Melegszik a blog, itt is hőségriadó van, lassan kézzel vasalunk, mint Csonka Pici, de nincs mit tenni, ez elképesztően jó!
Részletek:
verse1:
I’m not going down on my knees
Begging you to adore me
Can’t you see it’s misery
And torture for me....
refren:
Here is a plea
From my heart to you
Nobody knows me
As well as you do
You know how hard it is for me
To shake the disease
That takes hold of my tongue
In situations like these
Understand me
2 komment
Címkék: martin dm csonka pici
A harcművészettel kapcsolatos szabályok alkotása nagyon régi időkre nyúlik vissza. A szabályok akkoriban még nem a tiltott szerek használatára összpontosítottak (ha a tojáson kívül, volt egyáltalán szintetikus anyag), sokkal inkább arra, hogy nagy biztonsággal meg tudjuk állapítani, hogy ki a jobb, illetve megakadályozzák a verseny megvételét, közismert néven a "bundát" Ennek érdekében az olimpiai játékokon már Kr. e. 6. században szabályokat alkottak, amelyek nem csak a versenyzők viselkedésére vonatkoztak vagy a büntetendő cselekedeteket határozták meg, hanem azt is, hogy milyen esetekben, hogy kell a bírónak cselekednie. Például (a Pataky István könyvtár egyik becses kölcsönzése alkalmával ismertem meg) ha a birkózás közben a bíró szabálytalanságot észlelt, a szabálytalankodóra kellett ütnie. A versenyzőre bárhova(!) üthetett kivéve a fejére. Talán ez lehetett a lekopogás egyik elődje, ugyanis a nagy hangzavarban, a küzdelem hevében a birkózó felek nem valószínű, hogy meghallották volna a bíró szavát. A bíró ekkor megállította a mérkőzést, ami csak akkor folytatódhatott tovább, ha a vétkes kifizeti a szabálytalanságért járó büntetést. A büntetésekből befolyt összegekből Zeusz szobrokat öntöttek bronzból. Ez két célt is szolgált, egyrészt ezzel próbálták volna kiengesztelni Zeuszt az elkövetett szabálytalanság miatt. Másrészt pedig ez a szobor a talapzatával a mai írott sajtó szerepét töltötte be. Ugyanis a talapzatra vésték, hogy kinek a pénzéből lett a szobor kiállítva, és milyen vétséget követett el az illető, majd a szobrot a bejáratnál felállították, hogy mindenki jól láthassa „az idők végezetéig”.
A szabályok betartását bírói testület ellenőrizte, ezt a testületet pedig az Olümpiai Bizottság tartotta szemmel. (talán a mai NOB elődje).
A verseny előtt pont úgy, mint napjainkban, a versenyzőknek fogadalmat kellett tenniük, hogy csak megengedett eszközöket használnak a versenyen. Érdekes az, hogy a versenyzőkön kívül a bírók, edzők és a családtagok is megtették a fogadalmat. Valószínűleg azért, mert ezek a versenyzők többnyire gazdag családokból kerültek ki, nem a pénzért, hanem a hírnévért harcoltak, és így gyakran lehetett attól tartani, hogy valamelyik szülő gyermekének előre biztosítja a győzelmet, az ellenfelek lefizetésével.
Az ókori Görögországban eleinte az olimpián nem volt túl sok versenyszám: futó számok, öttusa, ökölvívás (Kr.e. 708) birkózás (Kr.e. 688). Érdekes az, hogy ekkor az olimpiai sportágak több mint felét tette ki harcművészethez tartozó sportág. Az ókori olimpián főleg a küzdősportokban nagyon gyakori volt, hogy egy-egy mérkőzés az egyik fél gyakori halálával végződött. Az ilyen esetekben sem mindig az életben maradt versenyző kapta meg az olajfa koszorút, a győzelem sorsáról gyakran a szabályok és a bírák döntöttek. Erre egyik jól ismert példa a Kr. E. 496-ban a 71. Olimpián történt. A sztüpalaia szigetről származó (Itt most egy megjegyzés a szerkesztőbától, a sziget és a versenyzők neveire nem 100%-os az emlékezetem) Kleoszodész agyonütötte epidauroni Ikkoszt, az ellenfelét.A bírák úgy ítélték meg, hogy szánt szándékkal ölte meg ellenfelét, így elvették a győzelmét.
