Köztudott tény, hogy én egy fasz vagyok, de ez most nem is annyira lényeges.
Jelenleg a helyi általános iskolában hajtom a mókuskereket, és már szeptemberben összespanoltam az egyik sráccal, akiről az összehasonlítgatások alapján gyorsan kiderült, hogy az egyik régi, szintén általános sulis osztálytársam öccse.
Szerintem van egy kanyar a gyerekben - már ha értitek, mire gondolok -, de messze nem annyira feltűnő, mint a hat évesen minden reggel védelmi kaját begyűjtő surmóban, aki egyenes kijelentette, hogy megnézhetem magam, ha még egyszer megpróbálom leszabályozni a nővérét. Például.
De lapozzunk, mert az enyhe kanyarral ellentétben az én kis barátom egy nagyon is kedves, tisztelettudó srác, aki talán a világ egyik legszerényebb arca.
Lassan három hónapja tart a kis barátságunk, és pénteken a csajokat elemezve - csókollak Nadin - kifejtette a kis szerelmét, plusz azt, hogy elhívta a lányt korcsolyázni.
Firtattuk kicsit a témát, amikor is a srác halál csendesen közölte velem, hogy Ő kétszeres világbajnok gyorskorcsolyázó.
Még kispöcs korában figyeltek fel rá a 'barcikai pályán, és onnantól kezdve csakis felfelé vezetett az útja. Bejárta egész Európát, többek között Német-, Olasz-, Török-, Francia-, és Görögországot, valamint Amerikában is versenyzett kétszer - ezzel nem kis trófea-, és pénzmennyiséget összetalicskázva.
Komolyabb balesetei és műtétei miatt már több, mint egy éve szögre akasztotta a korcsolyáit. Az utolsó nagy bukója alkalmával a nyakát szegte a korcsolya és kb. fél centire állt meg a főütőerétől.
Nagyon komoly a csávó, hiszen most a hétvégén is kemény 25 ropiban fogadott az apjával - oda-vissza alapon -, hogy a Diósgyőr elkeni a Fradit, de ezt sajnos beszopta.
Márk! Mindent félretéve, köztük a tegnapi hosszúcicit is, csakis gratulálni tudok Neked, amit már pénteken is megtettem!
Légy büszke magadra!
A MOODY'S BÓVLIVÁ MINŐSÍTETTE A BLOGOT!
Megvonta a blogunktól az olvasási ajánlású blogbesorolást a Moody's Blog Service. A blogminősítő csütörtök éjjel egy kocsmában közölte, hogy az eddigi "Szar7"-ről egy fokozattal "Szar6"-ra rontotta a blog olvashatósági osztályzatot, és az új besorolásra is további leminősítés lehetőségére utaló negatív kilátást hagyott érvényben. (Szarok vagyunk, na!)
A Moody's indoklása szerint növekszik a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a blog teljesíteni tudja-e az olvasási konszolidáció és az ezt támogató, minden köcsög olvassa ezt a szart középtávú célkitűzéseit, különös tekintettel a blogtér egyre korlátozottabb középtávú növekedési kilátásaira.
A blogminősítő szerint emellett a raklapfos blog "egyre fogékonyabb az eseménykockázatokra" a magas olvasatlanság, a köcsög olvasóktól való erőteljes függés és a jelentős bejegyzés írási igények miatt, miközben erősödik a külső nettér volatilitás is.
E tényezők együttes hatása kedvezőtlenül fogja érinteni a raklapfos erejét, és gyengíti sokktűrő kapacitását (Bár tudjuk, az unicum csodákra képes!).
A negatív kilátás érvényben hagyása az azzal kapcsolatos bizonytalanságot tükrözi, hogy a blog képes-e ellenállni a net2 szuverén olvasói válságából eredő potenciális eseménykockázatoknak - áll az elemzésben.
Baj van bazdmeg!
Szólj hozzá!
Címkék: blog unicum moodys leminősítés bóvli raklapfos szar6
Megdöntöttem Vata barátom által tartott ’Napok óta ugyanazt a számot hallgatom, mert beszűkült agyú hülyegyerek vagyok!’ világrekordot.
Ő egy szánalmas Duran Duran fost hallgatott napokig, míg jómagam a rock történelem legzseniálisabb szerzeményét a Tornado Of Souls-t a Megadeth-től, ami nem mellesleg Mustaine mester legnagyobb mesterműve.
Most néztem meg és a legnagyobb döbbenetemre, a gépem igencsak objektív számítása szerint az imént hallgattam meg nyolcvanegyedszer. Aztakurva! (Nick Menza úgy püföl, mint egy polip és ezek a riffek!)
Éljen a világrekorder! Hip hip hurrá, hullámozzunk! Akkor szóljon nyolcvankettedszer is.
3 komment
Címkék: duran duran bréking nyúz napi zene guiness rekord megadeth mustaine tornado of souls
...Drop the knife
Leave your arms behind
Just for a moment
Calm the mind
The longing never ends
Not while you're human...
ZSENIÁLIS!
Nehogy azt higgye valaki, hogy csak húslevest és rántott hús eszem és csak Megadethet hallgatok.
Egy nagy lófaszt!
Engem legalább annyi dolog érdekel, ha nem több.
Egy magamfajta öregedő rockernek, a szénné vart atlantai (Amerika, Georgia állam) metál istenek ötödik albuma, ebben az elbaszott zenei sivatagban egy újabb oázis, ahogy az eddigi albumaik is egytől-egyig azok voltak.
