Adamo barátom magyaros vonalához csatlakozva, ma lemászunk kicsit mélyebbre, hiszen a zene árnyékot vet mint ágyat és ágyat vet mint ráncot, ráncot vet, vihart arat.
De mit is akarhatnánk, hiszen a tükrök szilánkjait illesztem össze, mintha csak álmodnék, megváltozott a kép, de ezzel együtt az éjszaka maradék méltóságát keresve a kalapácsláb haranghorizonton minden léptem csendítés.
Tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét, minden más lesz mint rég. Az album lángolva ég, nem marad csak szén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csercsab 2010.12.03. 08:28:55
