Elképesztő, hogy az utóbbi időben mennyire antiblogger vagyok, mivel semmiféle posztot nem rittyentettem a kis saját stílusommal vegyítve.
De hát ez van, a kis lurkók természetes módon kiveszik a zsíromat a suliban. A kedvencem azért mégiscsak a napközi, ahol történnek megismételhetetlen pillanatok. Az egyik legjobbat azt hiszem, egyszer a faceboook-ra is felírtam, amikor is a legviccesebb módon megkérdezte az egyik kis srác a napiban, hogy: "És Tanár bácsinak kész van már a házija?" Köpni-nyelni nem tudtam, és hát hihetetlen módon rákontrázva a dologra visszaválaszoltam: "Nem, az enyémet még főzik..."
A múlt heti legnagyobb pedig az volt, amikor egy elsős osztályban rajz órán tevékenykedtünk és az egyik visszamaradott kisfiúnak kellett segítenem, mivel kis állatkákat rajzoltak, amiket kivágva, felragasztva egy hurkapálcikára, bábszínházat rendezhettek maguk között. A sok metáltól amúgy is alapjáraton süket vagyok, de a srác halk hangjától sem értettem, hogy arra kér, rajzoljak neki egy hollót... így aztán nálam a hollóból olló lett: spécin megrajzoltam, kivágtam, kiszíneztem, felragasztottam neki, aki büszkén vitte is a másik tanárnéninek, hogy kész a remekmű, amikor is a kolléga közölte velem, hogy holló lett volna az a bizonyos olló... Jobb híján magamon röhögtem...
De ez még semmi a C-típusú egyénekhez képest, akikkel egy 45 perces óra folyamán kb. 25 perc alatt megfejtjük, hogy a 3 x 4 az 12, a maradékban pedig azt, hogy a 6 + 8 az nem 3, hanem 14...
Aki át szeretné érezni a helyzetem ez ügyben, az tekintse meg az alábbi videót:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vidi 2012.03.06. 10:56:15
