 |
Ez címlap a javából! Köszönjük FÜLES!
Az egészen picike jó dolgokat is észre kell vennünk. Persze az elmúlt jó pár évben nem igazán voltak elkényeztetve a népek, jött az áldás minden fronton. S pont emiatt kell felkapnunk a fejünket akkor, ha valaki nem pofán akar vágni minket bármilyen szituációban is, hanem mondjuk udvariasan köszön.
Üde és reményeink szerint tartós változás, hogy például a BKV ellenőrei újabban nem hogy megnézik az orruk alá tolt 9800 forintos bérletet, de meg is köszönik azt. Sőt, egyfajta extraként újabban gyakran elhangzik a „kellemes utazást” kívánó, korábban sosem hallott kurta mondat is. Ez elsőre nem tűnik katartikus élménynek, de ha sorra vesszük, hogy a politikai és gazdasági dimenziók mellett milyen mértékben mállott szét maga a társadalmi közeg is, akkor bizony itt valóságos „élményfürdőről” van szó.
A hivatalokban olykor kötekedő alkalmazott fogadja a bürokratikus útvesztőben bolyongó honpolgárt, így a megemelkedett vérnyomás miatt még döcögősebb az ügyintézés, mindenki kölcsönösen utál mindenkit. Az apparátus védelmében pedig annyit: megvannak a tipikusan őrült ügyfelek is, akik bizony a hivatalnokok életét teszik pokollá.
Alapvető marketing elv, hogy „a vevő a király”. Ennek ellenére mégis gyakran tapasztaljuk, hogy vásárláskor nem hogy súlyos összegek kifizetése után nem jár a „viszontlátásra”, hanem az üzletbe belépve is az az érzése a potenciális vásárolónak, hogy ő ott bizony csak egy teher, egy irritáló ballaszt, és már ezerszer bánja, hogy egyáltalán betévedt oda.
A leggyönyörűbb pedig az a pénztáros, aki faarccal, szótlanul dobálja a már távozóban lévő vevő kezére, kifizetett termékeire a következő delikvens portékáit. Elismerve persze azt, hogy 10-12 órás munka után az ember nem tombol a boldogságtól – ám ezt nem is várja el senki –, azért picit másképpen kellene ezt csinálni. Ugyanakkor egyre többen törik meg az évtizedes tabukat: nem csendben kussolva (olykor még bocsánatot is kérve!) eveznek el csendesebb vizekre, hanem kikérve maguknak a műsort, rögtönzött felvilágosítást tartanak arról, hogy kinek hogyan is kellene viselkednie.
S itt nem az a fontos, hogy ki a pénztáros, a csőszerelő, a hivatalnok, vagy éppen a gabonaszámláló. Hanem hogy meglátjuk-e magát az embert, akivel együtt dagasztjuk (jobb esetben) a GDP vitorláját, együtt adózunk, együtt örülünk gyerekeink vagy éppen barátaink sikerének, és együtt gondolkodunk el kudarcainkon is.
Ugyanis ha továbbra is csak azon leszünk, ki tud nagyobbat ütni és messzebbre köpni, ki könyököl jobban a munkahelyén vélt vagy valós befolyásért és pozícióért, akkor megette a fene az egészet. Állítólag a mosoly mosolyt fakaszt. Íme az egyik közhely, ami valójában ordas hazugság.
Na, ennek fényében érdekes az, hogy az ellenőr végre emberszámba veszi az utast. Utóbbi meg kellően értékelve el is fogadja azt.
Kezdetnek nem rossz.
Szólj hozzá!
Címkék: bkv gdp mosoly bérlet vevő a király
Magyarként, nem tudom nem észrevenni, hogy van egy pali, aki bebocsátást nyert a film fővárosában.
A harmadik rendezésében leforgatotta a kritikusok által is elfogadott és a rajondóknak is tetsző igen komoly blockbustert, nevezetten a Ragadozókat.
