A Blind Myself-nél nincs pardon. Erre már akkor rájöttem, amikor életemben először láttam Őket élőben, földbegyökerezett lábakkal. Ez az élményem lassan már 5 éves, és az azóta eltelt idő alatt a legnagyobb hazai kedvenc zenekarommá váltak.
Az elsősorban Tóth Gergő énekesnek köszönhető, aki önmagában akkora egyéniség, hogy – az általa képviselt stílust messze elkerülők számára is – lehetetlen nem észrevenni a munkásságát. Erejéből kismértékben szerintem csak az időnkénti, mellette lezajló tagcserék miatt veszíthet, bár eddig úgy tűnik, hogy minden alkalommal sikerült megtalálnia a megfelelő embert a hiány pótlására.
 |
Mivel Gergő hangszeren nem játszik, így a már említett tagcserékből kifolyólag az elmúlt 15 évben a potenciális dalszerzők is váltogatták egymást. Emiatt valahogy elkerülhetetlen volt legtöbbször némi zenei továbblépés/módosítás is, mert ha a kutatásaim nem csalnak, akkor nem volt két olyan Blind lemez, amelyeken ugyanaz a brigád zenélt volna. Persze nem kell radikális változásokra gondolni, csupán elég nagyvonalakban végighallgatni „dalszerző/album” vonatkozásokban a következőket, és mindenki tudni fogja, hogy mire gondolok: Molnár Gábor/Heaven’t, Kolozsi Péter/Worst Case Scenario, Szalkai Tibor/Ancient Scream Therapy, Édes Gergely/Budapest 7fok Eső.
Érdemes megemlíteni még a tavaly bekövetkezett magyar nyelvre való váltást, amitől én személy szerint úgy féltem, mint mókus az erdőtűztől, de nem csalódtam, sőt, olyannyira ráéreztem az ízére, hogy mire a lemez (Budapest 7fok Eső) hallgatásának a végére értem, a bónuszként felkerült Judas Priest feldolgozás már tökre idegennek tűnt számomra az „angolsága” miatt.
 |
Mindezek tudatában egy végtelenül színes, összefoglaló best of lemezt vettem a kezeimbe tegnap, Szumma címmel a Hammer World magazin mellékleteként. Mit is mondjak róla? Van benne minden, mint a Petőfi levesben. A méltán híres Lost in time-mal nyit, amelyben az Ignite-frontember Téglás Zoli vendégszerepel. Ez a dal talán egy külön posztot is megérdemelne a sikere kapcsán, amelyben Gróf Balázs keze is benne van, a dalhoz kreált animációs klipje alapján. Aztán sorra jönnek a jobbnál jobb slágerek (Pomogácsok, Go get a life!), amelyeket szerintem már mindenki kívülről fúj, és minden újságíró megírt már, így én különállóként leginkább a Left hand paints-et emelném ki, mint abszolút favoritot, amelyből a „force the cube into the circle” idézet is rám van tetoválva (a banda logójával, az Ancient lemez borítójával együtt), csak a miheztartás végett. És itt van még a hátborzongató Buried alive exercise is, amely az egyik kedvenc Paulo Coelho könyvem, A zarándoklat egyik részét, Az élve eltemettetés gyakorlatát dolgozza fel.
Viszont, hogy ne csak egy szimpla válogatáslemezről beszéljünk, a srácok voltak olyan kedvesek, és kreatívak, hogy rátoltak egy-két érdekességet is a korongra. Köztük egy vadonatúj dalt, Mosquitoes of hate címmel. Részemről a Budapest lemez hangulatát idézi, alap dalszerző szerintem egyértelműen Édes úr, ha meg nem, akkor majd kapok a pofámra. Haha. A refrénje újdonság számomra, ilyesfajta dallamot még nem hallottam Gergőtől.
Továbblépve itt van A jószándék kövei angol nyelvű verziója is (Deal broker), amely állatul megdörren így is, de már annyira hozzászoktam a magyar szövegéhez, hogy nehezen tudok elvonatkoztatni tőle. A banda újra felvett 3 régi dalt (Kain, Circle of pain, Horrified by the sun), amelyek egyszerűen leszakítják a fejem. Ezekben érződik leginkább a csapat profizmusa, annyira letisztult formában szólalnak meg a dalok, hogy az valami hihetetlen.
A zenekar szerepelt a nyári Nagy Ferós MTV Icon-on is, amelyen egy Beatrice (Hegyek között) és egy Bikini (Maradj már) dalt adtak elő, persze a saját stílusukra igazítva a dolgokat. Ezt a két számot is rögzítették a stúdióban, és tegnap hazafele már nem is bírtam magammal, a Hegyek között-tel boldogítottam drága Szüleimet az autóban, csutka hangerőn. (Fater, ezt hallgasd meg bazzeg! Haha.) Apukám szerint a Hegyek között szövege egy ős-komcsiinduló, amit a Beatrice is már feldolgozott, pontosabban megzenésített. Ezt konkrétan nem tudom, de majd valaki felvilágosít.
A lemezt pedig az abszolút meglepetés zárja, a Fata Morgana című dal remixe, Péterfy Bori közreműködésével. Egyszerűen zseniális, nem tudok mást mondani rá.
A tervek szerint a banda jövőre kezdi el legújabb albumának munkálatait, amihez én sok sikert és kitartást kívánok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vidi 2010.12.10. 14:33:07
