Duda fiam nem alvási szokásaihoz igazodva hajnalban sokszor kötök ki a HBO-n is, az alapvetések a Discovery, National Geographic, Paprika TV és sport tv-k mellett.
Ma átkapcsolok, pont akkor lett vége valami filmnek, alul az infó sávon jön a kiírás, a következő műsor, PINK Ausztrál koncert.
Öregszem na vagy buzulok, vagy már agyara ment a gyaluzene, de ez most mindegy, mert ott ragadtam és megnéztem.
Ha csak annyit mondok, hogy zseniális volt, az kevés.
Az hagyján, hogy a zenészei vérprofik, az egész koncert minden hangja és a látvány is tökéletes, de ott van ez a cseppcsaj, aki leénekli a csillagokat is az égről és ráadásul annyira természetesen, hogy csak fülig érő szájjal tudod nézni.
El sem hiszem, most is ezt hallgatom és a Led Zeppelin feldolgozás Babe, I'm Gonna Leave You is valami elképesztő, Robert Plant ha látta, biztos dobott egy hátast!
Ez kérem szépen tökéletes, Pink rules!
Szólj hozzá!
Címkék: hbo koncert ausztrál pink led zeppelin duda
Ma nagyon kutyául érzem magam, a szokásos gyerek melletti anti alvás, totális fáradtság, budspencer szemek és ez társulva az amúgy sem előnyös fejszerkezettel, totális katasztrófa, ahogy Vata barátom szokta mondani: „Kész vagyok, mint a mateklecke!”.
A mai zene is legalább annyira borult, mint én, de az valami döbbenet, ahogy a koldusok tolják, az eufória garantált!
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene spiritual beggars
Szar ez a blog, ahogy a neve is mutatja és sajnos ez tény, tényleg fos!
Ez nem is blog, hanem a semmi értelme beírások és okoskodások szánalmas gyűjteménye, össze-vissza témákban, három idióta tálalásában.
Egy jó talán van, hogy tolunk fel zenéket is, mert mindhárman zenefüggőek vagyunk.
Persze itt is alig van közös halmaz, mert én utálom Vata összes zenéjét, Ő utálja az enyémeket, Csercsab meg tulajdonképpen mindenevő, vagyis meghallgat minden szart.
Íme a megfejtés (a kép balról-jobbra melegedik!):
 |
Ha már így kiokoskodtam magam, munkába jövet közben kitaláltam, hogy minden nap feltolok egy muzsikát, ami éppen motoszkál a fejemben, vagy csak egyszerűen beugrik az éppen aktuális dolgaimról.
Természetesen mi mással is kezdhetnék, mint a MegadetH.
Akkor Dread and the Fugitive Mind baszod!
Szólj hozzá!
Címkék: blog napi zene megadeth
Manny ’PacMan’ Pacquiao egyszerűen legyőzhetetlen. 2010. november 13.-án a Fülöp-szigeteki bunyós elképesztően könnyedén verte pontozással a mexikói Antonio Margarito-tés és megszerezte a WBC nagyváltósúlyú világbajnoki övét.
PacMan ezzel a nyolcadik súlycsoportban szerzett világbajnoki övet.
Egyébként a szakértők az előző években csak azon tanakodnak, hogy Manny, hogy tudja majd megoldani a sokkal nagyobb és erősebb ellenfelek elleni mérkőzéseket. De ahogy már megszokhattuk Pacquiao-tól, a kihívó erő és súlykülönbsége soha nem okozott neki különösebb gondot.
PacMan a mostani meccsén még a jelen kategória alsó 147 fontos súlyhatárát sem érte el, míg ellenfele Margarito 150 fonton mérlegelt, de a súly előny közvetlenül a meccs előtt már több, mint 8 kiló volt köztük.
A szarrá vert mexikói bunyós ugyan kibírta az utolsó gongig, pedig az utolsó három menetben elég rendesen nyomás alatt tartotta Pacquiao. A pontozólapok döntése sorrendben, 120:108, 118:110 és 119:109 arányban vagyis nagyon nagy különbséggel látták jobbnak Pacquiao-t.
Műtétre várva, a kórházi ágyából gratulált az ellenfele, „Mindent beleadtam, amit tudtam, de sajnos képtelen voltam felülkerekedni a világ jelenlegi legjobb harcosán – nyilatkozta a mexicói Margarito. – Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam a küzdelmet, az utolsó pillanatig győzni akartam."
Jóllehet a közép-amerikai bokszolónak valóban sikerült talpon kihúznia mind a 12 menetet, a küzdelem lezárulta óta azonban kórházi kezelésre szorul, jelenleg pedig műtétre vár. A mérkőzést követően az arca annyira fel volt dagadva, hogy jobbszemét csak résnyire tudta kinyitni, így orvosai egyelőre nem tudnak hozzáférni a törött szemüregcsonthoz.
