A tetoválás eredete az ősemberhez vezethető vissza. Sokáig a tetoválás létezésének legkorábbi bizonyítékának az i.e. 2000-ből származó Theba-i női múmiákon talált festéknyomokat tartották, melyeken pontok, vonalak voltak.
De 1991-ben egy szenzációs lelet, az osztrák-olasz határon előkerült Otzi rácáfolt. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a jégember kb. 5300 éves, tehát az ő tetovált teste a legkorábbi ilyen jellegű lelet. Szintén Egyiptomban, XIII. Ramszesz idejéből tudunk a fiatalok és a tehetősebbek tetoválási szokásairól. De jelen volt az inkák, a maják és az aztékok kultúrájában is, és ezekben az ősi kultúrákban a tetoválás a törzsi rangot fejezte ki. A rómaiak a rabszolgákat és a bűnözőket jelölték meg tetoválással. De a tetoválás nyomait megtalálhatjuk a görög mitológiában is, és az ókorban. A japánok a 3. században kezdték díszíteni testüket bonyolultabbnál bonyolultabb motívumokkal. A polinéziai kultúra jól ismert és szinten rendkívül bonyolult tetováló motívumait valószínűleg jó pár évezreden át fejlesztették ki, ezen népeknél nem ritka, hogy a díszítés beborítja az egész testet.
Manapság a tetoválás már nem az előítéletekről szól, mint régen. Minden korosztály tetováltatja magát, foglalkozástól és hovatartozástól függetlenül.
     |
Minden doom banda legkultikusabbja a chicagói Trouble, ahol az úthenger zenei színtér egyik leghatalmasabb gitárduója, a legendás Bruce Franklin és Rick Wartell páros penget, olyan elképesztő témákat, hogy az ember csak kapkodja a fejét!
 |
A Trouble egyike a legrégebbi doom bandáknak, azoknak, akik a Ozzyék farvizén haladva lényegében megalapították a stílust 1979-ben, a fiúk nagyszerű érzékkel kombinálják a Sabbath riffeket és tempókat a Judas Priest-féle melodikus, ízes ikergitár témákkal.
Hallgass egy kis muzsikát a mesterektől, garantálom hogy a nyamvadt testedbe visszaköltözik az erő, béke és harmónia fogja simogatja a mocskos lelkedet, a buta fejeddel elismerően elkezdesz bólogatni, miközben földöntúli vigyor ül ki a beteg arcodra kisköcsög!
Eladó egy kis lakás, igen kis pénzért, ahol nyugodtan megvendégelheted a barátaidat.
Ám a beköltözés előtt több komoly döntést kell meghoznod…
 |
Szólj hozzá!
Címkék: budapest döntés lakás kis pénz
Nem tudom nem észrevenni, de ez a plakát több, mint bizalomgerjesztő. Vagyis?
 |
Ha valaki már régóta benne van a magyar mocsárzenei életben és imádja is azt, az rögtön vágja a megfejtést, ami nekem igencsak kikerekítette, az amúgy is alváshiányos és roppant karikás szememet!
Itt kérem szépen nincs másról szó, mint hogy a Magma Rise lemezbemutató koncerten a két vendég jóvoltából megtörténhet és akármibe fogadok, hogy meg is fog történni, hogy a színpadon együtt fog állni a nagy magyar doom legenda a MOOD 4/5-e, vagyis Hegyi Kolos, Holdampf Gábor, Füleki Sándor, Megyesi Balázs (Koltay Tamás a hiányzó!) és ha már ott vannak, akkor...!
... és remélem a Magma által újragondolt Glow, Burn, Scream-en kívül megdörrentenek egy-két MOOD klasszikust is, csak a miheztartás végett (mondjuk a Howling-ra én biztos letépném az arcomat és Erős Pistával (Pistával, érted?) megenném!)
Mindenki jöjjön!
DOOM ON BASTARD!
Szólj hozzá!
Címkék: magma doom stoner mood rise mocsárzene
Gondolom mindenki tűkön ül, vágja a centit és imádkozik óta hetek óta, hogy mikor írok valamit a nagyfiam óvodai kalandjairól.
