Adamo kezd becsavarodni (Vata már régen bevan!), ugyanis elkezdett vagy öregecskedő ránchalom mamák, vagy elcseszet gimnazista menyecskék égbekiáltóan gyenge bazseválását hallgatni, félek, ha így halad pénteken az i-re a pontot egy Fásy Zsülike szösszenettel fogja feltenni.
Ez a szőke lávavagina most komoly? Mert viccnek kicsit erős.
Összeomlásnak vagyunk tehát a tanúi, de itt a mai megmentő énekes pina (Alissa White-Gluz), hátha javít az egyre siralmasabb helyzeten!
Noha nem szívesen irkálok ilyen szar blogba, azért, ha már női énekeses hét van, akkor én sem feledkezhetek meg az ebbe a halmazba tartozó kedvencemről.
Csak egy videó, aztán én nem is fűzök hozzá kommentárt...
A lágyabb vizek habos hullámain tovább evezve, a heti második befutónk Avril kisasszony.
Ha bárki azt gondolná, hogy viccelek, az nagyot téved, hiszen nagyon is bírom a csajt. Főleg amióta Ő és kis csapata letolták a Metallica-s Fuel-t.
Itt a When you're gone. Szerintem zseniális alkotás.
Izgatottan várjuk, hogy mit lép erre Vidi! :)
Nem tudom, ki és hogy van a jégkoronggal?
Direkt nem a hokit kérdeztem, mert az igencsak népszerű a baráti körömben, hiszen család és nő híján sok a jobb vagy jobb híján a balkezes!
Számomra momentán ez az egyetlen olyan szerethető, magyar férfiak által űzött csapatsport, ahol a nemzetközi jelenlét mellett ott a lélek és az alázat is.
Persze mondhatnánk azt is, hogy van a vízilabda, a kézilabda, meg a szemszálka labdarúgás, de azok annyira triviálisak és egyértelműsítetten kint vannak a kirakatban, érdeklődéstől, eredménytől, hozzáállástól függetlenül, hogy konkrétan engem nem érdekelnek.
Az elmúlt időszak, majd három évtized fantasztikus szakvezetői munkájának, a válogatott és a fehérvár menetelésének, illetve a szurkoló hallatlan lelkesedésének köszönhetően, a jelenlegi sportpolitika igencsak helyes döntésével a jégkorong az öt kiemelt látványsport közé küzdötte magát, amivel persze nem lett hírtelen jobb, nem lett több pálya, vagy igazolt játékos, de mindenképpen nyugodtabban lehet dolgozni, mind utánpótlás, mind amatőr, mind professzionális szinten.
Példának okáért itt van az áprilisi elképesztően sikeres budapesti divízió I-es vb is, ahol a körömrágósan izgalmas ’álomdöntőn’ (A kisebbik tesómmal ott üvöltöttünk a helyszínen!) csak a hosszabbításban lőtt góllal jutott fel Olaszország az 'A' csoportba. (Hívtam is hazafelé smirglihangon Vatát, hogy jogos volt-e a magyar kiállítás vagy köcsög bíró?-Sajnos jogos volt!)
Na már most, a majdnem elért 'A' csoport, jégkorongban körülbelül olyan, mint foci vb-n a legjobb 16, vagyis az abszolút csúcs és hogy mennyire csúcsközelben vagyunk, a torna legjobb csatára természetesen egy magyar, a feltörekvő, fiatal csatárzseni Sofi (Sofron István) lett.
Alighogy véget ért ez a remek hangulatú világverseny, megint hirtelen a fókuszba került kedvenc játékunk, de most nagyon nem jó helyzetben és körítéssel, ugyanis mit hall az egyszerű sportszerető ember, nehogy már jó legyen nekünk pöre és köcsög szurkolóknak, jó legyen az egész sportnak, hát mit?
