Ha következetes akarnék lenni (persze nem akarok), magamat is ki kellene rúgnom erről a nyamvadt blogról, mert hetek óta annyit írtam, mint Schmitt Pál volt államfőbá a doktori disszertációjában.
Úgyhogy nem tudom nem észrevenni, hogy meghalt a blog.
Két lehetőség van, vagy kiásom magam és zombiként tolom tovább, vagy csak úgy szimplán folytatom, mintha semmi nem történt volna. Nehéz döntés, mint az unikum és az unikum szilva közötti választás, bár múlt vasárnaptól én vagyok Absztinencia budapesti nagykövete.
A múlt héten prímán szórakoztunk a családdal vidéken, gyerekek, fúrás, faragás, pince le, pince fel, meg egyéb nyalánkságok (Adamoval cseppet be is karcoltuk!), úgyhogy sikeresen lemaradtam gyerekkorom egyik kedvenc hardcore-punk-funk-vagy-mi-is-ez zenekarának nagy sikerű ZP-s koncertjéről.
Adja magát, ezért egy laza Suicidal_Tendencies héttel nekilódulok megint, mert igen jó móka ám ST-t hallgatni, ugyanis Cyco Miko és szabadcsapata a mai napig ugyanolyan zsenialitással tolja, mint amikor 30 éve elkezdték az LA környéki Venice Beach-ben.
Akkor kezdjünk bele, Come Alive baszod!
2 komment
Címkék: zp unikum napi zene absztinencia schmitt pál suicidal tendencies cyco miko adamo venice beach
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tiborca 2012.07.21. 01:07:13
Szódával elment.
Szóval az egyik legállatabb koncert élményem volt.
A szóda csak azért van, mert aznap este én voltam a lúzer aki vezetett, és megittam vagy 1,5 liter szódavizet a koncert alatt.
tiborca 2012.07.21. 01:08:10