Hát eljött az idő, megérte a vég nélküli várakozás. Most, hogy óvodai őszi szünet van (fogalmam sincs ezt minek!) miniént nem kell elcipelnem a vesztőhelyre, vagyis az életre alapozó sok gyereket egy helyen tároló és kiemelten fontos intézménybe, be tudok érni időben, meg is dicsértek jó hangosan minden reggel a zombi munkatársaim.
De így sajnos nem teljes a napom, sőt!
Imádom mikor Rockyval, óriási de vicces küzdelmek árán beszerencsétlenkedjük magunkat az intézménybe, sárga táska, piros táska, ’ ígérd meg, hogy eszel!’, puszi, ’szeretlek apa, hiányozni fogsz!’, integetés, majd rohanás és szokás szerint késés.
De ez így jó, ahogy van, ez kell nekem, akit meg zavar az irodai majmok közül, az dögöljön meg!
Az 'ádám-évás' bevezető után, csak leírom végre miért is ez a bejegyzés.
Tegnap csörög a telefonom, felveszem, majd egy szinte hihetetlen beszélgetés bontakozik ki. Halló mindenség!
- Tessék!
- XY vagyok a kisfia óvónője. Az előbb hívtam az anyukát, de nem vette fel. Zavarhatom?
- Persze! Valami probléma van?
- Semmi, csak volt bent most egy anyuka és visszahozta Pityu medvéjét!
- Milyen medvéjét, ha szabad kérdeznem?
- Azt a sárgát, amit saját játéknak be szokott hozni. Elnézést kér az anyuka, de a kislányának is van egy ilyen sárga medvéje és véletlenül hazavitte. Minap vettem észre, hogy kettő is van, úgyhogy visszahozta!
- De milyen sárga medvét?
- Azt a rajzfilmhős medvét?
- Micimackóra gondol!
- Valószínűleg az. Igen az! Ha nagyon szeretné a gyerek és hiányzik neki, akkor munkaidőben be lehet jönni érte.
- Köszönöm, de szerintem meg van a Micimackó nélkül is! Majd ha indul az óvoda, akkor kérem adja oda!
- Köszönöm! Viszont látásra!
- Kéz csók!
Beszarok, az óvónőnek még csak véletlenül sem ismerős Micimackó, vagy ahogy én hívom ’Mézeszserbó’!
Ez hülye, mindig is tudtam, hogy az! Hova került a fiam?
Lassan el kell indítanom egy mentőakciót, ki kell hoznom ebből az agysorvasztóból!
Igazi újdonság a magyar könyvpiacon, amit minden reggel elolvasok a metrón!
 |
„A főhősöm egy magyar férfi, akinek menekülnie kellett az orosz maffia elől, megjárta a francia idegenlégiót, később Nizzában telepedett le, és most egy sorsdöntő bevetésen visszatér Magyarországra. Közben pedig feltűnik egy magyar lány, akivel egy különös pillanatban összekapcsolódik az élete. Két évig dolgoztam André történetén. Remélem, hogy nem tudják majd letenni!”
Konspiráció, hatalom, pénz, tündöklés és egy irgalmatlan leszámolás, Magyarország sorsa és a szerelem a tét kedves barátaim, Frei Tamásbá kalandregénye új műfajt teremtett, a 'metro action thriller fiction shit' mindent kisöpör a könyves boltokból!
A blog megszerezte a két éves megfeszített munka fázisait Tamásbá titkos naplójából:
0-1 hónap: Mi legyen a könyv címe? (Mindegy csak a nevem legyen rajta, meg alatt, hogy a megmentő!)
1-2 hónap: Milyen nemzetiségű legyen a főhősöm? (persze, hogy magyar!)
2-3 hónap: Mi legyen a főhősöm neve? (André, elvetett lehetőség Béla!)
3-6 hónap: Meneküljön-e a főhősöm az orosz maffia elől? (igen, de csak ha kergetik!)
6-9 hónap: Megjárja-e a főhősöm a francia idegenlégiót vagy nem? (igen, ez kötelező az ilyen regényekben!)
9-12 hónap: Hol telepedjen le a főhősöm? (Nizza, elvetett lehetőség Ózd!)