Nem kevesebbet, mint azt, hogy a NHL vezetésének támogatásával és kérésére tervezett Magyarország–New York Rangers szupermeccs elmarad a kavicsot (Papp László Sportaréna) üzemeltető Trigránit szerencsétlenkedésének következtében, időpont hiányában. Ugyanis a NHL naptárában illeszthető október 3-ai időpontot nem vállalta az üzemeltető, mert előtte való nap valami szutyok vallási újgenerációs szatyvadék van és az egy nap kevés a megfelelő feltételek biztosításához.
Szánalmas, nemde!
Meg sem próbáltak Jézussal egyeztetni, pedig ha megteszik biztos segített volna.
Most komolyan ez mi?
Ez olyan, mintha a Air Force One-t nem engednék leszállni a Liszt Ferencen.
Az NHL sztárcsapat magyarországi fellépése egyértelműen az év sporteseménye lett volna, amely nemcsak elcseszett országunkat és a fővárost, hanem a keblünkre ölelt egész régiót, a szomszédos országokat is megmozgatta volna.
A bejegyzést az Aréna hivatalos honlapján írtakkal zárnám: "…A magyar lakosságban és politikusokban egyaránt megfogalmazódott az a szándék, hogy mihamarabb felépüljön egy új sportkomplexum."
Most írjak egy csúnyát? Minek, inkább pusztoljon a férgese!
Adamo elkezdett egy szerethető hetet, a nő vokalistákkal nyomuló zenekarokkal, szólistákkal. Ezt megtámogatva én is beszállnék, ha lehet ellenpólusként, ahol szintén csajok nyomják a dalt az arcunkba, csak kicsit más megközelítésben.
Egyből kezdenék egy nagyon komoly megfejtéssel, aminek aktualitása is van, ugyanis a napokban jelent meg a Amott tesók nép zenekarának legújabb mesterműve (ARCH ENEMY - Khaos Legions), a Carcass után szabadon, már ha értitek mire gondolok!
Egyébiránt a énekes lányka, Angela nem csak önfacsaróan pusztító, de meglehetősen szép is, ami igencsak egyedi kombináció ebben műfajban.
Hát akkor szóljon az deathmetálemancipuncipower!
A héten rámegyek azokra a zenekarokra, amelyekben női énekes van, hiszen a nők szépek, okosak, kedvesek, és ezért szeretjük őket.
Jöjjön is elsőnek egy nagy kedvenc.
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene sheryl crow riverwide
A mostanában beszűkült zenei tudatállapotom keresztmetszetén csak a Pearl Jam zenéje fér át, amelyet én különösebben nem bánok, mert hát az ember azt hallgassa, amit szeret. Bár facebook-on már biztos szidják a fajtámat, hiszen mást oda sem szoktam posztolni, csakis egy-egy klasszikust néha a már említett seattle-i ősbandától.
Hál’Istennek olyan zenei talentumok alkotják a zenekart, akik a szóló karriert sem vetik meg. Ebből fakadóan már az énekes Eddie Vedder és a ritmusgitáros Stone Gossard is maga mögött tudhat egy-egy szólólemezt. Előbbinek holnap jelenik meg a második ilyen korongja, Ukulele Songs címmel.
De hogy tovább táguljon a spektrum, itt van nekünk a drága basszeros Jeff Ament is, aki összehívta két jó barátját, és megcsinálták a Tres Mts. nevű bandát.
Ha senki nem vár tőlük világrengető új zenei megoldásokat, akkor annyira nem is lehet csalódni bennük, bár az eredetileg basszusgitáros foglalkozású dUg Pinnick itt gitározik, és hát valljuk be: elég maszatosan pengeti a hangszert. De az énekhangjába nem lehet belekötni.
Az eredetileg trióként működő csapathoz (a harmadik tag a dobos Richard Stuverud) session-ként csatlakozott a Pearl Jam szólógitárosa Mike McCready is, amely szintén egy jó ötlet volt a srácoktól.