Napi zene 131.

2013.02.01. 14:06

vidi

Aktiválnom kellene magam, mert hozzám képest egy zombi olyan, mint az agyam. Különös dolog, az, ami nem hétköznapi, vagyis amerre megyek, oda meg akarok érkezni.

Már írtam egyszer arról, hogy képes vagyok egy számot napokig hallgatni, de most már konkrétan olyan kötés jött létre a dal és köztem, hogy nem tudunk már lassan egymás nélkül létezni. Folyamatosan ketyeg bennem, a részemmé vált és nem tudok tőle szabadulni, de persze nem is akarok. Minden hangja, minden sora telitalálat. Zseniális, pont. Reggel villamosmegálló, fülest betolod, izgatottan megkeresed és elkezdődik, majd ihletetten együtt suttogod minden egyes alkalommal Gergővel, hogy:

köszönet a fényért

köszönet az idődért

köszönet a keresztért

de hála az ihletettségért

köszönet a fényért

köszönet az idődért

köszönet a keresztért

köszönet mindenért

Jankai Vale a magyar Brann Dailor az egyszer biztos!

A bejegyzés trackback címe:

https://raklapfos.blog.hu/api/trackback/id/tr505056833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása