Ahogy már említettem egy múltkori posztomban, az idei Hegyalja fesztivál egyik fő fellépője a Guano Apes.
A mostani nőcis hetünkön pedig már nem tudtam tovább várni, hogy az abszolút szerelmemet, Sandra Nasic-ot és kedves csapatát ne toljam az arcotokba.
Még illik is a mostani mocskos időhöz, élvezzétek!
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene rain guano apes
A múlt héten leadták itthon is, a 15. évaddal befejeződött Vészhelyzet (ER) utolsó részét, ezzel 331. epizóddal véget ért az egyik kedvenc sorozatom. Nem vagyok egy kórházi emberke, a fehérköpenytől nem jövök izgalomba, a magyar egészségügyet, mint olyat ráadásul iszonyatosan rühelem, de a Michael Crichton író alkotta, az Illinois állami Chicago megyei kórház sürgősségi osztályának mindennapjait bemutató kórházi játékfilmsorozatot teljesen (kórház)függővé tett.
Nincs mese ugyanúgy, mint sokan másokat, engem is teljesen beszippantott a Vészhelyzet világa, mind az elképesztően megírt forgatókönyv, mind a jól felépített, emberközeli és szerethető karakterek, mind a zseniális technikai kivitelezés kiemelte a szokásos szériák közül.
A sorozat lüktetése, a teljesen újszerű kamera használat, ahol a folyamatos mozgás miatt, gyakorlatilag egyik szereplőről a másikra átcsúszással, azt az érzést kelti bennünk, mintha mi is aktívan ott dolgoznánk a dokik mögött a sürgősségin.
A Vészhelyzet még ráadásul igazi multi kulturális sorozat is, ahol az emberiség összes nyomorát és betegségét, vértől és egyéb testnedvektől csöpögő formába, teljesen tudományosan és minden fátyoltól mentesen a nyakunkba öntve megkapjuk, emellett finoman és intellektuálisan manipulálva az érzelmeinket, folyamatosan adagolva a lelki kapaszkodókat a karakterekhez, amelyekből igencsak jól el volt eresztve a sorozat.
Ha már itt tartunk, azt meg kell jegyeznem, hogy a magyar szinkron nagyon jól sikerült, Józsa Imre, Antal Olga, Kováts Adél, Barabás Kiss Zoltán teljesen összenőttek a filmbéli karakterekkel, nem is beszélve Alföldi Robiról, aki Dr. John Carterként (Noah Wyle) a vállán vitte az egész sorozatot.
A Vészhelyzetnek számos emlékezetes epizódja készült, rendezett egy felejthetetlen és igencsak véres epizódot Anyaság (Motherhood) címmel Quentin Tarantino, 2002-ben volt egy összefutatott rész a szintén zseniális Harmadik műszakkal, ahol a kedvenc karakterem Dr. Susan Lewis (Sherry Stringfield) utazott Chicagoból New Yorkba, hogy megtalálja drogfüggő húgának kislányát, de a televíziózás történetében is kiemelkedő esemény az az egyenes adásban közvetített rész volt 1997-ben, amiben az NBC stábja egy dokumentumfilmet forgató stábot „alakított” a kórházban. (A színészek három órával később megismételték az adást, hogy a nyugati parton is élő legyen a műsor!)
A Vészhelyzet népszerűségét és a televíziós súlyát is jól szemlélteti, hogy az évek alatt rengeteg híresség megfordult vendégként hosszabb, rövidebb ideig különböző epizódokban, a teljesség igénye nélkül pár név a listából: Ewan McGregor, Steve Buscemi, James Woods, Forest Whitaker. Ray Liotta, Sally Field, Stanley Tucci, Mädchen Amick, Ving Rhames, Michael Ironside, Djimon Hounsou, Rebecca De Mornay, Danny Glover, Lucy Liu, Stacy Keach.