Az ’Elhagyott szoba’ és ’A szállítmány’ után, tehát itt van a ’Predators’, aminek a végén ott a ’Directed by Nimrod Antal’ és slusszpoénként még egy hazánkfia ’Director of Photography: Gyula Pados, HSC’. Mindenki nézze meg, vagy kérje kölcsön Ianbától, már biztos letorrentezte.
Antal Nimród, amúgy bitang tehetséges pali, csak nézzétek meg a következő videóklippet, ami a filmes munkáinak, pontosabban a Kontrollnak az előfutára és a kedvenc nyári viseletem van a központban.
Amúgy minden szandált a kukába, a világ legnagyobb baromsága.
Szűrös Mátyás 1990. január 1-én bejelentette a Köztársaságot, ami még garnitúraváltással sem járt. A beépített csontok még mai is köztünk járnak, habitusuk, módszertanuk mit sem változott, sőt a diktatórikus magatartási jegyeket továbbfejlesztve élik tovább mindennapjaikat még manapság is. Elég a közelmúltban sokat emlegetett Biszku Bélára gondolni, de köztörvényes bűnözőkig ne menjünk el, mivel még beszélni róluk is túlzás és gyomorfordító.
A közelünkben is élnek téglák, besúgók, akik iszonyat modorban,stílusban élnek a mindennapokban és megkeserítik a körülöttük élőket. Távoli és közeli családtagokra, munkatársakra, szomszédokra, és akár a járókelőkre is egyaránt gondolhatunk. Persze itt eszünkbe juthat az a bizonyos intelligencia és tolerancia is, melyet megdöbbenésemre valakiknél felfedezek. Akiben nincs nyoma, azt könnyű a helyén kezelni, mert arcal a pénztárgép felé fordulok vagy egyik fülön be, másikon ki, illetve vegyük jobban szemügyre hogy ki, mit és hogyan mondott.
Külön öröm egymásról adatokat gyűjtögetni, hogy egy megfelelő helyzetben, jobb helyzetbe kerülést remélve borítsuk ki a bilit beszélgessünk az álszentségről. Majd egy más alkalommal nevetgélve ugrassuk egymást. Ehhez ma nincs gyomrom!
Vajon hová fokozódhatnak az elvárások, a hátbatámadások, a raportok. Talán újra kinyitjuk a recski nemzeti emlékparkot, és megindul Szibéria felé a Transsiberian vonatszerelvény?
Mi történik majd 2120-ban? Gyanítom, hogy szerkesztőbá barátaimmal, már emlékek sem leszünk, de a régészek, akik rábukkannak néhány egyenes gerincoszlopra, majd vizsgálgatják.
Szólj hozzá!
Címkék: köztársaság diktatúra iii/iii
Nyilvánosságra hozták az idei felsőoktatási felvételi ponthatárokat, végre kiderült, hogy kit vesznek fel egyetemre, főiskolára a majdnem 140 ezer jelentkező közül. Láss csodát már az első körben brutálisan sokan, 98 ezren nyertek bebocsátást a tudás templomába, hogy elcsesszenek még 3-5 évet az életükből.
A felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz az idén sem kellett sehol a maximális 480 pontot elérni. A legmagasabb pontszám 462 volt, ennyivel juthattak be a hallgatók a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás, globális lopás szakára. Orvosi képzésben, intézménytől és paraszolvenciától függően 418 és 434 pont közötti eredményt kellett elérni a bejutáshoz, az értelmetlen jogászképzésben 409 és 426 pont közöttiek a pontszámok az államilag finanszírozott képzésben. A szánalmas, minden írástudatlant és beszédhibást a médiába kommunikáció szakra 401–452 pontot kellett elérniük a tanulóknak ahhoz, hogy felvegyék őket valamelyik egyetemre, főiskolára. A agyament pszichológia szakra 444 és 449 közötti pontot kellett teljesíteni a sikeres felvételhez. Mérnöknek elért pont nélkül is be lehetett jutni, csak egy számlát kellett beküldeni rotring csőtollról.
Magyarországon lassan már mindenkinek lesz diplomája, de minek?
