Nem bírok lerohadni Adamo tesó pár napja hozzám intézett leveléről, amikor beszúr egy idézetet valakitől, aki és ami: "Ez a cikk méltó a blog nevéhez. Nem tudom, ezek az indulatos, ámde buta emberek miért érzik úgy, hogy feltétlen írniuk kell... Pedig nem kellett volna...…
Mint kezdő paszternák a nagybani piacon, úgy lépkedek az évadnyitó posztom felé, mögöttem mocsokkal, előttem mocsokkal, de hittel, hogy a hit nem én vagyok, hanem aki hisz, de nem bennem, mert én másban sem.
Itt az ideje, hogy egy elementáris zenével lenyomjam Adamo tesóm…