Az összes tetves iskolai ünnepséget utáltam, mint a szart, különösön a pedagógus napot, a állami és egyéb betegségekről nem is beszélve.
Egy valami volt, amit még a legköcsögebb haverjaimmal is tolerálni tudtunk, az anyák napi ünnepség és azok előkészületei, valószínűleg azért, mert szerettük, pontosabban szeretjük az Anyukánkat. Rajzoltunk, írtunk szépeket és büszkék voltunk.
Emlékszem már felnőtt, diszkrét hajléktalan kinézetű szakállas, hosszú hajú hülyegyerekként hazatérvén Anyukámmal valahol vásároltunk - én toltam a kocsit szokás szerint és néztem ki a fejemből, Ő intézte a dolgokat - amikor összefutott egy barátnőjével, akit már nagyon régen nem látott. Beszélgetésbe elegyedtek, természetesen rögtön a család lett a téma - én álldogáltam, továbbra is ’stand by’ üzemmódban - mikor hallom Anyát büszkén válaszolni: „Nekem is van három szép és okos fiam, a legnagyobb épp itt van velem!”, majd odafordultak felém.
Máig nem felejtem el a barátnő arcát, teljesen lemerevedett mikor rám nézet, elég vicces helyzet volt, de hát nincs mit tenni, én már csak Anyukám szép és okos kisfia maradok életem végéig, hiszen az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen és időtlen.
A blogunk jó egészséget, rendes gyerekeket és boldog anyák napját kíván minden Anyukának! Szeretlek Anya!
4 komment
Címkék: mother anyák napja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csercsab 2010.04.30. 13:37:27
adamo.blind 2010.04.30. 15:34:58
:))))
dudrap 2010.05.03. 20:54:37
Klárika átküldte Anyunak, könnyes szemmel mutatta nekem! Király vagy!
Petya