Sok emlékezetes történet bontakozott ki az évek alatt a szemünk előtt, de az abszolút kedvencem a rocker Dr. Ray Barnett (Shane West) doki és az indiai származású Dr. Neela Rasgotra (Parminder Nagra) több évadon átívelő szerelmi szála, ami tele zseniális, megdöbbentő, szívturmix fordulatokkal futott a zsebkendőgyilkos végkifejletig.
Romantika az alsógatyámban, de komolyan mondom, hogy a végére még én is meghatódtam, a rendkívül finom dialógra épülő, nyáltól teljesen mentes lezáráson, amivel én is fájó szívvel, de elbúcsúznék a sorozattól. Köszönjük!
Ray: Finally! You really here?
Neela: Yeah! I really am!
Szólj hozzá!
Címkék: sorozat egészségügy vészhelyzet er ray neela 331
Egyre mélyebbre csúszik ez a digitális jegyzetfüzet, támadnak a törpe táncoló és az elefántos konyhaarcú menyecskék, ki akarnak minket csinálni.
Egyre inkább olyan érzésem van, hogy összefogtak ellenem és ki akarnak készíteni.
Szerencsére Csabi barátom dobott ideiglenes mentőövet, amibe belekapaszkodván, felküldeném a porondra a szerdai megmentő lányomat (Amy Lee). pussypower
Csercsab is rácsúszott a nőci témára, és ahogy írta "Az énekesnős héthez én is hozzáteszek valamit.", de sajnos a nagy igyekezetében le és megfagyasztotta a blogot.
Nagy nehezen kihámoztam mit akart feltenni, amiket ide most szép sorban be is dobálok!
Egy baj van, hogy lelőtte a poénomat, vagyis bedobott egy olyan csajt is a listába, akit én péntekre tartogattam. Nem mondom meg ki az a háromból, legyen ez meglepetés.
Ha már magyar zenekar, énekesnővel, akkor nálam a korai Zanzibár mindent visz...
De csak a korai, az első két lemez...
Onnantól már nem hallgatom őket, mert egyszerűen nem tetszik amit csináltak, önismétlés, kifulladás, ötlettelenség...
De jól indultak, íme:
Szólj hozzá!
Címkék: napi zene zanzibár táncolunk
Nézzünk bele a hazai szférába is és süllyesszük tovább a színvonalat.
Jöjjön Vidi egyik személyes kedvence, Bartók "tepsiszájú" Eszter!
Továbbra is várom a kontrákat, főleg CserCsab jelentkezhetne be egy Magashegyi Underground klasszikussal!
Egész napos projekt cicizésen kicsit kikészül az ember, még jó hogy a hordozhatómmal aktív tagja maradok ilyenkor is a virtuális világnak, de azért írogatni, főleg így a blogra, maximum a szünetekben (nincs sok) tudok.
Ma pedig igen nagy nap van, kérem szépen tisztelettel!
A két elképesztően szép és okos fiaim, elképesztően szép és okos anyukájának, a feleségemnek ma van a születésnapja. Standing ovation!
Az én kedves feleségem elképesztő Iron Maiden rajongó!
Van egy könyv, ami megfogott, a zenekarról szól és tőlem kapott, bevallom én is pofátlanul elolvastam persze és meg kell hogy állapítsam, hogy a kitartás, az áldozatos és következetes munka iskolapéldája az egész, amit Steve Harris és csapata véghezvitt és eddig bármilyen fenntartásomat is volt, azt teljesen eltüntette, nem mintha nem szerettem volna eddig is a muzsikájukat.
Befejezve velős és értelmetlen gondolataimat, pontosabban a felvezetésemet, szóljon egy olyan klasszikus, egy olyan koncertről, ami egyszeri és megismételhetetlen (olvassátok el a könyvet ti is!). Mindenkinek figyelmébe ajánlom a kedvenc gitár szólómat, amit Yanik ereszt el 5:00-tól, na az mindent visz!
Isten éltessen Anyu! (Most szóltak: István kezdünk!)