Egy másik görög sztori szerint a szabályokhoz való ragaszkodást. A pankration, a pankráció ősét Kr.E. 472-ben vezették be, ebben indult Arakhion is. Harmadik olimpiai győzelme előtt állt, mikor is ellenfele megfojtotta, de még mielőtt meghalt volna, kitörte az ellenfél egyik ujját, aki a fájdalom miatt feladta a versenyt. Így a halott fejére helyezték el a győzelmi koszorút. Tehát, aki feladja a versenyt nem lehet nyertes, még akkor sem, ha az ellenfele a küzdelem közben meghalt.
A harcművészetek szerteágazó irányzatait úgy lehet elképzelni, mint egy nagy ernyőt, melyek együtt fedik le a teljességet. A különböző mesterek a harc más és más vonatkozásait tartják fontosnak és az általuk legfontosabbnak tartott technikákat művészi szintig fejlesztik. Szükségszerű eközben olyan stilizált küzdelem létrehozása, amelyben elfogadható kockázattal gyakorolhatók a leglényegesebbnek tartott mozgásformák. A cél, hogy a sportszerű szabályok közt jól szereplő versenyzők, a való életben is helyt álljanak. Ez motiválta a régi görögök ökölvívását, sok nemzet lovasjátékait, íjász vagy birkózó versenyeit vagy éppen lovagi tornáit. A fenti példák szerint a győztes személye ezekben az esetekben sokszor önkényesnek tűnik, vagy éppen nem mérhető objektíven. Ilyenek a formagyakorlatok és ezek legősibb változatai a kardtáncok. (Költőnk Balassi Bálint ez utóbbinak szintén mestere volt, és a harcmezőn is bizonyította tudását.) A kardtáncok késői leszármazottai a magyar botos táncok, ahol még lényeges küzdelem és verekedés sem zajlik. Ennek ellenére a kötött küzdelmek, formák vagy éppen táncok megtanítják a szükséges technikákat, és akik jártasak ezekben, azok számára általában teljesen egyértelmű ki a jobb.
Ezek szerint a szabályoknak meg kell felelni az adott harcművészeti stílus karakterének is. Minden stílus a harcművészetek más elemét tartja az igazi küzdelem legfontosabb részének. A taekwon-do a külharc rúgásait, a kendo a fegyveres küzdelmet hangsúlyozza, s míg a kyokushinkai szerint egy küzdelemben a fizikai erőnlét a döntő, a tai-chi és a wing chun a közelharcra és az ellenfelek érintkezésére koncentrál. („Tapadó kezek”) A jiu jitsu és az aikido pedig a lágy mozdulatokban és az életpontok elleni támadásában látja egy küzdelem sikeres kimenetelét.
A mongol és a kínai birkózás vagy a brazil jiu jitsu szerint éppenséggel a földharc üdvözítő.
A kraw maga, melyet Lichtenfeld Imre tökéletesített az orr- és a heretámadás a sikeres túlélés alapja.
A fentiek miatt a különböző stílusok olyan szabályokat alkottak, amik azt gyakoroltatják, ami szerintük egy küzdelem során dönthet.
A harcművészetek versenyszabályainak külső követelményeknek is meg kell felelniük. Egyik ilyen az átlátható és sportszerű küzdelem biztosítása. Amellett, hogy egy küzdelem sportszerű meg kell felelnie az „eladhatóság” szabályainak is. Ezért olyan szabályrendszereket kell alkotni, melyek lehetővé teszik ezt a két dolgot egyszerre. Elérik azt, hogy a győztes ne egy meghatározó tulajdonsága miatt nyerjen csak. Pl.: fizikai erő, magasság, hosszú végtagok.
