A tegnapi hőségriadó mára tetőfokára hágott és elképesztő, mondhatni extrém, 8,1-es UV-B sugárzásba tört ki. Durvul a helyzet, de én az idővel ellentétbe inkább visszafogom magam és cseppet belágyulok.
A tegnapi szivárványos beköszönés, pontosabban diszkrét átkötés után, elindítom a Depeche Mode napokat péntekig (3 remek nap), ami a bloghoz mérten is igencsak személyes indíttatású, ugyanis nincs mese, be kell, hogy valljam, kőagyú, agyhalott metálosként egyszerűen imádom a DM zenéjét.
A zene és szöveg egységéről van itten szó kérem szépen, amihez ha hozzácsapjuk a zseniális látványvilágot és a karakteres tagok adta kohéziós lehetőségeket, meg is van a tökéletes, mindent vivő elegy.
Az alap Martin L. Gore, az extravagáns, elképesztően megosztó, karizmatikus, szerethető, mégis nagyon ’más’ zeneszerző, szövegíró és David Gahan, a roppant szuggesztív, elementáris frontember, aki meglátásom szerint, a legnagyobb rock sztár Jim Morisson óta.
Emlékszem szarrá szívattam a belőtt hajú haverjaimat, hogy miért hallgatják azt a szart, meg amúgy is ez vicc, hogy mini Gahan kópia mindegyik. Aztán kezembe keveredett a 101, a Depeche Mode 1989-ben megjelent koncertlemeze és kopp, hetekig nem bírtam letenni, folyamatosan azt hallgattam, innen már nem volt visszaút.
Időközben ki is képeztem magam belőlük rendesen, Zsoltika a DM klubos barátom hordta az árut és meg szívtam magamba a zenét. Ma már tökéletesen a zenei életem részévé váltak, ott a helyük a Carcass és a Megadeth között, vicc, de szerintem több DM CD-m van, mint az említett kettő.
Sok régi rajongóval ellentétben én az újkori és töretlenül fejlődő DM-et jobban szeretem, szerintem ezek a lemezek nagyon is horzsolnak.
Kicsit megcsavarva a dolgot, most napi két zenét tolok fel, amik mindegyike ráadásul egy és ugyanazon koncerten hangzott el, így még jobban érthető miről is beszélek.
Ez a koncert egyébként a zseniális hangzású és képi világú Touring The Angel: Live In Milan. (Kötelező DVD!)
Nem csűröm, csavarom, akkor kezdjük el a három napot, a már említett két főkolompos príma duettjével és egy kurva jó rockandroll nótával.
Szólj hozzá!
Címkék: dm napi zene 101 walking in my shoes martin l gore goodnight lovers jim morisson david gahan touring the angel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
