Egyre több az énekes, egyre kevesebb a közönség, vagyis itt az ideje egy közönségkutató versenynek. Itt egy jó műsor név: SALVOICE.
Szólj hozzá!
Címkék: közönség napi elmélet
Állítólag 20 éves a mobil telefonos rövid szöveges üzenet, vagyis az sms. Nekem 15 éve van mobiltelefonom és a mai napig emlékszem mi volt az első üzenetem. Egy volt munkatársam Lóri küldött egy üzenetet, amiben annyi volt, hogy „megiszunk az amigoban egy sör?”, amire én nagy küzdelmek árán 1610-es nokiámon azt írtam vissza, hogy „meg baszod!”! Amúgy 4 sört ittunk meg, erre is határozottan emlékszem. Részese vagyok én is a történelemnek baszod.
Szólj hozzá!
Címkék: sör sms
Tegnap a legnagyobb lelki nyugalommal besétáltam Kunigundához, a szöszi fodrászlánykához és lecsapattam. Kuni végig dumált én meg csak ültem ott, mint egy fasz, akinek éppen vágják a haját, mert vágták. 
Aki meg nem, de igen, annak mert és most, mert:
Mióta minap megtudtam, hogy Semjén egyenlő a kereszténységgel (katolikusokkal) egyből jobb kedvem lett, mert rájöttem, hogy nem is vagyok annyira, amennyire, mert aki lopott, az letagadja, ugyanis meggyónta annak, aki szintén lopott vagy pedofil vagy.
Ezen és túlmenően egyre jobb a kedvem, mióta tudom, hogy kistigrisek leszünk újra, aranyosak, játékosak, de látszik a fogunk Mondjuk fingom sincs mikor voltunk kistigrisek, de ez lényegtelen, mert én roppant büszke vagyok az ázsiai származásomra, tudom, mert a gyermekeimnek fenekén az első hat hétben piros kis pont volt pont, mint a japán gyermekeknek, mivel ugyanazt a pelenkát használtuk, mondták nekem japán tudósok, akik tudják. Egyébként sejtettem én, hogy a japán zászlón lévő piros pont és a matolcsi túró rudis piros pöttyök rokonok, ami örökre összeköt minket, meg.
Ilyen feldobott hangulatban várom a választási törvény megszavazását, remélem a pofakönyv regisztrációmat is elfogadják, hogy az alapjogomat tudjam érvényesíteni.
A nap híre a végére, mégpedig az, hogy megtalálták a Marson a valamit. Mi lehet a valami? A valami szerény véleményem szerint a magyar költségvetés vagy annak a hiánya. Egyszerű a feladat, ki kell ásatni és ide kell küldetni egy marslakóval, akit előtte persze regisztráltatni kell, hogy magyar, persze csak ha nincs fent a pofakönyvön.
Elkezdtem megírni egy hosszabb memoárt, de aztán fogtam, és kitöröltem a picsába.
De a lényeg itt van: ez a dal, amelyet küldeném azoknak a diplomás embereknek, akik egy mondatot sem tudnak úgy leírni, hogy ne legyen benne 3 helyesírási hiba. Valamint a középiskolai tanáraimnak, akiknek azt is üzenném, hogy nyugodtan felköthetik magukat az első szembejövő villanyoszlopra!
Voltam cirkuszban a hétvégén, ami a zabhegyezés előtt és a sírásás után a kedvenc hobbim.
A cirkusz a szórakoztatóipar óvodája, annak is az alsó csoportja, vagyis gyerekprogram a javából.
Eddig ez rendben is lenne, úgyhogy gyakorló apaként a fogaimat összeszorítva végigküzdöttem a két óra döbbenetet.
Volt olyan produkció, ami tetszett, de nem.
Ami azonban földhöz vágott, az a nézőtér összetétele, ami tele volt gyerek nélküli felnőttekkel, kamaszokkal. Ezt végképp nem értem.
Mit kerestek ott? Egyszerűen félelmetes volt, ahogy a bohócon nevettek, komolyan féltem.
A bohócember nyomorúságában a sas kabaré szintjén volt, ugyanannyira vicces és fenséges mulatság, a szánalom maga. Egyébként, aki ugrált, dobált ezt-azt, izmozott, tengett-lengett, miniszoknyában volt és cicije is akadt az nézhető volt, de amúgy az egész nem, pedig ez cirkusz.
Szólj hozzá!
Címkék: cirkusz óvoda bohóc szánalom fiúk sas kabaré