Napi zene 22.

2010.12.16. 07:00

vidi

Szerencsére tegnap este hazajött Rocky fiam! Láss csodát a műtéttel minden rendben volt, legyőzte a gonoszt, épségben és tökéletes állapotban kimászott a magyar egészségügy fortyogó, rohadó bugyrából és otthon végre rám nevetett. Külön köszönet a feleségemnek, aki az egészet intézte, el is fáradt rendesen. Szóljon egy kis Slayer, hogy mindenkinek jobb legyen!

 

Olyan mélyre süllyedt immáron a blogunk, hogy muszáj vagyok némileg közbeavatkozni.

Mivel lényegében kizárólag hallgathatatlan, az emberi fül számára bántó frekvenciákon működő (vagy oda hangolt) hangszerekre íródott zenékről szól az egész, jöjjön valami más, ami sokkal emberibb léptékű, és magához a zenéhez, mint fogalom, sokkal közelebb áll.

Ismerkedjünk meg tehát egy kicsit közelebbről egy zseniális tátika sztárral, Den Harrow-val (avagy 4 poster, aka 17 sticker, még akább az abroszfejű csávó).

Ő az (fénykorában)!

Den Harrow nem egy ember valójában, hanem egy fedőnév, egy egykori zenei projekt neve.

Olasz projektről lévén szó, a „Den Harrow” olaszul kiejtve mindjárt úgy hangzik, hogy denaro (ejtsd: denáró), azaz magyarul pénz.

Ezen projektnek tehát sosem titkolt célja a pénzcsinálás volt, melyet a zenevilágban képzeltek el megvalósítani.

Az alapok: végy két dj-t, akik a zenei alapokért és a szövegekért felelnek. (Chieregato, Turatti). Végy egy énekest, aki tud énekelni. (Tom Hooker, persze ez a művészneve, igazi neve az legyen rejtvénykérdés).

Végül végy mindehhez egy testet, arcot, aki ezt a projektet vizuálisan képviseli. Ő maga lesz „Den Harrow”.

Nos, Den Harrow egy milánói balfasz hülyegyerek, Stefano Zandri, akinek annyi köze volt a zenéhez, mint Vidinek az udvariassághoz.

A kisrác gyúrt, egyéb sportokat űzött, fotómodellkedett, meg úgy egyszerűen csak kinézett, szépfiúskodott. A producer csapat alátolt egy, az italo disco műfajából egyébként elképesztően kimagasló zenét (nyilván metal rajongóknak nem fogom magyarázni, hogy az átlag italo és a Den Harrow projekt zenei tartalma között mekkora volt a különbség, de higgyétek el, ég és föld.).

Az alap, átlag italo disco elég kaki, még számomra is, aki azért hellyel-közzel még szeretem is, Den Harrowék azonban – legalábbis szerintem – csúcs zenét dobtak össze.

Állandó szereplői voltak az európai slágerlistáknak, rengeteg sláger és eladott lemez fémjelzi őket. Egy időben Den Harrow Michael Jackson népszerűségével vetekedett.

A projekt legnagyobb sikere a 86-os Don’t break my heart volt, mely csak azért nem lett listavezető Németországban, mert Madonna épp akkor dobta piacra a La Isla Bonitát, mely mögött 2 hónapig volt Den Harrow 2.

Don’t break my heart klip:

 

A korábbi bejegyzésem vége eltünt, mert Vidibá okosan beleszerkesztett.

Most nincs kedvem újra kitalálni, hogyan is méltattam a legnagyobb italodiszkó sztár munkásságát, maradjunk abban, hogy fasza. Egész fasza!

Vidi: Mobilon variáltam a blogot, úgyhogy valószínű én voltam az eltűntető vagyis a tettes, de nem szándékosan, ugyanis legalább hatszoros példaképem harrowbá!

Bocs Vata!

Berepülés

2010.12.15. 10:31

adamo.blind

Ritkán nézek tv-t, főleg híradót, de tegnap sikerült egy olyan valamit elcsípnem, amin leesett az állam.

