Ma van a nemzetközi nőnap, amiről sajnos mindig a nyomorúságos szocializmus jut eszembe, ahol már-már groteszk színjáték keretében szerencsétlenkedtek a nőkkel, pedig szép lenne ez, úgyhogy nincs mese ez a kedvenc ünnepem, persze csak a hallottak napja után.
Szabad ember vagyok, szarok a komcsikra, velem nem basznak ki, ami megtörtént, az meg, de minek, de mindegy, úgyhogy szóljon a hölgyeknek az aktuális nagy kedvenceimtől egy remek bugyi nedvesítő szösszenet, amivel be is lökném újra zeneileg ezt a fos blogot.
Úgyhogy Claudio Sanchez mester tolmácsolásában:
Kívánok boldog nőnapot csajok, puszi a hasatokra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
