Ha következetes akarnék lenni (persze nem akarok), magamat is ki kellene rúgnom erről a nyamvadt blogról, mert hetek óta annyit írtam, mint Schmitt Pál volt államfőbá a doktori disszertációjában.
Úgyhogy nem tudom nem észrevenni, hogy meghalt a blog.
Két lehetőség van, vagy kiásom magam és zombiként tolom tovább, vagy csak úgy szimplán folytatom, mintha semmi nem történt volna. Nehéz döntés, mint az unikum és az unikum szilva közötti választás, bár múlt vasárnaptól én vagyok Absztinencia budapesti nagykövete.
A múlt héten prímán szórakoztunk a családdal vidéken, gyerekek, fúrás, faragás, pince le, pince fel, meg egyéb nyalánkságok (Adamoval cseppet be is karcoltuk!), úgyhogy sikeresen lemaradtam gyerekkorom egyik kedvenc hardcore-punk-funk-vagy-mi-is-ez zenekarának nagy sikerű ZP-s koncertjéről.
Adja magát, ezért egy laza Suicidal_Tendencies héttel nekilódulok megint, mert igen jó móka ám ST-t hallgatni, ugyanis Cyco Miko és szabadcsapata a mai napig ugyanolyan zsenialitással tolja, mint amikor 30 éve elkezdték az LA környéki Venice Beach-ben.
Akkor kezdjünk bele, Come Alive baszod!
2 komment
Címkék: zp unikum napi zene absztinencia schmitt pál suicidal tendencies cyco miko adamo venice beach
Legutóbbi posztommal - amely nem sok vizet zavart - kiérdemelhettem, hogy továbbra is Raklapfos szerkesztőbá legyek.
Próbáltam benne kivesézgetni, hogy részemről mi miért van, s hogy mit is gondolok én erről az egész életnek nevezett játékról.
Bár, ha az ember minél többet agyal, gondolkodik és erről ír mondjuk egy blogon, annál inkább belebonyolódik, aztán nem lesz az egészből semmi, végül lecsúszik arról az igazságról, amit folyton keres.
Most pedig, a nyár közeledtével elfog egy érzés, hogy gyakorlatilag nem érzek semmit. Érdekes. Pedig éreznem kéne. Érezni azt, amit gyerekkoromban éreztem, amikor még nem gondolkoztam az időn: nem volt olyan, hogy június, július vagy augusztus. Nem volt reggel, dél és este. Nem volt idő. Csak a nyár, maga. A biciklizések, focizások, bunkerépítések a legendás Sümse pályán. Az utcabeli cimborák és a Sajó-part.
Ezek mind gondolatként jelennek már csak meg a fejemben, és a legrosszabb, hogy teljesen üresen.
Valamit elveszítettem.
Aztán hirtelen magamhoz térek: a helyi általános iskola focipályáján állok dermedten - felnőttként - a sok rohangáló és üvöltöző tanár, diák és szülő között. Ki tudja, mennyi ideje állhatok így...
Rádöbbenek, hogy egyszerűen csak megakadt a szemem a homokozóban játszó gyerekeken, és a tökéletes jelenlétük hatása váltotta ki bennem mindazt, ami most a fejemben lezajlott.
Igen, elveszítettem azt a jelenlétet, amiben még a játszó kisgyerekek élnek. Felnőttként pedig elég nehéz tudatosan visszahozni és megteremteni ezt az állapotot. Bár vannak emberek, aki még felnőttként is - persze a világ szemében bizonyos szempontok alapján negatívumként - képesek gyerekek maradni.
Pán Péter szindróma.
Gyerek szeretnék lenni. Megint. De most már késő, mert megint elkezdek gondolkozni és azon parázni, hogy vajon ki láthatta, hogy percek óta itt állok mozdulatlanul, és talán még beszéltem is magamban. Nem érdekel.
Mielőtt a jelenlétemet ismét elveszíteném, észreveszem, ahogy Szolnoki Enikő, 2. C osztályos kislány szalad felém a szokásos mosollyal az arcán.
Mikor odaér, átölel és gyermeki őszinteséggel közli:
"Ádám bácsi! Kár, hogy nem vagy a testvérem..."
Kollégám minap feltette a szerinte vicces kérdést, amivel gondolta megfog.
- A tartósítószer meddig őrzi meg a minőségét?
- Attól függ mihez kevered! - mondtam, majd pár pillanat csend és röhögtünk mind a ketten.
Miért is jutott eszembe, ez a remek kis intermezzo.
Akinek a következő videók után nem esik le a megfejtés, azzal nem szeretnék aranypénteken a közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségeiről beszélgetni.
1974.
2012.
