Csercsab szerkesztőbának küldeném a mai napi zenét, azzal az üzenettel, hogy pánikszerűen aktiválja magát vissza a blogra!
Mellesleg Ákos bácsi kicsit alulértékelten fogadja a dal kezdő taktusait, de aztán nem gyengén magába roskad... nem is csoda, hiszen a nóta egy régi szerelméről szól, aki már nincs az élők között...
ui.: Ákos zenéjét kb. 4 éves korom óta hallgatom, történt ugyanis, hogy a kedves szüleimmel betotyogtam egy boltba és rámutattam a Test című szóló(kazettájára)lemezére, hogy az nekem kell! Azóta vagyok Ákos-fan. Állítólag általános iskola első osztályában még az osztályfőnököm be is hívatta Anyukámat, hogy egy 6 éves gyerek hogy hallgathat Ákost, amikor a zenéje néhány felnőttnek is túl igényes... Pedig én már akkor is forgattam a kazit a kis walkman-emben, amikor a többiek még a matchbox-okat tologatták fel-alá! Elképesztő! Nosztalgia!
Aki ismer, az tudja, hogy én Metallica-val kelek és fekszek, de már jó ideje közrejátszik napi szinten a Pearl Jam is.
Azon belül pedig a ritmusgitáros Stone Gossard játéka, stílusa, színpadi megjelenése, tehetsége és kisugárzása az, ami nagyon megfogott.
Stone egy zenei multitalentum. Szerintem. Semmi kétség. Legtöbbször háttérbe vonul a Pearl Jam-ben, de így is kiemelkedő a szerepe, hiszen kezdetben egymaga alakította ki a zenekar stílusát, és tolta a szekeret.
Olyan slágerek szerzője Ő, mint pl. az Alive, az Even Flow, a Once vagy a Thin Air.
Evezzünk kicsit lágyabb vizekre, és szóljon az egyik saját szólódala, a Your Flames.
A nap kérdése: Ha George Michael radiátor, Csonka Pici micsoda?
Paradox módon úgy tüntettek pár napja a médiatörvény ellen, a sajtószabadság védelmében a Kossuth téren, hogy mindenki mondta a magáét és nem karatézta le őket senki, sőt. Settenkedőbá most is csapatta a szokásos lózungjait, mint egy megfáradt bohóc egy falunapon. A több éve Németországban élő Dorka művésznő, miután meghallotta a Szabad Európa rádióban, hogy nagy baj van itten, hiszen korbáccsal kergetik a sajtószabadságot, gyorsan hazarohant és teljesen hitelesen, már-már könnyfakasztóan felolvasta minden idők legjobb kiáltványát. Ekkor megvilágosodott mindenki, volt taps, hurrázás, a megmondó Busa Pista és nagy egymásra borulás, hiszen megvédték a sajtót. Ezt is, mint minden menő dolgot a facebook-on szervezték és a persze a sok sutyarák netfüggő szétlájkolta, volt is nagy öröm, de a helyszínre már nem mentek el csak az 50 és a halál közöttiek, akik a rendőrökkel kvaterkázva elvoltak, mint a befőtt, sokan szerintem azt sem tudták hol vannak. Majd mindenki hazament, nézett egy kis pornót, írogatott név nélküli vicces kommenteket, volt aki blogra tolta gondolatait, valaki megírta a másnapi cikkét, hogy mekkora köcsög Orbán, majd együttes erővel megpróbálták leszakítani a szervert, ahol Orbán Viktor honol. Köszönjük, jó mulattság volt!
A hétvégén otthon kicsit feljavítottuk a virágokat, kicseréltük a földet, átültettük némelyiket, ilyesmi.
A két gyerkőc, ahogy tudott részt vett benne, élvezték nagyon a dolgot, elfutkároztak a lépcsőházba, kurjongattak, vidámkodtak.
Pár perce zajlott a móka, mikor a felettünk lakó, aki történeten a házszövetkezet elnökének a felesége, a szerencsétlen hajótörött gyerekével (a gyerek van már vagy 20 éves és legalább 120 kiló, de állandóan az Anyja picsájában lóg. Egyszerűen gusztustalan a kölyök!) lejött és beszólt a gyerekeknek, hogy ne hangoskodjanak, mert nem tudnak pihenni.
Se köpni, se nyeli nem tudtunk, de szerencsére az Asszony jól reagált és kiröhögve őket, valamit mondott és eltűntek a picsába.
Délután 3-4 óra lehetett, el sem hittük, hogy van olyan primitív ember, akit ez, akárcsak egy cseppet is zavarhat.
Arról nem beszélve, hogy a vén kurva, a lépcsőházban folyamatosan cigarettázik, a férje meg tuti, hogy fosztogatja a ház közös számláját, mert semmi nem történik, pedig állandóan megszavazunk ezt-azt a közgyűlésen.
Ezeknek az elbaszott embereknek küldeném ezt a számot, dögöljenek meg.
Ma művészkedünk, nincs mese Adamo feltette lécet a Tool-al nagyon magasra, de csak megugrom, már csak a miheztartás végett.
