Nem tudom, ki és hogy van a jégkoronggal?
Direkt nem a hokit kérdeztem, mert az igencsak népszerű a baráti körömben, hiszen család és nő híján sok a jobb vagy jobb híján a balkezes!
Számomra momentán ez az egyetlen olyan szerethető, magyar férfiak által űzött csapatsport, ahol a nemzetközi jelenlét mellett ott a lélek és az alázat is.
Persze mondhatnánk azt is, hogy van a vízilabda, a kézilabda, meg a szemszálka labdarúgás, de azok annyira triviálisak és egyértelműsítetten kint vannak a kirakatban, érdeklődéstől, eredménytől, hozzáállástól függetlenül, hogy konkrétan engem nem érdekelnek.
Az elmúlt időszak, majd három évtized fantasztikus szakvezetői munkájának, a válogatott és a fehérvár menetelésének, illetve a szurkoló hallatlan lelkesedésének köszönhetően, a jelenlegi sportpolitika igencsak helyes döntésével a jégkorong az öt kiemelt látványsport közé küzdötte magát, amivel persze nem lett hírtelen jobb, nem lett több pálya, vagy igazolt játékos, de mindenképpen nyugodtabban lehet dolgozni, mind utánpótlás, mind amatőr, mind professzionális szinten.
Példának okáért itt van az áprilisi elképesztően sikeres budapesti divízió I-es vb is, ahol a körömrágósan izgalmas ’álomdöntőn’ (A kisebbik tesómmal ott üvöltöttünk a helyszínen!) csak a hosszabbításban lőtt góllal jutott fel Olaszország az 'A' csoportba. (Hívtam is hazafelé smirglihangon Vatát, hogy jogos volt-e a magyar kiállítás vagy köcsög bíró?-Sajnos jogos volt!)
Na már most, a majdnem elért 'A' csoport, jégkorongban körülbelül olyan, mint foci vb-n a legjobb 16, vagyis az abszolút csúcs és hogy mennyire csúcsközelben vagyunk, a torna legjobb csatára természetesen egy magyar, a feltörekvő, fiatal csatárzseni Sofi (Sofron István) lett.
Alighogy véget ért ez a remek hangulatú világverseny, megint hirtelen a fókuszba került kedvenc játékunk, de most nagyon nem jó helyzetben és körítéssel, ugyanis mit hall az egyszerű sportszerető ember, nehogy már jó legyen nekünk pöre és köcsög szurkolóknak, jó legyen az egész sportnak, hát mit?
Nem kevesebbet, mint azt, hogy a NHL vezetésének támogatásával és kérésére tervezett Magyarország–New York Rangers szupermeccs elmarad a kavicsot (Papp László Sportaréna) üzemeltető Trigránit szerencsétlenkedésének következtében, időpont hiányában. Ugyanis a NHL naptárában illeszthető október 3-ai időpontot nem vállalta az üzemeltető, mert előtte való nap valami szutyok vallási újgenerációs szatyvadék van és az egy nap kevés a megfelelő feltételek biztosításához.
Szánalmas, nemde!
Meg sem próbáltak Jézussal egyeztetni, pedig ha megteszik biztos segített volna.
Most komolyan ez mi?
Ez olyan, mintha a Air Force One-t nem engednék leszállni a Liszt Ferencen.
Az NHL sztárcsapat magyarországi fellépése egyértelműen az év sporteseménye lett volna, amely nemcsak elcseszett országunkat és a fővárost, hanem a keblünkre ölelt egész régiót, a szomszédos országokat is megmozgatta volna.
A bejegyzést az Aréna hivatalos honlapján írtakkal zárnám: "…A magyar lakosságban és politikusokban egyaránt megfogalmazódott az a szándék, hogy mihamarabb felépüljön egy új sportkomplexum."
Most írjak egy csúnyát? Minek, inkább pusztoljon a férgese!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Etelközi Vata 2011.06.07. 17:31:50
Vagy nem szeretetből, felebarátságból és önzetlenségből dicsőítik az urat?
Etelközi Vata 2011.06.07. 17:32:39
