Ma 20 éve 1991. augusztus 12-én, akár egy kisbolygó a földbe, úgy csapódott a világ zenei életébe a Metallica fekete albuma, ezzel megváltoztatva mindent maga körül.
Alapmű, a valaha kiadott legfontosabb lemezek egyike, aminek hatására kimászhattak a pincéből a súlyosabb zenék és új utakat nyitva meg ennek a remek műfajnak.
Az is teljesen egyértelmű, hogy nincs egy olyan rockzene rajongó sem, akinek ne lenne meg valamilyen formában és nincs olyan zenekar sem, akire vagy így, vagy úgy ne hatott volna az egyszínű fekete borítós, szimplán Metallica című album.
A csomagolás okán szinte azonnal fekete lemezként emlegetett album tizenkét dal a Metallicát mainstream szupersztárrá tette és világszeret csaknem 30 millió darab talált gazdára eleddig.
Ennyi és pont! Itt meg kell hajolnom!
Az én személyes viszonyom azonban, ezen lemezhez igencsak érdekes, ugyanis a szarásig játszott gigaslágerek ide, vagy oda, a legnagyobb tiszteletem mellett is, csak két számért tudok lelkesedni.
Az egyik a zseniálisan kapkodós, lépcsőzős, együtt üvöltős Holier Than Thou, a másik, a súlyos, komótosan bólogatós, doom himnusz Sad But True, ami egyebek mellett egy tökéletes Trouble koppintás.
Nem elvitatva az album érdemeit, köszöntsük együtt a világ legnagyobb zenekarát és a világ egyik legfontosabb rock lemezét!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adamo.blind 2011.08.12. 10:49:18
És ha már a 20 éves évfordulóknál járunk, akkor én most erre vagyok nagyon ráizgulva:
www.youtube.com/watch?v=oSp1YVGqw1Y&ob=av2e
