Révedjünk kicsit a múltba, amikor éppen, hogy befejeztem az egyetemet (azóta sem jöttem rá, minek jártam oda!) megjelent egy album, amitől azóta sem tudok szabadulni, ez pedig a DOWN NOLA című albuma volt. (Remélem mindenki ismeri és szereti!)
Már a CD belső borító is igen virgonc (Jézus épp szippant), de a zene az valami elképesztő, abszolút etalon azóta is.
A borítóhoz egy gondolat erejéig visszatérve, sikeresen beszereztem egy ilyen Jézusos pólót, amiben sikerül Anyával elmenni egy vasárnapi misére, de láss csodát semmi gond nem volt, sőt a Plébános Úr meg is dicsérte (szerintem a trombitást észre sem vette!).
 |
Adamo testvér már értekezett a kedvenc betonozós témájáról, akkor én is megteszem és felrakom nektek a kedvenc Down számomat napi muzsikának, benne a valaha írt legnagyobb mocsár riff-el!
Lifer köcsögök (1:51-től a libabőr és a révedt tekintetű bólogatás garantált, ja és jól látjátok, itt még Todd "Sexy T" Strange a basszusgitáros!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csercsab 2010.11.30. 10:55:29
Az Ismerős Arcok kommentedhez meg annyit, hogy érteni és érzeni kell a muzsikát. Lehet, hogy a mai napi zenehíradó a Kormorán lesz.
