'Nem vagyok válogatós, a rántott húst akármikor megeszem!' - Feribácsi
Megy itt a szakértés, hogy miből és hol lehet megélni! Én mint, raklapfosi illetékes elvtárs, bizton állíthatom, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból, ez tuti. Én ennek a feléből is simán megélek, de még ezt a pénzt is be tudom úgy osztani, hogy maradjon erre, arra, amarra. Mondjuk van hol laknom, nem fizetek semmire, mert mindent az Asszony fizet, én meg, a küzdelmesen visszaszerzett (zseb)pénzt maximum csak zenére és italra költöm. Komolyra fordítva a szót, a kisebbik fiam dolgaira is többet költünk és nem csak a tejfehérje allergiája miatt. Aki ekkora baromságot kijelent, az konkrétan idióta vagy egy erdőben elő remete. Zsiga 'Biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, igen, azt hiszem igen.' Marcell biztos nem remete, mert egyszerre garázdálkodik két városban, erdőbe nem megy, mert nincs túrafelszerelése, csak öltönye, egy élő pénz feketelyuk, úgyhogy kizárásos alapon a blog legújabb kedvence egy faszarcú kisköcsög idióta, aki a katolikus értékrend szerint lop, csal, hazudik, amihez innen is gratulálunk! Ennek a kis nyomorult féregnek csak azért nem adok raklapfos díjat, mert ezt is eladná és ezután is kérne költségtérítést. Mindjárt elhányom magam!
5 éves lett az elsőszülött nagyfiam.
Rocky amellett, hogy csodaszép gyerek, még elképesztően okos és ügyes is és nem utolsósorban kemény, mint a névadója. Hobbija a szakértés, mint az apjának, minden témában otthon van, akármikor kibeszéli a pókot a sarokból, mondjuk ez nem nehéz, mert csak akkor nem beszél, ha eszik.
A legutóbb, mikor mentem érte az óvodába, ott állt az egyik sarokba, körülötte ült öt gyerek, ő meg fennhangon magyarázott nekik a lego hero factory figurákról, alig bírtam kiimádkozni. Egyébként ezeket a figurákat, úgy rakja össze mint a gép, hihetetlen tempóban, ráadásul, mivel van belőle neki sok különböző, gyakran összekeverednek az alkatrészek, de azokat is pikk-pakk kiválogatja, simán tudja melyik hova tartozik, döbbenetesen ügyes, pedig egyáltalán nem vagyok elfogult, de!
Amúgy ismeri az összes szuperhőst, aki megmentette a világot, de ő is megmenti bármikor, ha kell, mert képes rá, mert ő a fiam, akit elképesztően imádok.
Nem variálnám túl, hanem dobnék neki Préribarnát, mert ez a kedvence és szereti, ami nem baj, valahol el kell kezdeni!
István éltessen Főnök! Szeretlek!
2 komment
Címkék: születésnap united rocky fiú fiúk keserű méz fiaim préribarna lego hero factory elsőszűlött
Mivel Valentin nap van máma itten és most, de remélem soha, csak kell virítanom valamit, nehogy szó érje a ház elejét a végén!
Ma a szerelem ott áll lesben az ajtó mögött, hogy pofán basszon, ma kötelezően ömlik a nyál, mindenki Titanicot néz és a piros szív olyan alapvetés, mint a tűlevél karácsonykor.
A leghitelesebb és legszeretetreméltóbb ünnep ez, ne is szaporítsuk a szót.
Boruljunk össze, adjunk neki csókot, vegyünk neki vigyorgó plüss grizzly vagy egy piros Rambo nyíllal átlőtt szívecskét, mert ez jó, vagy nem.
No de, mivel is kedveskedjek ezen a vérfagyasztó ünnepen, ez itt a kérdés.
Mivel aktualitás van és február 17-én jelenik meg egy akusztikus lemez, az egyik kedvenc honi csapatomtól, induljunk el ebben az irányban.
Farkas Zotya a kitartás és az állhatatosság maga, az általa vezetett Ektomorf pedig az elszabadult úthenger, ami mindent és mindenkit elpusztít, úgyhogy keresve sem találhatnék jobb szerelmes dalt a mai napra, mint ez.
Boldog Valentint köcsögök!
I'm In Hate
Ma van a szépséges kisebbik fiamnak a harmadik születésnapja.
Ez az elképesztő kisember maga az őserő, a természet maga. Folyamatosan mozgásban van, keresi a környezete gyenge pontjait, vigyorogva elpusztít mindent és mindenkit, ahogy szokták mondani cseppet nehéz gyerek, de egyszerűen imádnivaló.
Egyik kedvencem, mikor az éjszaka közepén belövi a levegőbe:
- Apa szerintem szomjas vagyok! (Kedvesen, aranyosan.)
- (Félholtan, tök kábán.) Most mire akarsz kilyukadni?
- Kérek vizet! (Teljesen határozottan, már-már katonásan.)
- (Odaténfergek, adok vizet, amit komótosan megiszik.) Tedd le a buksidat Fiam és aludj tovább! Szeretlek Duda!
- (Lefekszik.) Én is Apa!
- Visszakuckózom magam, elhelyezkedem, alvás üzemmód bekapcsol.
- (Pár perc csend.) Apa cumi is kérek!
- (Innen tök némán, odaténfergés, cumi szerzés, arcba helyezés, vissza!)
Ha szerencsém van, ezt csak egyszer játssza el egy éjszaka. Hát mit mondjak, általában nincs szerencsém, de ez legyen a legnagyobb gondom az életben.
