Elindultam a dombtetőről lefelé, a cél irányába, ami persze még egy kicsit messze van, de ahogy Petya nagybátyám mondta: "Ha a fesztiválszezont kibírod, akkor a karácsony már csak egy köpésre van!"
Bizony nagy igazságok rejtőznek meg ebben a kijelentésben, ugyanis valóban a kalandtúrám egyik legnehezebb szakaszát élem: a fülledt, nyári napokat, amikor is néha igencsak jól esne egy-két pincehideg sör.
A naptári nyárból még egy hónap van hátra, utána pedig tényleg elindulhat a hajrá, amiben azt hiszem, az október lesz a legjobb barátom, amely hónapban nem csak, hogy a Supernatural és a The Walking Dead folytatásait élvezhetem, hanem az egyik legnagyobb, kedvenc zenekarom, a Pearl Jam legújabb, Lightning Bolt névre keresztelt tizedik stúdióalbuma is megjelenik.
Hogy mivel is összegezzem az elmúlt 31 napot? Talán azzal, hogy nem egy hétköznapi élmény volt elolvasni Keith Richards önéletrajzi könyvét, amelyről nem feltétlenül jelentem ki, hogy egy egészséges életmód megfelelő visszatükröződése lenne, de mindenképpen egy vicces, hátborzongató és szórakoztató példája a "hogyan" perspektívájának.
Ennek fényében rá is kapcsolok az elkövetkezendő 5 hónapra szükséges erőtartalékaimra egy kiváló Rolling Stones nótával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
