Húsvét alkalmából kaptok egy diszkrét tánczenét a dán Volbeat zenekar előadásában.
Mily' gyönyörű is volt ez a dal élőben, a Metallica előtt tavaly. Aztán még nagyobb élmény volt mikor az est végén kifelé csorogva a 42 ezres tömegből egyszer csak magam elé nézve a gitáros-énekes frontember, Michael Poulsen állt előttem. Fényképezőgép, és így a közös kép híján csak a jegyemet toltam a kezébe, hogy írja alá. Élmény volt!
Szarunk a romantikára, és bár Isten lássa lelkem, semmilyen kapcsolatban nem állok az ördöggel, azért ez a nóta elég sokszor pörgött az mp3-asomban anno.
A középsulis magyar tanáromnak is felfirkantottam párszor a táblára a Bitter peace kifejezést, csak a miheztartás végett.
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene slayer bitter peace
A nap mottója: Ma láttam a láthatatlan embert!
Mi az, amire jelen pillanatban minden fideszes ráélvezne, amit minden maszopos lehányna, amit minden elempés felökoszocializálna és amit minden jobbikos lehazaárulózna?
Persze, hogy az Alkotmány, ami minden magyart összeköt vagy mégsem, de tény, hogy ez egy Európa kellős közepén élő nép alapdokumentuma kellene, hogy legyen.
Egyébként tegye fel a kezét, aki tudja mit tartalmaz az Alkotmány preambuluma vagyis bevezetője?
Az alkotmányozásnak szinte semmi hagyománya nincs Magyarországon, hiszen egészen 1949-ig írott Alkotmányunk nem is volt. Az alkotmányos szabályokat törvényekben szabályozták, úgynevezett „történeti alkotmány” formájában, így rengeteg olyan Alkotmány-módosítás került elfogadásra, amely változtatott az alaptörvény rendelkezésein, és ezen túl természetesen az alkotmányos rendszeren is.
Minden Alkotmány módosítást a kényszer szült és csak pofozgatása volt, az amúgy sem egyenszilárdságú alaptörvénynek és az sem mellékes, hogy mindegyik egypárt rendszer alatt született. Sicc!
Az első legitim alkotmányozásra 1990-ben volt lehetőség, mégpedig a már teljesen szabad választások folyományaként, de ennek ellenére sebtiben 1989-ben nem egy új Alkotmányt fogadtak el, hanem a toldozott-foldozott régit módosították, írták felül.
Ha ez még nem lenne elég, a megmódosított, összefésült, de vállaltan nem új változatot nem a szabadon választott parlament fogadta el, sőt a kidolgozását pedig a senki által fel nem kért és nem is választott Nemzeti Kerekasztal végezte. Hol van itt a legitimáció?
A teljesen egyértelmű történelmi lehetőség ellenére, addig örültek a szabad élet adta lehetőségeknek, hogy a nagyszerű rendszerváltozást hozó 1990-es választások után sem fogtak bele új Alkotmány kidolgozásának.
Mi volt ennek az oka?
Egyszerű a válasz, mindez a teljesen elbaszott negyven év hozadékának köszönhető, sajnos már nem létezett és nem is létezik azóta sem közös nevező a magyar politikai életet plurális berendezkedése okán a társadalom legalapvetőbb kérdéseiben, ezzel együtt az alkotmányos alapelvek esetében sem volt és szerintem nem is lesz soha konszenzus.
Most más a helyzet, a szükséges, elégséges felhatalmazás megvan, a nemzeti konszenzus meg fából vaskarika, de ettől függetlenül lesz új Alkotmánya Magyarországnak, akármilyen is, de lesz.
Ez szerintem jó dolog, mert ha van mire, akkor keménynek, elhivatottnak kell lenni, nem kell tökölni, balfaszkodni, csinálni kell bármi áron, mert kell, mert már rég meg kellett volna tenni, persze mindig lesznek elégedetlenek, de ki nem szarja le.
Nekünk meg el kell fogadnunk, mert benne voltunk, benne vagyunk, mert ahogy készült az teljesen jogtiszta és korrekt.
Most őszintén, azzal egyetérthetünk, hogy ha népszavazgatnánk, bármi egyeb demokratikus sablon szerintit csinálnánk, akkor sem lenne jobb a helyzet, mert ebben az elbaszott országban semmit nem lehetne legalizálni a lopáson és az irigységen kívül.
Egyébként az senkit nem zavar, hogy ez az első olyan folyamat, ahol legitim és teljesen jogszerű az alkotmányozó többség, akárhogy is hőbörögnek a kimaradt, lemaradt haszonleső hobbidemokrata szánalmasok.
Ez az Alkotmány egy olyan kislány, aki együtt cseperedett nővé a fidesszel, ismerik egymást kívül, belül, bár már sokan mások is meg akarták rántani legalább egyszer, nyalogatták a punciját nem is egyszer, de a szüzességét a legkitartóbbnak és legerősebbnek sikerült elvennie, akinek ráadásul minimum kétharmad támogatója volt ezen akcióban, a többieket persze megeszi a sárga irigység ettől.