A küzdelem elején ne legyen mindenki számára egyértelmű, hogy ki fog nyerni, ugyanis így elveszítené a verseny az izgalmát, és a nézőt megfosztaná a szurkolástól. Másrészt kívánatos, hogy a küzdelem végén igenis legyen egyértelmű a győztes, hiszen ezen a pénz, egzisztencia és nemzetek dicsősége múlik. Továbbá a szabályoknak lehetőséget kell adniuk a látványos, fordulatos versenyzésre, tehát a gyengébbnek is legyen esélye, de azért a jobb be tudja bizonyítani, hogy ő a jobb.
Mindenféle technikák engedélyezése együtt nem életképes (elnézést az MMA rajongóktól), mivel a finom egyensúly megbomlana közöttük. Ha leszűkítjük a technikák körét, akkor is lehetnek olyan technikák, amikkel, sokkal hatékonyabban lehetne nyerni, mint másokkal és nyilván minden versenyző ezeket részesítené előnyben. Ha ennek jelei megmutatkoznak, változtatásra lenne szükség. Ilyen esetben két hatékony rendszer kínálkozik. Az egyik, amikor alkalmazható technikákat változtatják. Vegyük a térdrúgást! (most nincs kedvem Gerizni) A rúgás vagy a térdrúgásba való behúzás nagyon hatékony a thai boxban és éppen ezért tiltották is a versenyeken. A K1-ben is problémát okozott egy időben a térdrúgások dominanciája, majd végül nem a térdrúgást tiltották sok más versenyen. A másik ilyen módszer a pontrendszer megváltoztatása,, így egyes sikeresen kivitelezett technikák megváltoztatása több pontot érnek, mint mások és ez elősegítheti a küzdelem színesítését. (Pl.: A WTF taekwon-do versenyeken régebben minden megrendítő erejű találat 1 pontot ért, ami gazdaságtalanná tette a stílusra amúgy jellemző rúgásokat. Az újabb rendszerben egy fejrúgás két pontot ér, ez esélyt ad a látványosabb küzdelemre.)
Tehát a szabályoknak, mint minden dolognak az életben megvannak a maguk előnye és hátránya. A szabályok magukban rejtik a specializálódás veszélyét: egy adott szabályokkal rendezett versenyt csak azok nyernek meg, akik a legjobban alkalmazkodtak a szabályokhoz. Ez az előny pedig nem tarthat örökké, csak addig ameddig mindenki alkalmazkodik. Előbb- utóbb a versenyzők kiemelik a leghatékonyabb technikát és azokat csiszolják, míg a többit esetleg elhanyagolják. Nem fordítanak elég időt a harcművészetek teljességére, a filozófiára, a részletes technikai tudásra vagy a formagyakorlatokra.
Összegezve: A verseny nagyon könnyen lenyeli a „harcművészetet” Gyakran a siker és a pénz fontosabbá válik, mint a tökéletesedés. Ezt persze a mai világban nem lehet vagy legalábbis nem érdemes felróni senkinek sem, ehelyett a szabályoknak egyben védeniük kell magát a harcművészetet is az által, hogy nem engedik elveszni a küzdelmek sokszínűségét.
A szabályok legyenek mindenki számára érthetőek, védjék a verseny tisztaságát és a versenyzőket, feleljenek meg a stílus által támasztott követelményeknek, de tegyenek lehetővé izgalmas küzdelmeket és mindenki előtt legyen nagyon látványos maga a verseny.
Videók a témában.
Nem szívesen írok egy olyan világbajnokságról, amin a kedvenc csapatom vérfagyasztó játékkal kiesett mint a szar, ráadásul úgy, hogy egy szánalmas chelsea-is (Lampard) maki játszott egyedül tűrhetően, de most mégis megteszem. Egyébként a mai napig nem értem, miért nem játszott kezdőként Peter Crouch?
A népi-koreás barátaim remek kezdés után bekapták és szanaszét szopták a hosszúcicit, de utána, vagyis már közben volt még egy olyan csapat, ahol láttam azt amiről ez a remek sport szól, csapatszellemet, bajtársiasságot, fegyelmet, attrakciót.
Ez a csapat az Uruguay volt!
