Pár hónapja, március 15-én vehette át a művészeti téren adható legjelentősebb állami kitüntetést a Kossuth-díjat a Kispál és a Borz frontembere, Lovasi András, amit akkor sem, most sem kommentálnék különösebben. Szánalmas lássuk be, de erről Bandi nem tehetett, nem ő ment be az állami boltba és vett egy ilyen szart, hanem adták neki.
De most másról van szó, mert a Kispál és a Borz búcsúkoncertje mellett nem tudok szó nélkül elmenni, mert állítólag egy kultikus zenekar búcsúzik, aki óriási hatással volt a magyar könnyűzene elmúlt x évére.
Ez nagyobb ökörség, mint árvízvédelmi területre építkezni.
Fogalmam sincs miről beszélnek, mert olyan, hogy magyar könnyűzene szerintem nincs, sosem volt, csak maximum szánalmas próbálkozások. Az állandó párhuzam az Illés, itt is repkedtek a tinilányok szaros bugyijai, persze hogy repkedtek, mert csak - a teljesség igénye nélkül - ezt a szart lehetett vagy volt kötelező akkoriban hallgatni.
Azóta sincs magyar nyelven nagy választék és sajnos a csordaszellem valamint a közösségbe tartozás szándéka mindig kimozdít a posványból fos zenekarokat, akik alapból nem ilyen céllal és nem ezen elvárások mentén szerveződtek.
Mi is volt az elmúlt tíz-egynehány évben?
Az állandóan holdat kémlelő vízszintesen parasztok megtalálták maguknak a debreceni Tankcsapdát, a retkes lábú, tarisznyás, értelmiség, szandálos jóarcok a pécsi Kispált, átfedésnek, meg ott maradt Ákos a nemzet faszagyereke.
Én mint zenebarát persze mindegyiken megfordultam párszor, ami elég szégyenletes tett, de mit csináltam volna, ha épp nem volt Moby Dick koncert, márhogy maradjunk az akkori mainstreamnél?
A Kispálra, ahogy kell ideje korán rápörögtek a röhejes kinézetű gimnazista picsák és a pad alatt rejszoló okostojások, el is elfogyott az összes bugyi, meg persze a batikolt póló a boltokban, minden koncert előtt, de ebben az esetben a deviancia és a kivagyiság lett a közösségi mozgatórúgó.
Vicces volt, hogy a koncerteken a bölcsészfejűek a boroskólától belazulva küzdöttek, hátha hozzáérhetnek egy naftalinos segghez, legyen az akármekkora, pedig szánalmas kis pöcs volt mind, akik otthon bámultak ki a fejükből és az agyukat is tarisznyában hordták.
A Kispál meglátásom szerint, egyértelműen a magyar könnyűzene legalja, szánalmas műszövegek pörgetésével és vicces akkordozással búvárpipában előadott tudományos halzene ez, az őszinteség nevetséges függönye bújtatva, amit sajnos a zenész fiúk suttyomban állandóan le is hugyoztak.
Elbúcsúztak, köszönjük, itt felejtsük el az egészet örökre!
Csercsab szerkesztőbá' megfogadta Etelközi tanácsát és elkezdett sportolni. A karate szakágon belül a legnehezebbet választotta a kyokushin ágat, rendőr "barátaival". Mondhatni az elmúlt 5 év notebook nyitogatásával és telefonálgatásaival párhuzamosan az egykori erőnlét iszonyatosan megkopott. Kedd az erőé, szerda a technika, csütörtökön a küzdésé a főszerep, hajnali 06:15 és 07:15 között. Kissé furán közlekedtem a Rendőrpalota épületében -napi belépővel-, hiszen egy kis vajkészítményt alapos vizsgálat után nálam is találnak. (már aki érti, mire gondolok)
Sebaj, szerkesztőbá' barátaimait várom egy kis hajnali csihi-puhira, de bárki velem tarthat.
Evil Elvis közel hat év után bedobott a köztudatba egy új albumot, ami úgy szól, mint ha egy szarrá másolt TDK kazettán hallgatnád egy lepukkant autóhifiben, de ez lényegtelen, mert olyan hangulata van és annyira elementárisan magával ragadó, hátborzongató, hogy az hihetetlen.
Kötelező lemez minden rocköcsögnek!
Egyedül ülsz egy folyóparton, nem szólsz senkihez, csak úgy létezel és éjszakánként a vérvörösen izzó hold védő szárnyai alatt egy pohár itallal a kezedben elmerengsz és kutatod magadban az élet értelmét. Beszarás, már napok óta csak ezt hallgatom, óriási!
Glenn Danzig a sötétség ura, a törpe zseni feltámadt a poraiból és jobb, mint valaha!
Itt meghallgathatod az egyik 'slágert', óriási!
2 komment
Címkék: danzig tdk evil elvis deth red moon
Csodálatos dolog az egy helyre tartozás, a gazdasági és társadalmi szolidaritás, a béke, a stabilitás, a biztonság, a közös érdekérvényesítés, az azonosságtudat és a sokféleség egy globalizált - ám velejéig romlott - világban, de egy dolgot ne felejtsünk el, az országok földrajzi és méretbeli különbségét akkor sem tudjuk megkerülni, hogyha mindenki szerint az EU az egy helyre tartozásról és a egyenlő bánásmódtól (is) szól.
Persze, ez jól hangzik, de nem így van.