100 éve született a mai napig megnosztalgiázott mocsok, a puritán gyilkos, a világ legkeményebb puhadiktátora, az orosznyaló csicska, akinek csak azért nem írom le a nevét, mert rühellek mindent ami vele és az általa képviselt eszmerendszerével kapcsolatos. Egyébként remélem hamarosan utánamegy a nyomorult pufajkás köcsög haverja is ("Vegyék tudomásul az elvtársak, hogy … elvtárs nélkül nincs kibontakozás, nincs magyar jövendő" - H.Gy.), lenyalják egymást és együtt rohadnak örökre, valami pokoli pöcegödörben, miközben demokrata óriásfarkúak zaklatják őket, két politikai kivégzés között.
Az ünnepi képünkön, a mi beteg faszunk jobb oldalon, a beteg faszunkat és sokáig minket is csicskáztató elmeháborodott a bal oldalon, a nyálas-nyelvek pedig középen, a sejtelmesen derengő vörös csillagos, sarló-kalapácsos homályban!
Hányjatok velünk, eme remek ünnepen!
 |
Már a csapból is az folyik, hogy a kicsi kopasz akcióhősféle itt forgatja a Moszkvában játszódó drága az élet mulatságát, tehát más választásunk nincs, mi is foglalkozunk a témával.
A Die Hard ötödik része, A Good Day to Die Hard néven fut, a magyar cím pedig valószínűleg, az Elbaszott drága az életed, adózz köcsög! lesz.
Mivel bulvár és egyéb témák nem érdekelnek, inkább hosszas utánjárással megszereztem egy bennfentestől tutit, vagyis a sztorit, amit most meg is osztok veletek.
Hajtás után elolvashatod a szinopszis:
John McClane Budapestre érkezik, hogy meglepje az ösztöndíjas egyetemista fiát, Jack McClane-t a szülinapján. A landolást követően John taxit rendel, aki a bepakolás után otthagyja, ellopva az összes cuccát. Ahogy a terminálban izgatottan keresi a taxist, óriási robbanás történik, mert leszállás közben lezuhan a Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök repülőgépe. Teljes a pánik, de John nyugodt. Csak pár szál cigaretta és a pénztárcája marad nála, valamint a fia telefonszáma felírva egy cetlire. Nem adja fel, ezért elhatározza, hogy tömegközlekedéssel fog eljutni a repülőtértől a Blaháig, de innen kezdődnek az igazi bonyodalmak. A buszra várva rágyújt a buszmegállóban, de jön két közterületes és jól megbüntetik. Fogalma sincs mi történt vele, de felszáll a buszra, ahol a nagy döbbenetet követően elfelejti kilyukasztani Az áll BKV-s jegyárustól 32$-ért vett vonaljegyét. Pechére rögtön jön két taplopó kézzel-lábbal magyarázó ellenőrbá és jól megbüntetik. Nyugodtan haladnak, de egy óriási csattanást követően a busz kigyullad, amiről letessékel a sofőr mindenkit. A többi utassal elsétál a KöKi-hez, miközben a már lángoló busz felrobban. A KöKi-hez érve idegességében újra rágyújt, de megint megbünteti, pont az a két közterületes, akikkel egyébként együtt utazott a leégett buszon. Idegességébe a talponállóban kér egy 300 forintos sört, amiért fizet 30$-t, majd jön két szétkent picsa, aki odamennek hozzá autógrammot kérni, mert azt hiszik ő Bruce Willis, de mikor elmondja, hogy ő John McClane egy egyszerű amerikai rendőr, aki csak a fia szülinapjára jött, otthagyják a picsába, de közben biztonság kedvéért ellopják a pénztárcáját. Nem tud mit tenni, utolsó esélyként fel akar szállni a metróra, de persze nem engedi az ellenőrsorfal, elzavarják a picsába, köcsög turista felkiáltással. Végső kétségbeesésében odamegy egy járókelőhöz, hogy kérjen aprót telefonálni, de az illető nagyon morcos, mért nem érti, mit mond, ezért jól pofán vágja, majd elveszi az ingét és a cipőjét. Zaklatottan felkel, átsétál a zebrán, hogy segítséget kérjen, de egy Suzuki Ignis elüti. A Suzukis kiszáll, odamegy hozzá, jól megrugdossa, majd elhajt, de nincs szerencséje, mert frontálisan ütközik egy busszal, óriási tömegkarambolt okozva ezzel. Minden autó ég, teljes a káosz, John pedig kifosztva, lezúzva magányosan áll a lángoló, füstös naplementében, mezítláb, fehér, de már átvérzett, koszos atlétában és rágyújt az utolsó cigarettájára. Körbetekint, figyeli az embereket, de nincs szerencséje, mert belelép egy eldobott sörösüveg szilánkjaiba, felszisszen, de utolsó erejével, vérző lábával elindul a KöKi bejárata felé. Beleszippant az utolsó slukkba, de mielőtt kifújhatná a meleg füstöt, a legnagyobb megdöbbenésére észreveszi a fiát, aki egy Planet Hollywood pólóban éppen kilép a bejáraton. Teljes döbbenet. Könnyeivel küszködve, teljesen szétcsapva, az átvérzett atlétában, vérző lábbal odasántikál a fiához, már sírva átöleli és a fülébe súgja: ’Boldog születésnapot fiam! Szeretlek.’ Vége!