Isten éltessen sokáig fiam, elképesztő módon imádlak!
Mivel tudom, hogy nagyon szereted a csajokat, ezért itt van két szépség, akik még ráadásul zseniálisan énekelnek is, főleg Anneke!
Ma Adamo egyet több éves lett, mint tavaly, vagyis gyorsabban öregszik, mint Yoda, de nem lassabban.
Amúgy milyen már 23 évesnek lenni, főleg egy olyan évben, amikor minimum kétszer lesz világvége.
Én például 23 éves koromban láttam először színes tévét, működő autót és pucér nőt ruhába, ekkor ettem először rántott húst, ittam sört, ekkor tudtam meg, hogy a föld kerek vagy gömbölyű, meg hogy volt ember a holdon vagy nem.
Összefoglalva elég izgalmas időszaka volt ez az életemben, ha azt nem számítjuk, hogy.
Adamo barátomra is biztos ömlik az információ, amit nehezen tud feldolgozni, de ez már csak így van 23 évesen.
István éltessen Tesó!
Egy az egybe úgy néz ki a kisgyerek, mint Adamo, beszarok!
13 évesen, hogy keveredett el egy ilyen koncertre, azok a felelőtlen szülők.
Jó van csak vicceltem, ezt így kell csinálni, teszem hozzá Adamo a Master of Puppets-et simán tolta ennyi idősen, sőt!
Valamikor a kétezres év elején Junior barátommal elzarándokoltunk a budapesti Zeneakadémia Nagytermében Lajkó Félix koncertre, mert már annyi helyről hallottunk róla, hogy mennyire zseniális és öntörvényű, úgyhogy kénytelenek voltunk cselekedni.
Toltunk előtte néhány felhangoló unikumot és sört, csak a miheztartás végett, majd elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva szanaszét hajjal, mezítláb megjelent tőlünk pár méterre Félix mester és belekezdett. Konkrétan én hatos erősségű sokkot kaptam, Félix univerzuma azonnal beszippantott és végig vigyorogva, diszkréten bólogatva meredtem ki a fejemből, mint akinek elgurult a gyógyszere.
Leírhatatlan élmény volt, teljes megtisztulás!
A koncert után Juniorral némán elindultuk hazafelé, majd az első ’kabátboltnál’ szinte egyszerre tettük fel az eldöntendő alapkérdést: ’Iszunk valamit?’ Diszkrét biccentés, majd küszöbátlépés, leülés, rendelés és elkezdtünk beszélgetni. Hajnalig szakértőztünk, próbáltuk megfejteni a titkot, majd az első 4-6-os villamossal haza, némi alvás, zuhany és reggel irány a munka.
Másnap már némileg feldolgozva az élményt, hallgattuk bent az új szerzeményeket, ugyanis minden akkor fellelhető Félix kiadványt a koncerten begyűjtöttünk. Nekem az egyik a papírtokos, szimplán Lajkó Félix és zenekara CD akadt be aznap a számítógépembe, ami a mai napig is sűrűn belátogat a hallójáratomban.
Nem akarom szaporítani a szót, de az egyértelmű, hogy Lajkó ’Elég lesz most már ebből a témából, és most már ne témázzak!’ Félix egy experimentális zseni, nem kevesebb, de több.
Nem okoskodva, de mindenkori raklapfosos borsodi bunkóként egy rövid szakértő konklúziót vonnék, csak, hogy témázzak, figyelembe véve persze, hogy én alapvetően metálpista vagyok: Lajkó Félix és mindenkori zenekara a népzene progresszív ’death metál’ alapbandája, Félix pedig egyértelműen a hegedű Chuck Schuldiner-e! Ő még szerencsére itt van köztünk és alkot!
Erről a papírtokosról osztanám meg veletek az abszolút kedvencemet, ami egyszerre fekete és fehér, meseszép és félelmetes, progresszív és egyszerű!
Magányosan beballagsz egy lassú patak közepére, nézel körbe-körbe, csodálatos minden, lelkedben béke, szeretet, majd a patak rádharap, elkap, magával sodor, veszettül csapkodsz, sodródsz egyenesen a vízesésbe, végeláthatatlanul zuhansz, örvényes pokol, pörögsz, félsz, rettegsz, de elfogadod a helyzetet, nyugalom, béke, majd lassú szabadulás, még mindig zihálsz, gőzmozdonyként ver a szíved, de lélekben már megnyugodva partot érsz és sóhajtasz egyet, vége!
Teszem hozzá, 6:20-tól olyan bitang riff dörren meg, hogy az csuda, elvetemült zenei orgia felsőfokon, egyszerűen döbbenetes, káprázatos az egész, de ez még semmi, 8:40-től pedig jön egy olyan a pszichedelikus befordulás, elvezetve a katartikus véghez, hogy beszarsz, aztakurva, aztakurva, bazzzzzzzzzzzzzzz: ’Halló! Halló! Halló itt Lajkó Félix beszél! Halló! Halló itt Lajkó Félix beszél! Halló itt Lajkó Félix beszél!’
Íme a felvételt elkövető zenekar: Lajkó Félix – hegedű, Kurina Ferenc – nagybőgő, Varga Károly – brácsa, Kurina Mihály – cimbalom.
1 komment
Címkék: sör death lajkó félix unikum napi zene zeneakadémia zseni junior megtisztulás szerenád chuck schuldiner halló itt