Voltam cirkuszban a hétvégén, ami a zabhegyezés előtt és a sírásás után a kedvenc hobbim.
A cirkusz a szórakoztatóipar óvodája, annak is az alsó csoportja, vagyis gyerekprogram a javából.
Eddig ez rendben is lenne, úgyhogy gyakorló apaként a fogaimat összeszorítva végigküzdöttem a két óra döbbenetet.
Volt olyan produkció, ami tetszett, de nem.
Ami azonban földhöz vágott, az a nézőtér összetétele, ami tele volt gyerek nélküli felnőttekkel, kamaszokkal. Ezt végképp nem értem.
Mit kerestek ott? Egyszerűen félelmetes volt, ahogy a bohócon nevettek, komolyan féltem.
A bohócember nyomorúságában a sas kabaré szintjén volt, ugyanannyira vicces és fenséges mulatság, a szánalom maga. Egyébként, aki ugrált, dobált ezt-azt, izmozott, tengett-lengett, miniszoknyában volt és cicije is akadt az nézhető volt, de amúgy az egész nem, pedig ez cirkusz.
Szólj hozzá!
Címkék: cirkusz óvoda bohóc szánalom fiúk sas kabaré
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