Az EU sajátságos gazdasági és politikai nézeteit, a bürokrácia, a pénz és a támogatások függönye mögé bujtatva tálcán kínálja fel a nemzetközi pénzpiacnak, köztük természetesen a legbefolyásosabb Nemzetközi Valutaalap számára, azokat a satnya országokat, akik már amúgy is szopóágon voltak hosszú évtizedeken keresztül és szopnak természetese most is.
Tudom aki nyalni nem tud, szopni fog, de kell ez nekünk, mi a különbség az orosz zsarnokság és a nemzetközileg támogatott gazdasági szivattyú között?
Az IMF erőltette a 90-es években a privatizációt, ami ezen országok gazdasági és erkölcsi értékrendjét jól picsán is vágta és egy valóságos pöcegödörré változtatta a régiót. A célt persze elérték és azóta is úgy porszívózzák a pénzt, hogy a PROVIDENT hozzájuk képest maximum egy porseprű.
Utálom az uniformizált, túlszabályozott dolgokat, mint Csubakka a fodrászt, de legjobban azt a szemérmetlen pofátlanságot rühellem, ahogy ezek a pénzcsoportok kilopják a kicsi országok nemzeti függetlenségét.
Most ott tartunk, hogy gyakorlatilag megkerülhetetlen az IMF részvétele az uniós támogatásban, de ki nem szarja le, legyünk kemények és most az egyszer az életben menjünk végig az elkezdett úton.
Minek nekünk IMF, minek nekünk euro, csináljuk meg magunk, magunknak, csináljuk máshogy, legyünk mocskos punkok, pumacipős rockerek, diszkó patkányok az eminens egyenruhás hülyegyerekekből és szarjunk ennek a sok köcsögnek a fejére, majd samponra adunk nekik vissza nem térítendő kölcsönt!
A focit (is) szereti a blog, a magyart is természetesen, mert nem majom, képmutató, buzi pöcsök vagyunk, hanem tiszta szívű hazafiak, akik bár tudják, hogy a béka segge alatt vagyunkó, vagy még onnan is lejjebb, de akkor is szurkolunk a labdakergető fiainknak.
HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
Most, hogy új szelek fújnak és Csányi valami Egervári Sanyibá lett a főnök, lehet okunk bizakodásra, azonban egy-két dolog mellett nem mehetünk el szó nélkül.
A szövetségi kapitánybá keretet hirdetett Rooneyék ellen és mit látok:
- Torghelle Sanyi az elmúlt hat évben 42-szer szerepelt, most kimaradt! Mi van? Egy olyan embert kihagyni, aki az elmúlt években a hátán vitte a csapatot, szívét, lelkét kitette a pályán, megalkuvás nélkül tette a dolgát egy igen nagy balgaság. Ahogy szoktam mondani, ha ISO minősíteni kellene a fiúkat, csak a mi Sanyink kapná meg, meg maximum a Juhász Roli!
- Visszahozták Komlósit és Czvitkovicst, akik ketten nem tesznek ki egy használható embert és ha már itt tartunk, hol a retekben van Bodnár László, Tőzsér Dani ás Vass Ádám.
- Vanczák Vilit és Király Gabit mikor és ki felejti már el örökre!
Röviden ennyi, van még mit dolgozni Urak, de ez így és eddig szánalmas.
A bejegyzés címét akár én is mondhattam volna, de ezt nem én üzenem a sok kis köcsögnek, hanem, Fazekas Robi üzeni rosszakaróinak.
Robi, egy abszolút elpusztíthatatlan, döbbenetsen önfejű, kőkemény, céltudatos ember, a legjobb fajtából, aki hat évvel a nagy vihart kvart athéni olimpia doppingügye és azt követő kanosszajárása után, egy elképesztően súlyos gerincsérülést is fogcsikorgatva leküzdve, a múlt heti barcelonai atlétikai Európa-bajnokságon ismét dobogóra állhatott.
A független sport szakemberek szerint is remekbe szabott versenyzéssel, 66,43 méterrel – idei legjobb eredményével – megszerezte a bronzérmet a férfi diszkoszvetők döntőjében.
 |
Egyszerűen döbbenetes teljesítmény! STANDING OVATION!
„Annak is örülök, hogy egy évvel a gerincműtétem után itt lehetek. Igen, tényleg jól versenyeztem, mindig is abból éltem, hogy fejben jobban össze tudom magam kapni a többieknél, akik viszont nálam sokkal jobb adottságúak. Nem hiszem, hogy bárki gondolta volna, hogy képes leszek újra érmet nyerni. Talán csak én hittem benne, esetleg még a szűk környezetem.” mondta Robi!
Én biztos voltam Benned, tudtam, hogy kijössz a gödörből, a doppingos szarság is egyértelmű volt, hogy nem hibáztál, a pekingi 8. helyed ezek után roppant felemelő volt, én ott és akkor annak örültem a legjobban, úgyhogy ezek után nincs más, mint, hogy a legnagyobb tisztelettel fejet hajtsak előtted!
Gratulálok Robi! Ember vagy!
Szólj hozzá!
Címkék: peking burning bronz engine mood gratulálunk fazekas robi atheén standing ovation hajrá magyarok
Hívjátok őket bizalommal, lesz móka, kacagás és irgalmatlan buli.
Most akciós a cucc, világválság van!
 |