Az egyik legtöbbet hallgatott és egyben legbetegebb lemezeim közül talán az 1993-as Cynic Focus-a az, amit egyszerűen nem tudok megunni.
Egyszerűen döbbenetes volt akkor és ezt hallgatni.
A Focus egy megismételhetetlen progresszív gyöngyszem, Paul Masvidal pedig zseni. (Ő az, aki nyak nélküli gitáron tolja és énekel).
Egyébként Masvidal 1989-ben - még középiskolás suttyóként -, majd az 1990-ben a Spiritual Healing körúton is a Death soraiban turnézott, majd az egyik legjobb Death lemezen, a Human-on is ő gitározott Chucky mellett.
Nem bírom ki, úgyhogy két klasszikust kaptok a mocskos pofátokba!
7 komment
Címkék: blog death napi zene focus cynic veil of maya chuck schuldiner paul masvidal how could i
Nálam a zenehallgatás teljes mértékben hangulatfüggő. Ebből kifolyólag a fúziós jazz-től kezdve az ordítva hányós, belezős horror metálig mindent meghallgatok.
„Zenészként” ez nem mindig kifizetődő, mivel néha olyan egymástól eltérő témák jönnek ki a kezem alól, amelyekkel sokszor nem tudok mit kezdeni.
De tény, hogy szeretek „bemenni az erdőbe”, boncolgatni az ötleteket, és a rövidebb, lényegre törőbb dalok helyett hosszabb, általános kliséktől mentes dalszerkezeteket kitalálni, a hozzá tökéletesen passzoló, mélyebb gondolkodásra késztető szövegekkel együtt.
A Tool zenekar ebbe a kategóriába tartozik, és a The Pot című daluk egyszerűen letaglóz.
A szövegét többféleképpen is lehet értelmezni, de Adam Jones gitáros szerint maga a cím a képmutatásra utal. Emellett már maga a szöveg burkoltan szól a kábítószerezésről, de kitér különböző politikai megnyilvánulásokra is.
Érdemes a klipet is megnézni, ami érdekes módon nem a hivatalos videóklip, de valami elképesztő sztorija van, és már több mint 10 millióan látták.
"Liar, lawyer, mirror for ya', what's the difference?"
Folyamatosan jár az agyam, mint Gerendai Karcsibá a bankba a pénzzel.
Ötletek jönnek, mennek, én meg néha azt hiszem okos vagyok, de nem.
Azt azonban álmomból felkelve is tudom, hogy eseményről akkor beszélünk, ha a tér valamely pontján, valamely időben történik valami. Ez tehát négy koordináta révén azonosítható.
Gyakran könnyebb az esemény négy koordinátáját úgy tekinteni, mintha a téridőnek nevezett, négydimenziós térben írnánk le velük az esemény helyzetét, de elég nehéz elképzelni a négydimenziós teret.
Én magam még a háromdimenziós tér elképzelésével is bajban vagyok, azonban ezen sokszor segíthet egy-két unikum, sör kombó.
Tehát ha van tér és idő, akkor van esemény.
Felfedezték ezt már sokan, sokszor és a megfelelő hely és idő együttállás révén realizáltak egy eseményt. A négy dimenzióból három alap a kérdéses, mert annak fizikai vetülete is kell, hogy legyen.
Ha a helyet tudod biztosítani, akkor az idő mint korona a királyra, már felhelyezhető.
Mi van azonban, ha nincs szabad helyed, kerted, medencéd, akármid,de te szeretnél kerti bulit tartani, fürcsi-pancsizni vagy akármizni?
Ha tartod magad a szabályokhoz, akkor nincs buli, ott a nagy semmi, de ha élelmesebb és pofátlan vagy, meghirdeted a szomszéd utcában valamelyik balfék, tejfölös szájú, hülye lakónál, majd odamész, ingyen lefoglalod a területet, szarrá bulizod magad, majd levonulsz és mint jó fiú, bocsánatot kész és újraülteted a füvet.
Ez addig megy, amíg vagy nagyon hülye az egyik fél, vagy hatóságilag támogatott és persze pofátlan a másik.
Van mifelénk egy nagyon hülye fél, aki most felébredt és tök jogosan profitálni szeretne a buliból, mivel az nem jótékonysági bál, nem kulturális misszió, hanem kőkemény üzlet, amiből már sokan - pontosabban kevesen - meggazdagodtak.
Itt az ideje fizetni, azért, amiért mindenki más is fizet!
A Duna hordalékából létrejött egy sziget, az óbudai part mentén, ami az 1651. és az 1654. folyamkilométer között fekszik. Területe 108 hektár, hossza 2750 m, legnagyobb szélessége az 1653-as folyamkilométer vonalában 500–500 m. Óbudától 70–80 m széles Duna-ág választja el. Északi végétől nem messze az Újpesti vasúti híd, déli végén az Árpád híd köti össze Pestet és Budát. Eredetileg zátonysziget volt, két közeli részből állott.