Hát mit is mondhatnék, ezt is megéltünk, hogy a senkit nem érdeklő hobbinaplónkban, a közös nevező zenében elértünk a bűvös százashoz. Persze tudom, hogy vicces, sőt szánalmas így örvendezni ennek, de higgyétek el nagyon megnyugtató, sőt élvezetes erre a szarra írogatni, főleg a már említett érdektelenség tudatában. Amúgy meg mi az, hogy érdektelenség, kit is kellene, hogy érdekeljen egy nem tematikus, ide-oda kapkodó, tématurmix és sokszor személyesen túlfűtött és alapvetően kiszámíthatatlan blog. Ha magamat megkérdezem, én sem olvasnék el, nemhogy folyamatosan, de még egyszer sem egy ilyen szart, az tuti.
Nem variálok tovább, hanem bedobom az ünnepi muzsikámat, ami nem is lehet más, mint az általam legtöbbet hallgatott zenekar, legtöbbet hallgatott szerzeménye, benne egy kis csavarral.
A szám zsenialitása így, ha lehet még jobban átjön, egyszerűen tökéletes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tökinger · http://napilaci.blog.hu/ 2011.06.14. 15:46:22
