Valamikor a kétezres év elején Junior barátommal elzarándokoltunk a budapesti Zeneakadémia Nagytermében Lajkó Félix koncertre, mert már annyi helyről hallottunk róla, hogy mennyire zseniális és öntörvényű, úgyhogy kénytelenek voltunk cselekedni.
Toltunk előtte néhány felhangoló unikumot és sört, csak a miheztartás végett, majd elfoglaltuk a helyünket és pár perc múlva szanaszét hajjal, mezítláb megjelent tőlünk pár méterre Félix mester és belekezdett. Konkrétan én hatos erősségű sokkot kaptam, Félix univerzuma azonnal beszippantott és végig vigyorogva, diszkréten bólogatva meredtem ki a fejemből, mint akinek elgurult a gyógyszere.
Leírhatatlan élmény volt, teljes megtisztulás!
A koncert után Juniorral némán elindultuk hazafelé, majd az első ’kabátboltnál’ szinte egyszerre tettük fel az eldöntendő alapkérdést: ’Iszunk valamit?’ Diszkrét biccentés, majd küszöbátlépés, leülés, rendelés és elkezdtünk beszélgetni. Hajnalig szakértőztünk, próbáltuk megfejteni a titkot, majd az első 4-6-os villamossal haza, némi alvás, zuhany és reggel irány a munka.
Másnap már némileg feldolgozva az élményt, hallgattuk bent az új szerzeményeket, ugyanis minden akkor fellelhető Félix kiadványt a koncerten begyűjtöttünk. Nekem az egyik a papírtokos, szimplán Lajkó Félix és zenekara CD akadt be aznap a számítógépembe, ami a mai napig is sűrűn belátogat a hallójáratomban.
Nem akarom szaporítani a szót, de az egyértelmű, hogy Lajkó ’Elég lesz most már ebből a témából, és most már ne témázzak!’ Félix egy experimentális zseni, nem kevesebb, de több.
Nem okoskodva, de mindenkori raklapfosos borsodi bunkóként egy rövid szakértő konklúziót vonnék, csak, hogy témázzak, figyelembe véve persze, hogy én alapvetően metálpista vagyok: Lajkó Félix és mindenkori zenekara a népzene progresszív ’death metál’ alapbandája, Félix pedig egyértelműen a hegedű Chuck Schuldiner-e! Ő még szerencsére itt van köztünk és alkot!
Erről a papírtokosról osztanám meg veletek az abszolút kedvencemet, ami egyszerre fekete és fehér, meseszép és félelmetes, progresszív és egyszerű!
Magányosan beballagsz egy lassú patak közepére, nézel körbe-körbe, csodálatos minden, lelkedben béke, szeretet, majd a patak rádharap, elkap, magával sodor, veszettül csapkodsz, sodródsz egyenesen a vízesésbe, végeláthatatlanul zuhansz, örvényes pokol, pörögsz, félsz, rettegsz, de elfogadod a helyzetet, nyugalom, béke, majd lassú szabadulás, még mindig zihálsz, gőzmozdonyként ver a szíved, de lélekben már megnyugodva partot érsz és sóhajtasz egyet, vége!
Teszem hozzá, 6:20-tól olyan bitang riff dörren meg, hogy az csuda, elvetemült zenei orgia felsőfokon, egyszerűen döbbenetes, káprázatos az egész, de ez még semmi, 8:40-től pedig jön egy olyan a pszichedelikus befordulás, elvezetve a katartikus véghez, hogy beszarsz, aztakurva, aztakurva, bazzzzzzzzzzzzzzz: ’Halló! Halló! Halló itt Lajkó Félix beszél! Halló! Halló itt Lajkó Félix beszél! Halló itt Lajkó Félix beszél!’
Íme a felvételt elkövető zenekar: Lajkó Félix – hegedű, Kurina Ferenc – nagybőgő, Varga Károly – brácsa, Kurina Mihály – cimbalom.
1 komment
Címkék: sör death lajkó félix unikum napi zene zeneakadémia zseni junior megtisztulás szerenád chuck schuldiner halló itt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
