Lehet, hogy bennem van a hiba, de annyira utálom az Iron Maiden-t, hogy az valami hihetetlen. Viszont a szép pofára eséseket nagyon bírom, ezért ezekből már lehet, hogy rovatot fogok indítani.
Nézzétek meg, hogy Dickinsonbá is milyen szépet firkál a belépőnél.
Adamo.blind szerkesztőbától kaptam egy levelet, amiben igencsak feldobottan újságolta, hogy eltolta a vakuljak meg posztját, a zenekar motorjának, frontemberének Gergőnek, aki jó közösségi arcként, azonnal belinkelte a zenekara facebook-os oldalán.
Lájkolnak is folyamatosan a háló függő zordarcúak. Hurrá!
Akkor ha már ennyire bepörgött az anit blogunk, csak lenyomok napi zenének egy blind nótát, még pedig, az egyik kedvencemet, hát mit mondjak bitang jó üvölteni.
"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.
Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal.
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."
/ Kodály Zoltán /
Sztereotíp megközelítés, de a zene talán a legszorosabb kapocs, a különböző származású, nemű, életkorú és úgy egyébként bármilyen kinézettel és tulajdonsággal felvértezett emberek között.
A zene összeköt minket.
Ha visszanézem minden idők legszarabb blogjának, vagyis a miénknek a bejegyzéseit, csakis a zenei utalások és dalok azok, amik állandóan megjelennek, szinte minden téma mögött.
A zene ott van a napjainkban, mindenhol egészen a gyerekkortól, a koporsóig.
Alátámasztandó ezt a témát, nézzétek meg ugyanannak a dalnak két tökéletes előadását, ugyanattól a zenekartól (nem a MegadetH, nyugi!) és megértitek miről beszélek.
Félelmetes, libabőr mind a kettő Pearl Jam performance. Eddie Vedder rules!
Az elsőn nem nehéz észrevenni, hogy Eddiebá kicsit felgyorsította magát, némi zölddel és gombával. (Természetesen ez egy holland koncert felvétel.)
A második felvételen felbukkan egy nagyon híres kosárlabda sztár, egy féreg és egy extra klasszis, világsztár bringás is, aki hétszer nyerte meg a tour de france-t, egyébként mindketten Eddiebá nagy barátjai.
Poén: "I stole this trick from Iggy Pop!" - Vedder (3:14-)
Éppen átszellemülten készülődtem reggel, mikor Rocky fiam reggel bekérdezett rendesen.
- Apuci, miért kell szombaton dogozni menned?
- Nem tudom fiam, kérdezd meg a kormányt.
Pár perc múlva odamegy az Anyukájához, amikor én éppen próbálok életet lehelni lefáradt testembe.
- Anya, ki szeretnék menni az autóhoz.
- Minek fiam?
- Megkérdezni a kormányt, miért kell Apának dolgozni menni szombaton.
Persze, el lett neki magyarázva, miért és hogyan, de legalább viccesen indult ez a szutyok nap.
Nincs más hátra, mint egy Rocky-s napi zene, az én okos, ügyes kicsifiam tiszteletére.
Imádlak Rocky!
Szólj hozzá!
Címkék: blog rocky napi zene no easy way out
A Blind Myself-nél nincs pardon. Erre már akkor rájöttem, amikor életemben először láttam Őket élőben, földbegyökerezett lábakkal. Ez az élményem lassan már 5 éves, és az azóta eltelt idő alatt a legnagyobb hazai kedvenc zenekarommá váltak.
Az elsősorban Tóth Gergő énekesnek köszönhető, aki önmagában akkora egyéniség, hogy – az általa képviselt stílust messze elkerülők számára is – lehetetlen nem észrevenni a munkásságát. Erejéből kismértékben szerintem csak az időnkénti, mellette lezajló tagcserék miatt veszíthet, bár eddig úgy tűnik, hogy minden alkalommal sikerült megtalálnia a megfelelő embert a hiány pótlására.
 |
Mivel Gergő hangszeren nem játszik, így a már említett tagcserékből kifolyólag az elmúlt 15 évben a potenciális dalszerzők is váltogatták egymást. Emiatt valahogy elkerülhetetlen volt legtöbbször némi zenei továbblépés/módosítás is, mert ha a kutatásaim nem csalnak, akkor nem volt két olyan Blind lemez, amelyeken ugyanaz a brigád zenélt volna. Persze nem kell radikális változásokra gondolni, csupán elég nagyvonalakban végighallgatni „dalszerző/album” vonatkozásokban a következőket, és mindenki tudni fogja, hogy mire gondolok: Molnár Gábor/Heaven’t, Kolozsi Péter/Worst Case Scenario, Szalkai Tibor/Ancient Scream Therapy, Édes Gergely/Budapest 7fok Eső.
Érdemes megemlíteni még a tavaly bekövetkezett magyar nyelvre való váltást, amitől én személy szerint úgy féltem, mint mókus az erdőtűztől, de nem csalódtam, sőt, olyannyira ráéreztem az ízére, hogy mire a lemez (Budapest 7fok Eső) hallgatásának a végére értem, a bónuszként felkerült Judas Priest feldolgozás már tökre idegennek tűnt számomra az „angolsága” miatt.
 |
Mindezek tudatában egy végtelenül színes, összefoglaló best of lemezt vettem a kezeimbe tegnap, Szumma címmel a Hammer World magazin mellékleteként. Mit is mondjak róla? Van benne minden, mint a Petőfi levesben. A méltán híres Lost in time-mal nyit, amelyben az Ignite-frontember Téglás Zoli vendégszerepel. Ez a dal talán egy külön posztot is megérdemelne a sikere kapcsán, amelyben Gróf Balázs keze is benne van, a dalhoz kreált animációs klipje alapján. Aztán sorra jönnek a jobbnál jobb slágerek (Pomogácsok, Go get a life!), amelyeket szerintem már mindenki kívülről fúj, és minden újságíró megírt már, így én különállóként leginkább a Left hand paints-et emelném ki, mint abszolút favoritot, amelyből a „force the cube into the circle” idézet is rám van tetoválva (a banda logójával, az Ancient lemez borítójával együtt), csak a miheztartás végett. És itt van még a hátborzongató Buried alive exercise is, amely az egyik kedvenc Paulo Coelho könyvem, A zarándoklat egyik részét, Az élve eltemettetés gyakorlatát dolgozza fel.
