Egy kihagyhatatlan, nosztalgikus napi zenét posztolnék, amelyről a gondtalan gyermekéveim jutnak eszembe, amikor még Vidivel a garázs előtt ülve, szarva a világra, pincehideg Borsodi sört kortyolgatva, egy lepusztult kazettás dekken hallgattuk ezt a számot oda-vissza naphosszat, csutka hangerőn, a kertjeiket kapálgató szomszéd nénik és bácsik legnagyobb örömére, jó ebédhez szól a nóta feeling-ben! Csodálatos!
(R.I.P. Chuck)
Update:
Áhh, de remélem, ettől Chuck bácsi nem forog a sírjában...
Jövünk ki a gödörből, van már a Médiatanácsnak is szóvivője.
Kiricsi Karola, most, hogy már nincs ingyen BKV bérlete, figyelemmel kísérheti a nagy magyar média minden rezdülését, hátha bel tud valamibe kötni, és mint mindig, most is vigyorogva, kedvesen megmondhatja a frankót.
Karola lett a Médiatanács Icája.
Vidi feldobott egy kihagyhatatlan magas labdát, amelyet muszáj vagyok lecsapni, és megosztani veletek még egy Fu Manchu klasszikust!
És valóban, a kinyúlt Nirvana pulóveres, tarisznyás rinyapicsák elmehetnek a vérbe...
Adamo mester lehajrázott, de csak felvariálom az én megfejtésemet is a napra, mivel a tegnapi napi kissé depresszív és lehangolt zenéire asszociálva napilaci barátunk megállapította, hogy rámentünk a lányokra, mivel grunge napot tartottunk.
Nem tudom, milyen lányokra gondolt, mert a nirvanás kinyúlt pulóveres, tarisznyás, rinya picsáktól mindig is kivert a víz, attól függetlenül, hogy azóta sem tudom, mi a faszom az a grunge? (Tudom a 90-es évek Seattle-i zenei irányzata, de abból sok nem volt trutymó!)
Ezt is, mint az összes többi dobozt valaki, valamilyen célzattal kitalálta, pedig az ilyen kategorizálásnak semmi, de semmi értelme nincs, mert van jó zene és szar, ennyi!
Az viszont tény, hogy a fostalicska csoportba sokkal nagyobb a tülekedés, mint a hallgathatóban.
Mivel mi egy mértékadó, de szar blog vagyunk, most is, mint mindig letolok egy kiváló, sőt zseniális muzsikát.
Akkor kicsit dobjuk fel a mai esőáztatta napot és költözzünk lélekben melegebb helyre, irány Kalifornia, tarisznyás lányok pedig elmehetnek a picsába!
Nem vagyok valami nagy Faith No More rajongó, és az énekes Feri sincs élőben a helyzet magaslatán, de ezt a számot nagyon szeretem!
Tegnap munka helyett családoztam teljes erővel.
Sajnos volt némi afférom a porszívónkkal, aki a szívás – mint népi tevékenység - helyett, a fújást választott, ezzel romba döntve a lakást és a becses Feleségemet is.
Mivel a miénk nem porzsákos, a szőnyegtisztító port kilőtte az légtérbe és sikeresen téliesítettem a lakást.
Annyi fehér por volt a lakásban, mint amennyit az összes hippie egész életében felszívott, csak a vicc kedvéért. Egészségükre!
Beszarás, mennyit szoptunk vele, amíg eltakarítottuk.
Akkor emlékezzünk meg a fehér por pozitív, impresszív, de sajnos itt is tragidéiába fordult oldaláról és szóljon a rock.
RIP Layne!
Múltkori posztommal rámentem arra, hogy a zene mellett azért erőteljesen figyeljünk a klipekre is, mivel néha olyat tudnak alkotni, hogy leszakad az ember álla.
Mostani választásom a Pearl Jam Do the evolution című dalához készült videójára esett, és szerintem nem is nagyon kell bővebben részleteznem a dolgot, a klip magáért beszél...