Egy kihagyhatatlan, nosztalgikus napi zenét posztolnék, amelyről a gondtalan gyermekéveim jutnak eszembe, amikor még Vidivel a garázs előtt ülve, szarva a világra, pincehideg Borsodi sört kortyolgatva, egy lepusztult kazettás dekken hallgattuk ezt a számot oda-vissza naphosszat, csutka hangerőn, a kertjeiket kapálgató szomszéd nénik és bácsik legnagyobb örömére, jó ebédhez szól a nóta feeling-ben! Csodálatos!
(R.I.P. Chuck)
Update:
Áhh, de remélem, ettől Chuck bácsi nem forog a sírjában...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.