1 komment
Címkék: budapest bkv cigaretta taxi bruce willis john mcclane die hard köki planet hollywood atléta fehár
Ahogy ígértem az a köcsög szerkesztőbá, aki nem ír egy héten belül posztot, az úgy repül a nem létező szerkesztőségből, mint a szar.
Szóval Etelközi Vata és Csercsab ti vagytok a befutók, úgyhogy repültök, mint a szar!
Persze van visszaút, de az sok sörötökbe kerül!
Szólj hozzá!
Címkék: blog szar csercsab etelközi vata lehúzva
Évek óta ömlenek a ránk a tehetségkutató műsorok, nem győzzük a sok taknyot törölgetni a pofánkról. Elképesztő mennyiségű önjelölt dalnok érzi úgy kicsiny hazánkban, hogy érett és alkalmas arra, hogy közönség elé álljon és szórakoztassa őket. Mondjuk ez alapból szánalmas, ugyanis ebben az országban még mindig rengetegen elhiszik, hogyha vinnyognak, akkor ezzel kiegyesedhet az életük, ömleni fog a pénz és minden jó lesz. Be és feláldoznak mindent szerencsétlenek és nem veszik észre, hogy olyanok akár David Beckham alsógatyái, amik egyszeri használat után mennek a kukába. Legyen jó nekik persze, leszarom, de önértékelés hiányában ezen pacsirták a legtöbb esetben hang és egyéniség nélkül ugranak a fénybe, majd plattyannak, mint a szar, amin általában le is döbbenek, mint Damu Roland a börtöntől. (Remélhetőleg ezt a beteg faszt az esélyegyenlőség jegyében a börtönben bekábelezik innen-onnan, hiszen mindenki előbb-utóbb megkapja, ami jár.)
Visszatérve a témára, már sokszor elgondolkodtam azon, mi lenne, ha az ország régóta köztudatban élő és több-kevesebb sikerrel még mindig haknizó énekes sztárjai most elindulnának egy ilyen tehetségkutatón, mire is jutnának? Négy női és négy férfi indulót választottam (ők jutottak először eszembe!), akinek összehoztam az előadásuk utáni értékelését, kicsit megcsavarva. Ha már itt tartunk egyébként, aki a neveknek megfelelően kimatekozza, hogy hány sláger cím szerepel az adott értékelésben, az nagyon ügyes és ihat az egészségemre egy fröccsöt. Szerintetek tovább jutattam valakit?
Presser Gábor:
Kedves Gábor, ugye mi jóbarátok vagyunk, de ha ezt komolyan gondolod, akkor igen jó a humorod, ha meg csak vicceltél, akkor egy nagy utazás jót tenne neked a valódi zene világában. Ezzel a hanggal sci-fi filmek szinkronszínészeként szerintem van jövőd, de az éneklést azonnal hagyd abba, csak mosolyog egyszer, csak mosolyog egyszer, mosolyog egyszer már! Tudom a csúnya fiúknak is van szíve, úgyhogy amellett, hogy most kategorikusan nemet mondok, biztatlak, hogy a zenélést ne hagy abba, a legvégén lesz még egy dal, hidd el.
Koncz Zsuzsa:
Kedves Zsuzsa, maga egy bájos ifjú hölgy, de rohan az idő és amit előadott régi dal, pozitívan értékelni pedig szinte lehetetlen. Miért hagytuk, hogy így legyen, ezt nem is értem. Valaki kell, hogy szeresse ezt, de nekem ez nem megy. Legyen inkább kertész, de ne vágjon ki minden fát, már ha érti mire gondolok. Hogy mondjam el neked, kedves Zsuzsa, hiszen itt van valahol egy lány ég és föld között, aki nagyon akarja, de most még nem megy. Mivel rohan az idő, ismerkedjen meg Mr. Alkohollal és kérje meg a mamát, hogy küldje vissza pár év múlva, de akkor is minden illúzió nélkül.
Demjén Ferenc:
Ferenc a tehetséged megvan, de ez itt nagyon kevés. Olyan volt ez a dal, mint a reggeli kakaó, kakaó nélkül, de a refrén környékén még a tej is hiányzott belőle. Ha ezt komolyan gondolod, akkor válasz valami becenevet, ami az orrod méretével kapcsolatos és kezdj el saját számokban gondolkozni, falunapokon úgy sem iszik senki kakaót. Most kell eldöntenem, de én azt mondom, hogy nem, de gyere vissza tíz év múlva, ha már van beceneved és elmondhatod, hogy te vagy a szabadság vándora.
