Öreg vagyok, mint Jodabá, lassan homályba vész a múlt, bár memória téren viszonylag elvagyok eresztve, de ahogy zöldülök be és megyek össze, egyre jobban felejtek el dolgokat, ami szerintem nem is baj, hiszen velem van az erő.
A zene valahogy nem tartozik a felejtős témák közé. Jó nagy fülem van, egy dalt, dallamot, előadót, főleg ami tetszik, egy hallásra megjegyzek, valamiért beleíródik az agyamba.
A következő zenét nem volt nehéz megjegyeznem, ugyanis az Apukám óriási rajongója ennek a zenekarnak, emlékszem a tesóimmal - persze minden kényszer nélkül - rogyásig hallgattuk a Dire Straits-t, sőt a CD megjelenésével az első album, amit ebben a formátumban megvettem, a zenekar Brothers in Arms albuma volt.
Mark Knopfler egy zseni, aki a rock zenéből szinte kihozta a maximumot, jellemző orgánumával és újjal pengető gitárjátékával egy egészen egyéni hangzásvilágot teremtett, egy takra felismerhetőt.
A mai napig akármikor szíves örömest és nem nosztalgiával meghallgatom őket. Ez a szám a valaha kiadott egyik legjobb koncert lemezről, a Dire Straits Alchemy-ről való, és szerény véleményem szerintem a legjobb daluk is egyben, egyszerűen óriási!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
