A tavalyi év derekán az interneten vitorlázva szembejött velem egy könyv, amely a Pi élete nevet viselte. Különösebben nem ragadott magával a rövid összefoglalóban felvázolt történet, de az egyik lány ismerősöm egyből eszembe jutott, akinek szintén Pi a beceneve. El is küldtem Neki nyomban a könyvajánlót, kicsit kokettáltunk a sztoriról, majd részemről feledésbe merült az egész.
Aztán december környékén a karácsonyi ajándékok gyűjtögetése közben az egyik boltban kezembe akadt a könyv, amelynek a borítóján díszelgett a reklám, miszerint a regényből készült 3D-s mozifilm hamarosan látható lesz. Itthon rögtön levadásztam a YouTube-on a szinkronos előzetest, aztán már töltöttem is lefelé a könyvet, mert az örök igazság is úgy szól, hogy olvasva mindig jobb valami, mint nézve.
Az első száz oldal ennek ellenére mégiscsak egy kicsit vontatott volt a különböző vallások részletezése, és az állatok tulajdonságainak ismertetése miatt, de aztán megindul a cselekmény, amikor elsüllyed a hajó, és Pi egyedül marad a Csendes óceán közepén egy 8 méteres mentőcsónakban egy 2 és fél mázsás kifejlett bengáli tigrissel, név szerint Richard Parker-rel.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de részemről kicsit ott sántított a dolog, amikor nem tudtam eldönteni, hogy egy regény egészséges határain belüli igaz történetként, vagy meseként kezeljem az egész sztorit. Az utóbbi javára szól a sokat emlegetett húsevő sziget létezése, valamint a több hónapnyi hánykolódás után felbukkanó másik hajótörött is.
Ezek után nem is maradt más hátra, minthogy megnézzem a filmet, amiben nagyszerűen helyrehozták azokat a "hibákat", amiken én is változtattam volna a könyv esetében. Az eleje sem volt túlbonyolítva, ami a vallásokat és az állatokat illeti. Kicsit megijedtem az előzetesben megjelenő lány miatt, hogy beleszőnek egy teljesen felesleges szerelmi szálat is, de aztán hál' Istennek nem vitték túlzásba a l'amour-t.
Ami a könyvben nem tetszett, hogy az elején egy másik, Mahisha nevű tigrist mutatnak be, amivel az apja elrettenti Pi-t és a testvérét attól, hogy egy ilyen fenevaddal próbáljanak barátkozni. A filmben pedig - lássunk csodát - már az elején is az a Richard Parker tűnik fel, és tépi szét a gyerekek szeme láttára az elébe dobott kecskét, amivel aztán Pi-nek kell szembenéznie egész utazása során. Bár a filmben kicsit giccsesre - de mindenképpen meghatóra - sikerült a megsimogatós jelenet, de muszáj volt feloldani az addig kialakult feszültséget a két főhős között.
A film már most 11 Oscar- és 3 Golden Globe-díj jelölést kapott, de kicsit sajnálatos, hogy ezek között mind-mind valamilyen technikai dologra (hangkeverés, hangvágás, vizuális effektusok, látványtervezés) irányuló a dicséret, és szinte semmilyen személyes megjelölés, ami állítólag nem is csoda, mert az indiai főszereplő srác olyan iszonyat gáz akcentussal tolja az angolt, hogy csaknem élvezhetetlen az egész.
Visszatérve az igaz történet kontra mese összehasonlításhoz: kicsit sajnálom, hogy az író már eredetileg sem vette romantikusabbra a figurát (hogy mondjuk a túlélést követően együtt élne Pi és a tigris), hanem angolosan távozva kilép Richard Parker Pi életéből a mexikói partoknál.
De mindezek ellenére is hatásos az a kis csavar, ami a végén van, és ami mélyen elülteti az olvasóban/nézőben a gondolkodás magját, amivel aztán tovább elmélkedhet, és eldöntheti, hogy milyen aspektusból szemléli a továbbiakban a vallásokat, az állatokat, az Istent, és végső soron magát az egész életet.
Elolvasva. Megnézve. Király!
Szólj hozzá!
Címkék: film mozi könyv pi élete richard parker
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