Innentől kezdve egy darabig maximum csak szopatni vagy baszogatni lehet a már feltárt menyecskét, de hogy újra teljes szűzoltás legyen vagy egy punciálca műtét vagy egy teljesen új nő kell, úgyhogy lehet próbálkozni, ezt most benyaltátok rendesen, itt az ideje elfogadni és beletörődni.
Alázattal kellett volna közreműködni a többséggel, félretéve mindent, főleg a gőgöt, de most már maximum csak gratulálni lehet, ahhoz még mindig nem késő, de mellette szembe is köphetitek magatokat, mert amit csináltatok az vérszánalmas volt.
A blog ezentúl az új Alkotmány szellemében tolja tovább a szekeret, istván engem úgy segéljen!
Ennyi.
2 komment
Címkék: fidesz magyarország alkotmány punci szüzesség menyecske legitim preambulum láthatatlan ember
A lényegre törő dalok mellett néha szeretek bemenni az erdőbe is, és monumentálisabb alkotásokban merengeni.
A Tool csakis ilyen muzsikát alkot. Posztoltam már Tőlük zenét, de szerintem egy-egy dallal nem lehet bemutatni egyik zenekar munkásságát sem.
Jelen esetben a Parabola-t kapjátok meg, amelynek az elején három Smuck Andor beszéli meg szavak nélkül a bux-index árfolyam ingadozást a kerekasztalnál, majd remek szellemvadászok módjára - mint az általam nagyon is favorizált Odaát sorozatban - kihányják magukból a démonokat.
A Tool 2007-ben kishazánkban is tiszteletét tette, méghozzá a Sziget fesztiválon, és a történethez tartozik egy kihagyhatatlan részlet: az a bizonyos index-es interjú, amelyben Adam Jones gitáros csaknem önkívületi állapotban válaszolgatott a kérdésekre.
Kedvenc részem az interjú legvége:
Index: - Először játszotok nálunk. Várjátok?
Adam Jones: - Nem, szerintem már többször is voltunk Prágában!
Index: - De ez Budapest...
"This body makes me feel eternal. All this pain is an illusion."
Szólj hozzá!
Címkék: blog tool parabola napi zene adam jones
- Kisebbségibá, meg tudja mondani, hogy hány köbcentis volt a motor amit ellopot?
- Hát körülbelül annyi, mint ide az a fal!
Ma dobok egy olyan igazhitű metál mesterművet, ahol az erőtől duzzadó igazi férfiak, az utolsó szóig mindet komolyan gondolnak.
Olyan meggyőződéssel csinálják és köpik a pofánkba a zseniális szöveget, a véregyszerű, de bitang feszes rece-ficével, hogy mindjárt elsírom magam. Hibátlan.
Tesóimmal és Sasza barátommal annak idején konkrétan ezt a számot szarrá hallgattuk, miközben ittuk a sörünket és üvöltöttük a remekbeszabott reflént:
“…Time To Burn You Losers Better Learn
No One Controls Our Goddamn Life
We'll Do Just What We Feel Riding Horses Made Of Steel
We're Here To Burn Up The Night...”
Emlékszem, mi is kurva kemények voltunk, míg be nem szólt Anya, hogy kicsit halkítsuk már le és ne igyunk!
Sajnos aktualitás is van ennek a dalnak, ugyanis a zenekar dobosa, a remek 2/4 püfölő gép Scott Columbus minap halt meg.
…We're all crazy gonna ride until we die… (1:04-1:08!)
RIP Scott
Van egy férfi, aki egyedül él, elvakult chelsea szurkoló, szereti az italt, imád bringázni és számítógépes játék függő is. Amellett, hogy annyit dolgozik, mint a rosszseb, kicsit ön és összeomlós.
A következő eseménysor után, mikor is először ellopják a bringáját, majd a kedvenc kékei kiesnek bajnokok ligájából is (minden kupa bukta!), mi lehet az i-re a pontot, ami a teljes összeomlásba tolja hősünket.
Szólj hozzá!
Címkék: bringa rooney guminő összeomlás teszt
Ma szokásomhoz híven, beugrott egy dal, de most konkrétan, direkten, mintha feltettem volna egy agylemezt. Jöttek a sorok én meg daloltam magamba, hogy
"Még azt mondják hogy ez se szép az se szép
Olyan vagyok mint a csillagos ég,
Olyan vagyok mint az engedelem
A két szememből ragyog a szerelem a sötétbe.
Édesanyám vettem egy kalapot,
Fújja a szél rajta a szalagot
ha nem fújja magam is de lobogtatom
ezt a szőkét ide csalogatom a sötétbe."
Most őszintén, ez mekkora téma már csak így leírva és spontán eldanolva, a dallam ismerete nélkül is.
Ez egy elképesztő népzenei csemege, az alábbi videó megtekintése közben a libabőr is garantált.
Félixbá a hegedű ördöge, a pusztítás maga, keményebb, mint a carcass, dallamosabb, mint a slayer és pusztítóbb, mint a cannibal corpse, egyszerűen zseniális. Death metál hegedűn, döbbenetes.
És ne feljtsük el, hogy ez a sláger száma, javaslom felderíteni a többit muzsikáját is, különösen a 1997-es papírtokos lemezét. Itt van azon lemez első dala, az el cavillo, mit is mondhatnék?
Ha pedig ez nem lenne elég, nézzétek meg a mestert a maga valójában. Óriási fazon!