Én személy szerint, ha agyonvernének sem járnék újra egyetemre, semmi értelme nincs, kell egy jó szakma és kész, nem kell ezt túlvariálni, teljesen értelmetlen. Van 2,5 diplomám, de egy semmihez sem értő szakbarbár fasz vagyok, aki állandóan a paprika tv-t vagy discovery-t néz, hogy milyen jó lenne inkább michelin csillagos séfnek vagy valami építőembernek lenni. Egyetemi szintem tanulni teljesen értelmetlen, csak időhúzásra és a szülők agyonpumpolására jó, no meg a folyamatos bulizásra, italozásra. Szánalmas az egész, pontosabban raklapfos, hogy a blognál maradjunk.
Ha valakit nem vettek fel egyetlen általa megjelölt képzésre sem, ne aggódjon lehetősége van a pótfelvételi eljárásba való jelentkezésre, ahol a határidő augusztus 10. illetve fontos tudni, hogy a pótfelvételin azok is részt vehetnek, akik nem felvételiztek még 2010-ben.
Nyugodjatok meg, mindenkit fel fognak venni és legalább olyan hülyék lesztek mjad, mint én, de ha rám hallgattok inkább legyetek valamelyik szakma mesterei, hagyjátok az egyetemet másra, mert a leendő diplomátokkal már most kitörölhetitek a seggeteket!
I walk, I walk alone
Into the promised land
There's a better place for me
But it's far, far away
Everlasting life for me
In a perfect world
But I gotta die first
Please God send me on my way...
Egy újabb remek hír a honi cenzúra jelenkori működéséről - a minden unoka nagymama rémálma botoxarc után szabadon -, ugyanis a franci Pascal Laugier filmjét, a Martyrs-t a Nemzeti Filmiroda Korhatárbizottsága az "X"-kategóriába sorolta, így a mai mozi bemutató természetesen elmaradt.
Lehet, hogy lesz hivatalos DVD, de ki tudja? Addig is, aki látni akarja írjon!
Martyrs egy pofátlan exploitation, egy zsigerbomlasztó metafóra a beteljesülésről, elkapja a tököd és egy darabig el sem engedi, csak nézel ki a fejedből, még pislogni is elfelejtesz, főleg, ha két gyereksírás között hajnalban tök egyedül, fetrengve a nagyképernyő előtt teszed tiszteleted a film előtt, mint én.
Tökéletes szórakozás, tökéletes film.
Az nem vita tárgya, hogy a horrorfilm is folyamatosan keményedik, mint a jobbikos hülyebanda, az extremizálódása és a gorno már nem csak az agyment japánok felségterülete, hanem elkezdte mindenki tolni az arcunkba a mocskot. Ennek én a téma nagy rajongójaként természetesen nagyon örülök, de ekkora baromságot, hogy egy filmet 2010-ben betiltsanak a beltartalomért, el sem tudok képzelni. Jó egy kültéri plakát, vagy akármi még jöhet, de a megnézését is korlátozzák, nemár. (Mi a retekért nem teszik ezt a tv-s mocskokkal, amik szarrá szennyezik az étert, a gyerekeinket, mindent?)
Nincs mese, a Martyrs egy roppant esztétikus, szép film, ahogy a filmes makik mondják, barokkos kompozíció, jól észrevehető művészfilmes hatásokkal. Néhány szereplős, szinte végig egy helyszínes kamaradarab, olyan mintha széttrancsírozott zombik eljátszanák a nemzetiben az 'Ember tragédiáját'.
Első perceitől kezdve elképesztően kíméletlen mindenkivel, folyamatosan ontja az arcunkba a nem öncélú erőszakot, szó szerint lehántja a bőrödet az őrület, a test és lélek különválik és mártír leszel a főhőssel együtt.
Kötelező!
A kortárs és nem japán/amerikai exploitation néhány igencsak erőteljes darabja, ajánlom mindenkinek megtekintésre:
- Eden Lake (személyes kedvencem!)
- Inside
- Trouble Every Day
- Haute Tension
- Frontière(s)
- Wolf Creek
Szólj hozzá!
Címkék: cenzúra botox exploitation gorno martyrs