Történt ugyanis, hogy egy ittas állapotban lévő tinédzser az autójával a kaliforniai San Pedro-ban úgy berepült két ház közé, hogy az valami elképesztő. Ezt szerintem nem is lehet kielemezni, vagy szavakban kommentálni; ha ezt sikerült volna felvenni valahogy, akkor szerintem bármelyik akciófilmben Oscar-díjra jelöltem volna a dolgot.

Kérdés: vajon mennyi nedüt kell elfogyasztani egy ilyen berepülés végrehajtásához?

Napi zene 21.

2010.12.15. 07:00

vidi

Ma műtik a Rocky fiamat én meg nem tudok ott lenni vele. Tiszta idegbaj vagyok, de sajnos máshogy nem tudtuk megoldani, úgyhogy én itthon vigyázok a virgonc kistesójára, a világ legaranyosabb pusztítógépére Dudára (alias Rambo), ő meg az Anyukájával küzd a magyar egészségügy ellen.

Nem cifrázva a dolgot, dobok a családnak és nektek is köcsögök egy csodálatos, szívmelengető dalt. Kitartás és nyugalom!

Disconnect

2010.12.14. 12:43

adamo.blind

Ezt a mai dalomat Vidi bátyámnak küldeném, mert amúgy belegondolva sem életfelfogásban, sem zenei ízlésben, meg úgy igazából semmiben sem járnék ott, ahol járok, ha Ő nem lett volna és nem lenne! Ennyi!

Jah... koncentráljatok a 3:17 - 3:47. közötti időintervallumot kitöltő tapping-szólóra! Zseniális!

Szeretlek Bátyja! 

Napi zene 20.

2010.12.14. 07:00

vidi

15 éve jelent meg a feleségem kedvenc 'szürkegatyás' zenekarától a Paradise Lost-tól a zseniális Draconian Times.

Azt hiszem, ezt a hangfüzért nem kell magyarázni, ez kérem szépen az elejétől,  a végéig tökéletes. Ez az album egyszeri és megismételhetetlen, a kilencvenes évek egyik legfontosabb lemeze, amit a nai napig áhitattal hallgatok.

Eddie rules!

2010.12.13. 14:42

vidi

Adamo barátomnak és 'tesómnak' nem jön be az Iron Maiden, lelke rajta, semmi gond, azonban azt elvitatni nem lehet, hogy a vasszűz abszolút alap metál muzsika, ugyanis ezt és így senki nem tudja úgy játszani, mint ők, sőt.

A srácoknak (bocs Apa!) ez folyik az ereiben, élvezik minden pillanatát (elég csak megnézni berakott videóban, a kedvencemet, a gitármester Davebát 1:11 környékén, pedig a Troopert már ekkor bőven ezer felett játszották!) és ettől totálisan hiteles az egész. (Arról nem beszélve, hogy az imádott feleségemnek ők a kedvencei!)

Voltam én a régen megszűnt E-klubban úgy koncertjükön, hogy ott annak a pár száz embernek lejátszották a csillagokat az égről, de voltam százezres koncerten is, ahol ugyanúgy éreztem, konkrétan megőrültem, erre jobb szó nincs.

Élőben egyszerűen zseniálisak!

Elkaptak rögtön és többet nem eresztettek el, nincs megállás, nincs aktuális divat, nincs megalkuvás, nincsenek olcsó kifogások, nincs festett köröm és szemöldök vagy mi a tököm, nincs bohócsipka, nincs 'hű de fáj a fejem drágám', nincs semmi, csak az elsöprő akarat, eltökéltség és lendület, a zene.

Az Iron Maiden egy kibaszott nagy rock etalon, az egyik legnagyobb.

Bocsánat, ez nem védőbeszéd volt, hanem egy öregedő, őszülő szakállú és hajú morcos vén apaimitátor és rocker véleménye arról, hogy vannak még értékek és nemzedékeken átívelő kapcsok, amik zenei vonatkozásban összekötnek minket.

Adamo fiatal vagy, baszod, nagyon irigyellek és persze szeretlek is!

This is awesome, Brother!

süti beállítások módosítása
Mobil