindezek ellenére is hatásos az a kis csavar, ami a végén van, és ami mélyen elülteti az olvasóban/nézőben a gondolkodás magját, amivel aztán tovább elmélkedhet, és eldöntheti, hogy milyen aspektusból szemléli a továbbiakban a vallásokat, az állatokat, az Istent, és végső soron magát az egész életet.
Elolvasva. Megnézve. Király!
Szólj hozzá!
Címkék: film mozi könyv pi élete richard parker