A The Hunter egy minden sallangtól, felesleges körítéstől és idegesítő öncélúságtól mentes tökéletes album, a zsenialitás maga! Kígyószerűen tekergő gitártémáival, kifordított polipszerű ritmus- és dobjátékával, hipnotikus dallamaival olyan elképesztő atmoszférát teremt, hogy csak pislogsz, mint a kezdő hippi az első ’trip’ után.
Ez spirituális megnyílás ez egész albumra jellemző, a lemezt nyitó Black Tongue „I burned out my eyes, I cut off my tongue…” libabőrösítő sorai, a már jól definiált mammut hangszőnyegen bevezetik az embert egy utánozhatatlan zenei világba és onnan már nincs megállás. A Curl Of The Burl zseniális énektémái és szívet melengető stoneressége egy akkora slágert eredményez, amit egy hallgatás után még a süketek is dúdolnak!
Ha eddig nem vigyorogtál volna önkéntelenül, mint a kezdő kamasz az első pornófilmje alatt, akkor a következő tizenegy hang(ulat)festmény az arcodra fagyasztja a mosolyt, gyakorlatilag mindegyik telitalálat.
Egy öntörvényű, egymást mind emberileg, mind zeneileg végtelenül tisztelő, saját útját járó és minden elvárásra magasról szaró zenekar katartikus örömzenéje ez, mindenfajta kompromisszum nélkül, de maximális hozzáállással.
Ahogy a polipnak nincsenek barátai, úgy a Mastodonnak sincs párja a mai zenei életben, az ősállat könyörtelenül lezúz mindenkit.
Amerikai masztodon
Az amerikai masztodon (Mammut americanum vagy Mastodon americanus) Észak-Amerikában élt a pleisztocén során. A legutóbbi jégkorszak hideg periódusának végén tűnt el, mintegy 10 000 évvel ezelőtt. Hatalmas, elefántszerű emlősök voltak, de sok jegyük különbözött a mai elefántokétól: külsőre inkább a gyapjas mamutra hasonlítottak, de azoknál kisebbek voltak és az agyaruk is egyenesebb volt. A marmagasságuk 2,5-3 méter között, a hosszuk 4-5 méter, a tömegük pedig 3600–5000 kg között változott. Testüket barnás, de a gyapjas mamutokénál rövidebb szőrzet borította.
Ennyi, engem újból levadásztak, de ha meghallgatjátok a személyes album kedvencemet, akkor rájöttök miről is beszéltem!
Számisztikai gyorstalpaló köcsögök:
Ha egy szám saját magával kezdődik és nem osztható eggyel, de a közös többszörös sem több mint kettő, aminek a két harmada az egy negyedének a fele, akkor biztos, hogy lesz valami.
Amennyiben ez a forgatókönyv nem valósult meg, akkor oszd el kettővel az eredményt és akkor az van, de ha nincs, akkor menj a picsába.
Ma egyébként mindenki megdöglik kétszer, egyszer kicsit, egyszer nagyon, de feltámad és él tovább, amúgy a nap kering és a föld lehet, vagy nem!
Szólj hozzá!
Címkék: számisztika
Azt hiszem, eljött az idő, hogy a Vidivel éveken át tartó - természetesen baráti - "ellenségeskedéseink", szívatásaink csatabárdjait elássam, és végleg meghajoljak Dave Mustaine (és zenekara) munkássága előtt.
Már sokan és sokféleképpen véleményt formáltak Mustaine Metallica-ból való kirúgásáról, de hogy Shakespeare-t idézzem: "Az életben semmi sem jó vagy rossz. Mindig a gondolkodás teszi ilyenné vagy olyanná."
Szóval jelen esetben - saját meglátásom szerint értelemszerűen - csakis azok táborát érdemes erősíteni, akik végső soron örülnek, hogy a "törpe antidobos dán kisköcsög" kiiktatta Dave-et a 'Tallica-ból.
Így aztán lassan már 30 éve élvezhetjük a kreativitását soha el nem vesztő Vörös Szörny riffjeit, amelyekkel jelenleg a sorban következő 13. (egyben a Th1rt3en címet viselő) albumát pakolta tele.
Be kell, hogy valljam: próbálkozásaim ellenére soha nem tudott annyira megfogni a Megadeth zenéje, hogy rajongónak kiáltsam ki magam, de az új lemez harmóniakavalkádja szinte már az első hangoktól kezdve elvarázsolt.
A klipes nóta verse témájának énekdallama villámcsapásként sült az agyamba, és azóta se tudom kiverni a fejemből.
A Whose life (is it anyways?) egy igazi lázadós rock nóta, amely az alap beleszarós, megmondós attitűdön alapszik, mind zeneileg, mind pedig szövegileg. Ki ne üvöltené szívesen ezeket a sorokat némelyik ismerős, esetleg kolléga arcába: "You think you know what's best for me. You hate everything you see in me. Have you looked in a mirror?"
A Guns, drugs & money egy igazi gengszterdal, de a Wrecker már egy hagyományos adok-kapok, pontosabban adok-kapnék kapcsolatformán alapul, amiben a nem kis egoval rendelkező, a szebbik nemtől származó társunkról értekezik, aki konkrétan leszarja a törekvéseinket.
De az abszolút favorit a Deadly nightshade, amely akkora metál alapvetés, amelyhez hasonlót talán már évek óta nem hallottam.
Teljesen zseniális az egész album, csupán egy negatívumot hoznék fel ellene: a szólók néhol nagyon hosszúak, így kissé unalmassá teszik az adott dalt, de ennyi baj legyen.
Így mostantól, ha Megadeth-ről van szó, hívjatok csak Megadamo-nak!
10/13