Manny Pacquaio rekordja ezzel 52 győzelem, 3 vereség, 2 döntetlen.
Ez volt sorrendben a 13. sikeres bunyója, utoljára 2005 márciusában kapott ki Erik Morales-től, akit később kétszer is legyőzött kiütéssel. Emellett olyan nagy neveket győzött le, mint David Diaz, Oscar De La Hoy, Ricky Hatton, Miguel Angel Cotto, Joshua Clottey és most Antonio Margarito.
PacMan 1978 december 17-én született a parányi Fülöp-szigeteken, hihetetlen szegénységbe érkezett és ahol felnőtt a bűnözésen és a küzdősportokon kívül nem volt esély a túlélésre. Bár termete nem volt éppen ideális, de a szédületes gyorsasága és rugalmassága annyira meggyőző volt, hogy hamar a helyi edzőterem egyik kultikus figurája lett. Korabeli beszámolók szerint 1 percen belül közel 300 ütést képes indítani és ami a legdöbbenetesebb a perc utolsó negyedében felé növekedő intenzitással! (A Barrera elleni meccsén például 12 menet alatt több, mint 1200-at ütött, azaz 1,8 másodpercenként tolt egyet!)
Korunk egyik legnagyobb bokszolója, aki jelenleg a Fülöp-szigeteken élő hátrányos sorsú és nem éppen fegyelmezett srácokat húzza ki a szarból, edzéseket tart nekik, példaképként szolgál számukra és mindenben támogatja őket.
Igazi lokálpatrióta, aki politikusi álmokat is szövöget, állítása szerint soha nem fogja elhagyni hazáját, hanem a népét támogatva önzetlenül szeretne segíteni országának, teszem hozzá bőven van miből! Le a kalappal előtte, óriási figura!
PacMan rules!
Hogy ki lehetne az, aki megállíthatná a Pac Man gőzmozdonyt?
Nem lehet tudni, de, ha ilyen lagymatag és gyenge a nehézsúly, főleg az orosz benga óriások, szerintem még oda is belehetne dobni a villámkezű kis Fülöp-szigetekit. Hulljon a férgese!
Egy másik filippinó kedvencet ajánlok Mannynak, a Death Angel-t, hogy itt is legyen egy kis metál.
Videoklip premier az ünnepi készülődés jegyében, csak nektek!
Szólj hozzá!
Címkék: jibjab raklapfos band hoilday
A 90-es évek elején (vidi: 1991. szeptember 28.) a Metalica volt olyan bátor, hogy a már eltűnt vasfüggöny mögé, Oroszhonban tartson metál bulit. A szokásos Morricone intro után (E.M: A jó, a rossz és a csúf) a fekete lemez legegyszerűbb dalával, melyet még maga a szerkesztőbá is egyszer elnyomott kezdett bele.
Larsnak -váratlanul- sikerült pontosan ütnie, James még az elvonó előtt volt jócskán, így az aggresszív fintorok teljes tárházát mutatta be, a gitárosok tevékenysége pedig páratlan. A nyakficamra javasolnék az aloe vera termékcsaládból egy kitűnő kenőcsöt, állítólag mindenre jó. A hanyatló diktatúra azért nem múlik el egyhamar, így a biztonsági szolgálatot a köcsög security cégek helyett, maga a hadsereg látta el. Így szegény rocktestvéreknek nem marad más lázadási eszköz, mint az amerikai zászló lengetése, és az önfeledt tombolás, melyre a Metallica kiválóan alkalmas.
Vidi: Csercsab barátom dolgaiba nem szívesen barmolok bele, de nem csak a Metallica volt bátor, mivel Moszkva egy giga Monsters of Rock turné sima állomása volt, na jó nem volt sima, hiszen volt állítólag 1,6 millió ember (ebből qva sok katona!) és a komcsi fellegvár melletti óriási Tushino reptéren (Аэродром Тушино) tartották!
A fellépők a Black Crowes, a Pantera, a Metallica és az AC/DC! Egyébként az enter sadman egy fostalicska! Egy-két csemege még ráadásként, benne egy hallgatható Metallica számmal, az AC/DC egyszerűen hihetetlen!
Schmitt Pál népszerűsége folyamatosan növekszik, feltehetőleg az átállók serege miatt az előretörése megállíthatatlan. Főnöke (pedig nincs neki!) bosszús szemekkel tekinti csúcsmászását, így valószínűleg elkerülhetetlen a raport.
Schmitt Pál természetesen, meghunyászkodva sűrű bocsánatkérés közepette meg fogja kérdezni főnökét (pedig nincs neki!), hogy, hogyan, milyen döntésekkel és viselkedéssel veszíthet a népszerűségéből, mik a visszaesés technikái.
1 komment
Címkék: orbán schmitt visszaesés előretörés