Volt itt remek védő (Maxi Pereira), remek csatár, vagyis kapus Suárez (ki is állították szegényt!), a személyes kedvencem Abreu a Loco, vagyis Bolond a panenkás tizenegyesek nagymestere és egy remek irányító-csatár Forlán, aki egyben a hadvezére is volt a csapatnak, ahogy szokták mondani a hátán cipelte a többieket, akik alázatosan, rendkívül fegyelmezetten csapatként tették a dolgukat.
Uruguay egy roppant remek csapat, csupa szimpatikus, szerethető emberrel és persze itt van Forlán, az Atlético Madrid (Torrente rules!) csatárklasszisa a világbajnokság aranylabdása, akinek személyében először győzött a szavazáson dobogóról lemaradt válogatott játékos, aki egyébként öt fantasztikus góllal és egy gólpasszal zárta a tornát, szinte nem is szabálytalankodott és felrúgni sem nagyon tudták, vicc, de mindössze kétszer szabálytalankodott és őt is csak kétszer faultolták.
Forlán született csatár, de a vb-n posztján kívül szerepelt, irányított is. 2004 óta Spanyolországban van, hat szezon alatt 145 gólja van, nehezen érthető, miért nem a Realban vagy a Barcában játszik. A srác egy zseni, a futballpályán kívül is kedves, visszahúzódó és szerény ember, az UNICEF nagykövete valamint egy mozgássérülteket támogató alapítvány nagylelkű támogatója. Az Alejandra Alapítványt Diego mozgássérült nővére vezeti. „Diego nagyon erős, az ő ereje nekem is nagy segítség. Örök példa a számomra” – mondta a nővére.
„Diego igazi csapatember, igazi vezér, aki mindig alárendeli magát a csapat érdekeinek.” – mondta Oscar Tabarez a válogatott kapitánya.
A hazaérkezése után Diego ezekkel a szavakkal köszönte meg a vb aranylabdáját: „A társaimnak ajánlom…” Köszönjük!
 |
Ez bitang jó, ezt így kell csinálni!
A dobos nem tudom ki, de lényegtelen! (Ha-Ha!!!)
Az egy éve tartó házi őrizetből szabaduló - el sem hiszem, hogy a retekbe engedhették ki ezt a faszt? – Polanskinak a Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-díjra jelölték a The Ghost Writer (Szellemíró) című filmjét, amit már a börtönből/házi őrizetből fejezte be.
Fogalmam sincs hogyan, de leszarom. Amúgy maga a jelölés is vérszánalmas, engem kimondottan felháborít.
Ez a kis törpefasz kisköcsög pedofil, vérparódiája önmagának, remélhetőleg minden reggel öntökönrúgást végez, ha van lelkiismerete, ami szerintem nincs, de végülis mindegy.
Remélem megnyeri az Arany Medvét, ami igencsak találó díj lenne ennek a reteknek.
Látom magam előtt, hogy az átadási ceremónián két kopasz kigyúrt horrornéger feldugja a macikát a picsájába, miután kitágították a vén köcsög összes szellőzőnyílását.
Aki megnézi a filmet, az is rohadjon meg.
Szólj hozzá!
Címkék: polanski arany medve
Tudom, senkit nem érdekel, csak a miheztartásvégett közlöm, hogy a becses családommal, a feleségemmel és a két pusztító fiammal elmegyek cseppet pihenni.
A lazítás közben persze szarok a blogra is, nem mintha ez romba döntene bárkit, úgyhogy agyő köcsögök, dolgozzatok, szopjatok, ilyesmi.
Itt is leszek:
 |
Egy szép búcsúzós, bálházós, szívet melengető sláger szerzemény csak nektek.
Kapjátok be!
Szólj hozzá!
Címkék: nyaralás crowbar
Az Ektomorf talán az egyetlen világban is elismert honi zenekar, akik elementáris, roppant szuggesztív módon tolják a cigány népzenével ötvözött zsigeri zúzdát, amitől - a természetes áthallásoktól függetlenül (Sepultura, Soulfly, …) - hihetetlen egyedi a csapat.
