2013 elején belevágtam egy egyéni küldetésbe. Ami - szerintem - a legfontosabb, hogy önszántamból. Nagyon régóta élek elemző, analitikus életet, és bizonyos kudarcok kapcsán úgy éreztem, hogy az alkoholfogyasztás egyfajta kompenzációként van jelen nálam.
9 hónap elteltével viszont meg kell, hogy állapítsam: tévedtem. Ez persze egyáltalán nem baj. Egyrészről azért, mert mégsem olyan nagy a probléma, mint hittem: a társasági poénkodások ellenére igazából egy másodpercre sem okozott eddig belső konfliktust, hogy nem ihatok. Másrészről pedig rájöttem, hogy egyedül is képes vagyok jól érezni magam. Aki dolgozik azon, hogy fejlett emocionális intelligenciával rendelkezzen, és többnyire őszinte is önmagával, az tudhatja, miről beszélek, mint ahogy azt is, hogy mi a különbség az egyedüllét és a magány között.
Elkanyarodtam kicsit a tárgytól, de valójában az egész absztinencia túrám is egy önelemző terápiába csapott át, amelyben így az év vége felé iszonyatos fénysebességre kapcsoltak az események. Bírnom kell a tempót, de a lényeg, hogy most már a vágyaim megvalósulásának irányába tartok.
Az erőt természetesen most is magamból és a kedvenc zenéimből merítem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
