Utálom a hétfőket, de most az egyszer megkegyelmezek neki, mivel születésnapom van.
Szóljon is egy Tool kedvenc a mai nap örömére!
A kisebbik fiamat tegnap rutin műtötték, szegénykémet nagyon megviselték az események, de kőkemény harcos és példaértékű, ahogy küzd a fájdalommal.
Mondjuk nem tudom, ki hogy van vele, de én egyszerűen megőrülök, pontosabban szétrobbanok tehetetlenségemben, mikor a kissrác szétsírt szemekkel suttogja, hogy ’Apa nagyon fáj, segíts!’ én meg azon kívül, hogy az ölemben sétálgatok vele, semmit nem tudok tenni.
Szerintem, ez lehet a legrosszabb érzés a világon, komolyan akármire képes lennék, hogy segítsek neki, ehelyett ott állok, mint egy fasz, tehetetlenül.
Komolyan tegnap a kórházban többször átfutott az agyamon, hogy lemészárolom az összes tetves orvost és az összes irgalmatlan nagy picsájú és nagy pofájú nővért.
Azt a beleszarást, amit leművelnek büntetni kellene, gusztustalan féreg mind.
De hagyjuk ezeket a tetveket, szóljon ez a zseniális dal Dudának, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg és újra legyen az a vidám, örökmozgó, vicces kis ’pudingbácsi’, aki a műtét előtt volt.
Szólj hozzá!
Címkék: blog ufo napi zene duda doctor doctor
Maradjunk a tegnap elkezdett apa-fia témánál, kicsit erősítve azt a vonalat, hogy normálisan is lehet, sőt csakis úgy kell, szabad csinálni.
Az Iron Maiden énekes legenda Bruce Dickinsonbá fia, Austin Dickinson is elkapta a fonalat. Kicsit máshogy énekel, mint apu, de az apja kiköpött mása.
Így első próbálkozásra nem is rossz, sőt.
Persze apuci a kicsi fiát támogatja rendesen, és láss csodát, az első nagylemezük előtt, pofátlanul fiatalon már megkapták a nagy lehetőséget, és a The Final Frontier világturné távol-keleti valamint ausztráliái állomásain játszhatnak az öregek előtt. Baszarás!
Nem vagyok nagy szociális, pontosabban ismeretségi hálózat függő, de rajta vagyok a lényegeseken. Ha bejelölnek és esetleg ismerem az arcot, akkor jó eséllyel visszaigazolom, de semmi extra, maximum a szokásos ’Mi jár a fejedben?’ mizéria.
Nemrég Vata barátom is megjelent az egyiken és rögvest szembesítettem önmagával, amire rövid, tömör és roppant őszinte választ kaptam.
Íme: „megbuzultam, és fészbúkozzok...apámat kerestem, de nem találtam...„
Fiús apukaként ez kicsit agyonbaszott, persze rögtön próbáltam segíteni, meg minden, de hát ez nem olyan egyszerű, főleg ismerve a részleteket.
Ma nem variálnám túl, küldeném Vata barátomnak, macskapityu remek számát a témában.
Öcsi remélem megtalálod az Öreget!
Blogunk egy olyan újabb napi zenével jelentkezik, ahol a muzsika mellett érdemes a videóra is figyelni.
A klip érdekessége, hogy az összköltségvetése 2500 forint volt, mivel csak egy fényképezőgép állványt kellett vennie a srácoknak ahhoz, hogy a dobos által hajtogatott vaslemezekből és vasszálakból álló zenekarát lefotózhassák és elkészíthessék a klipet!
1 komment
Címkék: blog monochrome napi zene the idoru