Csepregi Éva:
Kedves Éva, maga egy párizsi lány, vagy csak egy napraforgó? Rosszabb és hosszabb volt, mint egy maraton, amíg végigszenvedtük ezt a dalt. Most mond meg, minek ez a cirkusz? Védőháló nélkül ez elviselhetetlen. Ha változik a világ, jön egy bűvész és azt mondja, hogy abrakadabra, itt a kék korszak, vagy megtalálta az Atlantiszt, neked akkor sem lesz esélyed édentől keletre. Így vagy úgy, a kocka el van vetve, de búcsúzni csak szépen szabad, úgyhogy kalapot fel, a família biztos büszke rád, de itt nincs aki támogatna. Nemet mondok, kiestél.
Kovács Ákos:
Ákos az elsőre lejött, hogy benned dörömbölnek a vágyak és a tini lányok bebugyiznak tőled, de ezt a pökhendi hozzáállást kikérem magamnak, hidd el, hogy így a szív hideg marad. Olyan voltál, mint egy majom a ketrecben. Nem ér semmit a dal, ha amit csinálsz legalább annyira mesterkélt, mint amennyire unalmas és hatásvadász. Ez tánc a vékony jégen, úgyhogy most nem jutsz tovább, helló. Keresd meg a lányt, van még időd, fiatal vagy, szedd össze magad, gyere majd vissza és te leszel a pillanat emlékműve.
Bayer Friderika:
Friderika ez másodosztály, délibáb, egy hamis mese a királylányról. Ez jó lesz gondolhattad, de nem az, bár tehetném, megbocsátanék neked, de ez más dimenzió, itt tiéd minden dal, de ez így ahogy van, egy elkésett karnevál. Halló mi van még? Merre jársz? Kinek akarod elmondani vétkeidet? Ki a célcsoport? Azt kívánom, hogy tégy szebbé még egy életet, de ne itt. Ámen halleluja. Nincs bádogszívem, de ez legalább annyira gyenge mint a vidám vasárnap agitprop dalai.
Horváth Károly:
Károly ez most neked utazás az ismeretlenbe, de láthatóan a zenegép ott motoszkál benned. Azt tanácsolnék neked, hogy nézz az ég felé, közben az légy aki vagy, hiszen csak a zene van. A hangodra ettől függetlenül ráférne egy nagy generál, mondjuk egy jég dupla whiskyvel. Ahhoz, hogy könnyű álmot hozzon az éj, több kell. Szerezz egy szőkét a rossz napok ellen és gyere vissza pár év múlva.
Kovács Kati:
Úgy szeretném meghálálni, hogy ilyen rövid volt a dal. Kedves Kati, ne haragudj, de most kéne abbahagyni, de ha fokozni akarnám a legjobb volna elfeledni téged. Nem leszek a játékszered ebben a játékban, ez egy bolondos álom, amiből ébredj fel, ugyanúgy, mint más. Vegyél egy Rock and roller-t, találkozzál egy régi szerelemeddel, mozogd ki magadból a felesleges energiát, ezt így teljesen felesleges csinálni. Ha legközelebb látlak, talán megenyhülök, de most azt kell mondjam, nem, de te is tudod, hogy van jó minden rosszban.
Pataki Attila:
Attila te most nagyon megleptél minket, az látszik, hogy szellemvilág, ahol élsz, az is látszik, hogy minden sarkon álltál már, hogy álmodtál egy világot magadnak, de ma minden más. Hiába az elsöprő előadás, így a továbbjutásod csak álom. A kezeslábas remek választás, hiába kínoz egy ének, a látvány hátán viszi a dalt. Attila veled vagyok, nekem nem kell más, csak annyi ígérd meg, hogy jövőre visszajössz és győzni fogunk. Az ítélet, most nem jutsz tovább!
Zoltán Erika:
Erika te szerelemre születtél, de az éneklést felejtsd el. Látom nem vagy remete lány, ahhoz túl sexi vagy. Rólad azonnal az jutott eszembe, hogy mindent a szemnek, semmit a fülnek. A szíved lehet, hogy valakinek a főnyeremény, de egyet ígérj meg, soha többet ne énekelj. Erika köszönjük, de ez akkora nem, mint egy hóember. Mehet tovább a show, köszönjük.
· 1 trackback 1 komment
Címkék: koncz zsuzsa ákos alsógatya charlie tehetség zoltán erika tehetségkutató rózsi pici kovács kati damu friderika atis megafosfaktor