.jpg)
Nem nagyon gyakori az, hogy egy híresség halála bármilyen érzelmet kiváltson belőlem, mert mit is érezhetnénk egy olyan ember elvesztésekor, akit igazán nem is ismertünk. A napokban azonban Beverly Hills-i otthonában 83 éves korában elhunyt Peter Falk és Ő a kivételek közé tartozik. Nagyon sajnálom az öreget, legyen neki könnyű a föld!
Emlékszem amikor először láttam Columbo szerepében, rögtön rajongója lettem, pedig még gyerek voltam, utána már megszállottként vadásztam a Columbo filmekre. A mai napig rajongok ezekért a filmekért, bárhol elkapok pár másodpercet, már a színekből, a kamera mozgásból, a jelenet felépítéséből, az atmoszférából azonnal tudom, hogy ez egy Columbo epizód, ahol a tökéletes forgatókönyvek és a központi karakter zsenialitása miatt soha nem tudtak hibázni.
Peter Falk maga a karakter, egy rendetlen, elhanyagolt külsejű ámde alázatos, szerény nyomozó, aki az átlagos, de mégis egyedi külsőn túl egy zseni. Columbo esendősége és szórakozottsága, párosulva a ragyogó logikai képességével egy olyan kohéziót teremtett a karakterben, aminek folyamatos körforgása évtizedekig izgatta a nézőket.
Peter Falk már az elejétől elkapta a fonalat, nem is véletlen, hogy utána évtizedek alatt egyszerűen hozzánőtt a slampos nyomozó, amivel az amerikai televíziózás egyik ikonjává vált. Ha már itt tartunk szerintem Larry Hagman J.R. Ewing-ja kiscserkész hozzá képest, pedig az se volt gyenge párosítás!
A sorozatot felhagyott a szokásos cselekmény vezetéssel, nincs benne semminemű erőszak és ami a legfontosabb, hogy az intellektualitásra helyezi a hangsúlyt. Vicces, de már az elejétől tudjuk, ki a hunyó, de tulajdonképpen ez a lényeg, ugyanis innentől indul Columbo logikai ütközete, ahol észérvekkel és minden apróságra kiterjedő részletek összeillesztésével és a bennük lévő ellentmondások feltárásával szép lassan csapdába ejti a bűnöst, akit a végén tulajdonképpen szellemileg porrá is zúz.
Fájdalmas volt azt hallani, hogy a hatalmába kerített az Alzheimer-szindróma és diszkréten kezdett szétesni (élete utolsó két évében, már arra sem emlékezett, hogy valaha színész volt!), de legyünk őszinték, a halál már megváltás volt számára.
Sajnos már soha nem fog megállni sejtelmesen az ajtóban, nem néz vissza és nem kérdezi meg ellentmondást nem tűrően: Hölgyem/Uram lenne itt még valami?
Nyugodjék békében!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
