Baumgartner Overdose hatalmasat futott tegnap Ascotban, jól rajtolt, vezetett is, de a sokat emlegetett és rettegett emelkedőn, a pálya legnehezebb szakaszán hárman is megelőzték, két hosszra volt a győztestől.
Hurrá! Standing ovation!
Dózi ha jól emlékszem, én szóltam, hogy inkább menj, verj be egy pacisört és szarj az egészre!
Na ne gecizzünk, hanem egy elképesztő, sőt zseniális asszociáció után inkább szóljon a hősünknek az egyik legjobb Metallica szám, amit persze Mustaine írt!
Hát mit is mondhatnék, ezt is megéltünk, hogy a senkit nem érdeklő hobbinaplónkban, a közös nevező zenében elértünk a bűvös százashoz. Persze tudom, hogy vicces, sőt szánalmas így örvendezni ennek, de higgyétek el nagyon megnyugtató, sőt élvezetes erre a szarra írogatni, főleg a már említett érdektelenség tudatában. Amúgy meg mi az, hogy érdektelenség, kit is kellene, hogy érdekeljen egy nem tematikus, ide-oda kapkodó, tématurmix és sokszor személyesen túlfűtött és alapvetően kiszámíthatatlan blog. Ha magamat megkérdezem, én sem olvasnék el, nemhogy folyamatosan, de még egyszer sem egy ilyen szart, az tuti.
Nem variálok tovább, hanem bedobom az ünnepi muzsikámat, ami nem is lehet más, mint az általam legtöbbet hallgatott zenekar, legtöbbet hallgatott szerzeménye, benne egy kis csavarral.
A szám zsenialitása így, ha lehet még jobban átjön, egyszerűen tökéletes.
Az egy éve távozott köztársasági elnöknek, a blogon már megszólaltatott Sólyom Lászlóbának a volt hivatala végre valahára vett egy 265 nm-es lakást, amit természetesen megérdemel, hiszen egy háromszintes, belsőliftes, fűtött garázsos, egyedi bútorokkal felszerelt, légkondicionált és központi porszívóval felszerelt ősfás telek fekvő luxusvilla egy élhető minimum, egy szerény, magyar nyugdíjas házaspárnak, aki a hazát alázattal szolgálták.
Éljenek boldogan Erzsébet Asszonnyal, hiszen megérdemlik!
Köszönjük és jó porszívózást!
Adamo zseniális ötlete bevált és a punci illatára rárepült mindenki, ami esetünkben jó ha fél tucat embert jelent, de pont ezért vicces az egész.
Én Adamo barátommal ellentéten sok nőcis muzsikát hallgatok, aminek a keresztmetszetét szerintem jól szemlélteti ez az öt nap.
Már a legelején tudtam, ki lesz a Lola T-163, úgyhogy prezentálnám is az utolsó mindent vivő hölgyet.
And the winner is, aki egyértelműen felteszi a koronát a tematikus zenei hetünkre, nem más, mint az elbűvölő, éteri hangú, hollnad Anneke van Giersbergen, akit karizmatikus és elképesztően bűbájos személyisége okán én csak a rock zene tündérének hívok.
Az addig jellemzően nyugodtabb zenét, egy duóban játszó Anneke 1994-ben a 21 évesen csatlakozott a The Gathering zenekarhoz, amit elképesztően szép hangja, mindig mosolygós pozitív hozzáállása teljesen átformált és a gótikus doom metálból évek alatt a kialakult az abszolút egyedi, fantasztikus hangszeres teljesítményekre és a csak rájuk jellemző lebegő hangzásra épülő bánatos, ámde csodaszép melankolikus, merengős rockzene.
Hat stúdióalbumot készítettek együtt, sorrendben Mandylion (1995), Nighttime Birds (1997), How To Measure a Planet? (1998), if then else (2000), Souvenirs (2003), Home (2006) és teszem hozzá mindegyik mestermű.
2006-ban megszületett Anneke kisfia, majd mondván, hogy több időt lehessen a családjával távozott a zenekarból, de persze nem tudott sokáig nyugton maradni és 2007-ben megalakította az Agua de Annique nevű formációt, amely kicsit fogyaszthatóbb zenét játszik, mint a The Gathering, de szintén zseniálisan.
A személyiségéből fakadóan a népszerűségéből mit sem vesztve, sőt növelve azt zenél tehát azóta is és én személy szerint akármikor hallgatom kénytelen vagyok leborulni előtte, hiszen Ő a mosoly a szeretet és a zene maga.
A zseniális és elképesztően szép muzsikákhoz
A kezdetek, a bűbáj maga:
A csoda maga:
Elképesztő:
A legjobb performance amit valaha láttam:
A jelen (érdekesség: a dobos srác Anneke férje!):
A jelen kis csavarral:
Szólj hozzá!
Címkék: blog holland csoda tündér bűbáj anneke van giersbergen the gathering éteri hangú elbűvölő
Elérkeztünk végre a pénteki naphoz, a végső döntőig, amikor még utoljára mindenki beviheti a halálos döfést és felteheti az i-re a pontot.
Viszont én rájöttem, hogy annyira sok női énekest nem hallgatok, mert rendesen gondolkoznom kellett, hogy mi is legyen az utolsó dalom. Na de nem baj, majd a többiek korrigálják a dolgokat.
Köszönöm mindenkinek ezt a hetet, jó ötletnek bizonyult ez a nőcis hét. Esetleg jöhetnek további ajánlatok, hogy milyen heteket tartsunk. Lehet néger hét is vagy akármi.
Végezetül jöjjön egy lerágott, ám megunhatatlan sláger a részemről. Puszipá.
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene no doubt dont speak
Ömlenek a női énekesnők, néha ugyan szólisták is, de nem baj...
Nem is rossz a felhozatal, bár nem meglepő módon kevés az átfedés a kedvenceink között.
Akit ma hoztam, őt talán nem is ismeri senki rajtam kívül ebből a díszes társaságból, itt az ideje pótolni a mulasztást (igaz, zeneileg olyan messze esik tőletek, mint tehénen a gatya...)
Szóval Safron és bandája, a Garbage zenéjére némileg hajazó (de azért elsősorban hangszerelésben más) Republica.
Az eddig porondra dobott szép lányaim szerencsére kezdik észhez téríteni Adamot, bár van még hova fejlődnie.
Én nem variálnék, a mai szintén igen mutatós csajt (Cristina Scabbia) felküldöm harcolni és holnap beviszem a KO ütést és vége.
Egyébként a mai menyecske zenekarának a koncert programjában ráadásul bent van az egyik kedvenc Depeche Mode számom, az enjoy the silence, ezt is hallgassátok meg, nagyon ott van.