Viszont, hogy ne csak egy szimpla válogatáslemezről beszéljünk, a srácok voltak olyan kedvesek, és kreatívak, hogy rátoltak egy-két érdekességet is a korongra. Köztük egy vadonatúj dalt, Mosquitoes of hate címmel. Részemről a Budapest lemez hangulatát idézi, alap dalszerző szerintem egyértelműen Édes úr, ha meg nem, akkor majd kapok a pofámra. Haha. A refrénje újdonság számomra, ilyesfajta dallamot még nem hallottam Gergőtől.
Továbblépve itt van A jószándék kövei angol nyelvű verziója is (Deal broker), amely állatul megdörren így is, de már annyira hozzászoktam a magyar szövegéhez, hogy nehezen tudok elvonatkoztatni tőle. A banda újra felvett 3 régi dalt (Kain, Circle of pain, Horrified by the sun), amelyek egyszerűen leszakítják a fejem. Ezekben érződik leginkább a csapat profizmusa, annyira letisztult formában szólalnak meg a dalok, hogy az valami hihetetlen.
A zenekar szerepelt a nyári Nagy Ferós MTV Icon-on is, amelyen egy Beatrice (Hegyek között) és egy Bikini (Maradj már) dalt adtak elő, persze a saját stílusukra igazítva a dolgokat. Ezt a két számot is rögzítették a stúdióban, és tegnap hazafele már nem is bírtam magammal, a Hegyek között-tel boldogítottam drága Szüleimet az autóban, csutka hangerőn. (Fater, ezt hallgasd meg bazzeg! Haha.) Apukám szerint a Hegyek között szövege egy ős-komcsiinduló, amit a Beatrice is már feldolgozott, pontosabban megzenésített. Ezt konkrétan nem tudom, de majd valaki felvilágosít.
A lemezt pedig az abszolút meglepetés zárja, a Fata Morgana című dal remixe, Péterfy Bori közreműködésével. Egyszerűen zseniális, nem tudok mást mondani rá.
A tervek szerint a banda jövőre kezdi el legújabb albumának munkálatait, amihez én sok sikert és kitartást kívánok!
Nem tudom nem észrevenni, de állandóan a pofámba tolják, hogy egyedülálló kiállítás nyílt a világhírű lengyel rendező-színészről, Roman Polańskiról a lodzi Filmmúzeum jóvoltából, a Lengyel Intézet kiállítótermében.
A „Roman Polański. Színész. Rendező” címet viselő vándorkiállítás, egy átfogó tárlat, a világhírű lengyel rendező-színész, Roman Polański alakját, alkotói életútját mutatja be, egy plakátokból, standfotókból, werk képekból összeállított egyedülállóan gazdag anyagon keresztül.
Már meg emlékeztünk párszor erről a szép emberről, de ami sok, az sok!
Mivan itt már megint, el sem hiszem?
Komolyan beszarok, a nem rég még Pápát (II. János Pál, aki ne ismerné!) is adó kőkatolikus lengyelek, csináltak egy ilyen vándortárlatot ennek a mocsok pedofil fasztarisznya köcsögnek, aki egy törpe pondró, egy nyomorult féreg, egy söpredék.
Hihetetlen, hol tart a világ.
Egyébiránt én már nem is csodálkozom semmin, ugyanis az egyháznak pedofilpap témában nem a megszüntetés, a gyökereknél való elpusztítás a célja, hanem az eltusolás és komolyan azt érzem, hogy ennek a szánalmas álszent mocsoknak a fenntartása.
Tudtommal egy szót sem szóltak a nagyszerű Polański ellen, miért is tették volna, amit csinált az helyes és jó.
Dögöljön meg mind.
Aki meg elmenne erre a szarra, az kicsit repüljön vissza gyerekkorára, képzeljen maga mögé egy ilyen retek fejű faszt és gondolkozzon el azon, milyen lenne az élete egy ilyen akció után.
Én már biztos börtönben ülnék, mert kinyírtam volna mind.
Megyek hányni!
Szólj hozzá!
Címkék: pápa pedofil polanski lengyel intézet
Otthon megint alakul a helyzet, beteg és nyűgös mindenki.
Élő halott vagyok, lassan kiesik a szemem, elrohadnak a szerveim és itt halok meg a gép előtt. Mindegy ez van, viseld a kereszted köcsög.
A rövid intermezzo után kezdjük el a mai ózon repesztésünket és örüljünk együtt annak, hogy december 17.-én megjelenik az ország legkitartóbb és legállhatatosabb fémemberének és zenekarának legújabb albuma.
Kérem szépen az Ektomorf él, virul, pusztít tovább feltartóztatatlanul és elsöprő lendülettel. Zotya ember vagy, minden tiszteletem a Tiéd!
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene ektomorf zotya last fight