12-16 hónap: Visszatérjen-e a főhősöm Magyarországra? (Persze, mert magyar és itthon hagyta a Frei dossziém DVD-it!)
16-19 hónap: Legyen-e különös pillanat a főhősöm életében? (Persze, hogy legyen, ez is kötelező!)
19-20 hónap: Nyakkendőben írjam-e a regényt vagy nem? (Igen, de alsógatya és kising is kell!)
20-21 hónap: Megírtam a regényt! (Kurva jó lett!)
21-22 hónap: Mekkora legyen a nevem a könyvborítón? (Minimum 2x akkora, mint a könyv címe!)
22-24 hónap: Könyv nyomtatás, fotózásom, interjúk, reklám! (Adjuk el ezt a szart a sok tudatlan köcsögnek!)
Köszönjük Tamásbá, de kedves köcsögök csak saját felelősségre olvassátok!
MEGADETH - Rattlehead (Live) Feat. Kerry King on 10/21/10 at the Gibson Amphitheater.
Mustaine: „Nem sokan tudják, de Kerry King gitározott a Megadeth-ben a kezdetek kezdetén. David Effelson (Megadeth basszeros) még mindig Kerry-t tartja a valaha volt legjobb Megadeth ritmusgitárosnak, és ez szerintem igazán király. Vicces, mert amikor Kerry velünk nyomta, ugyanúgy öltözködött, mint most a Slayer-ben. Mi nem, szóval itt voltunk mi a magas szárú tornacipőinkkel, Kerryből meg mindenhonnan szögek álltak ki (nevet). Emlékszem, amikor elmentünk hozzá, ő meg ezeket a cuccokat (a szöges karkötőket) rakta össze. A faterja csak ott ült a fotelban, nézte a tévét, Kerry meg összekalapált egy pentagrammát, mintha mi sem lenne természetesebb (nevet). Jól éreztük magunkat. Tényleg nagyon tehetséges zenész, és olyan gyorsan meg tudta tanulni a témákat amiket írtam, hogy David azóta is erről beszél, nagy hatással volt rá.”
Kerry King: „Soha nem gondoltam volna, hogy összejöhet. Aztán Mustaine rákérdezett a turné első blokkjának közepén. Erre azt mondtam, hogy ne rohanjunk túlságosan előre. Ha megcsináljuk, csináljuk meg Hollywood-ban. Aztán két nappal ezelőtt elkezdtem megtanulni a dalt. Ez nem olyan, mint egy Am I Evil? (Diamond Head nóta), nem tudom tíz perc alatt megtanulni, elég bonyolultak a riffek. Szóval ezen dolgozom immár harmadik napja. Elég jól szól, ütős lesz. Még képem is van arról, hogy Mustaine-nel játszunk… ’84-ből… huszonhat éve volt?! És most huszonhat évvel később is lesznek erről képek. Király. Igen, ez azután volt, miután kijött a Slayer első lemeze. Csodáltam Mustaine-t, mert én még láttam a Metallica-val játszani, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Eldobtam az agyam a kölyöktől. Nem ismertük egymást igazán, de mindketten B.C. Rich-en játszottunk, és egy ismerősünk hozta fel, hogy játsszunk együtt, így összehozott minket. Játszottam az első öt koncerten, de aztán megromlott a viszonyunk, mivel leléptem. Az én bandám mindig is a Slayer volt. Láttam benne lehetőséget, abban hogy együtt nyomjuk, mivel nagyrészt a Bay Area-ban játszottunk. De ha az emberek meglátnak, úgyis a Slayer jut eszükbe. Mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan tehetném még nagyobbá a Slayert úgy, hogy egyedül csinálok valamit. Ugyanez a gondolat vezérelt akkor is, amikor vendégszerepeltem egy Beastie Boys lemezen. Úgy voltam vele, hogy ezeknek a srácoknak tuti lesz egy videójuk. Nekünk soha, mert mi egy metal banda vagyunk. Viszont ha az emberek látnak engem a szögekkel és egyebekkel, a Slayer fog majd eszükbe jutni a Beastie Boys-ról is.”