Mint minden zenekarban, itt is masszív diktatúra van és a diktátor nem más, mint Farkas Zotya, a extrém metal underground egyik legnépszerűbb és leghitelesebb alakja.
A zenekart még Jocó tesójával alapította 1994-ben és sajnos ebben a tetves országban a származásuk igencsak sokáig megpecsételte a sorsukat, de a kitartó, megalkuvás nélküli munka meghozta a gyümölcsét, ma külföldön az egyik legsikeresebb magyar együttessé váltak, öregbítve a magyar metál hírnevét, bekapcsolva egy csomó fiatal csapatot a nemzetközi vérkeringésbe.
1996-ban jelent meg első albumuk 'Hangok' címmel és rögtön mindenki elkezdte őket sepulturázni és persze cigányozni. Szánalmas volt az egész, de ettől csak keményebbek lettek és két év múlva megszületett a simán 'Ektomorf' címen kiadott második album, a gyűlölet és erő esszenciája, rajta egy olyan nyitó hármas gyorsvonattal, amitől az embernek rögvest leszakad a feje, sorrendben: Nem Engedem, Vér, 393.
Ezt a mai napig hallgatom, egyszerűen nem tudok betelni vele. Volt egy időszak is valamikor ezután, mikor állandóan a 'Nem engedem'-et daloltam, amivel sikerült mindenkit kikészítenem a környezetemben.
"....NEM ENGEDEM! NEM ENGEDEN! NEM ENGEEEDEM!"
A harmadik és egyben vízválasztó lemezük, a 'Kalyi Jag' 2000-ben jelent meg, amitbe tökéletesen eltalált roma eredetű zenei motívumokat is csempésztek, a dallamviláguk innentől kezdett szervesen magába foglalja romaságukat is.
A Kaly Jag után kiköltöztek Németországba és innen elképesztő nemzetközi karriert futottak be, ontják a jobbnál, jobb, már angol nyelvű lemezeket és aktív tagjai a metál zene életnek.
Bulvár hírek, érdekességek :
- Németországba költözésükkor annyira nem volt pénzük, hogy Farkas Joci, Zotya tesója akusztikus gitáron spanyol témákat, Gypsy Kinget, meg hasonlókat játszott, hogy legalább kajára legyen pénzük.
- Az Ektomorf olyan nagy fesztiválokon rendszeres fellépője, mint a Wacken, a Rock am Ring, a Rock im Park, vagy a With Full Force.
- 2007-ben a Sziget fesztivál Soulfly koncertjén Max Cavalera a színpadra szólította Zotyát, majd együtt elnyomták a Sepultura klaszikusát a "Roots Bloody Roots"-ot. Hű ez milyen jó volt!
- Zotya szerepelt a Rtl Klub fókuszában, ahol elmesélte a történetüket, volt mezőkovácsházai felvétel is, teljes döbbenet, mindezt főműsor időben. Respekt!
- Mikor régebben Kazincbarcikán játszottak, Gampééknál aludtak Sajószentpéteren.
- Janó ’Sörminiszter’ Misi is játszott a bandában.
- Zotya régebben rózsaszín gitárral dózerolt, ettől még keményebb volt a téma.
- Zotyának brazil lány a barátnője.
Ektomorf: Vér
Dühítő az a gondolat
Hogy nekem kétszer annyit kell tennem
Azért hogy elfogadjanak és megbecsüljenek
Mert én nekik büdös vagyok
Túl fogom élni
Túl fogom élni
Túl fogom élni
Hátba támadnak szemét módon
A gyenge pontjaim folyogatják
De én talpra állok, nem hajtok fejet
A gyűlöletem hadba áll
Túl fogom élni
Túl fogom élni
Túl fogom élni
Ez az életem
Irgalomra nincs szükségem
Nem kérem, hogy sajnáljanak
A vér nem válik vízzé
Soha nem tagadom meg magam
Túl fogom élni
Túl fogom élni
Túl fogom élni
AZ EKTOMORF MOST:
Szólj hozzá!
Címkék: ektomorf zotya magyar rock