Napi találós?
Aki önként, persze nem pénzért szop 68 éves kóser faszt 30 évesen, azt meg lehet erőszakolni, vagy lehet, hogy nem?
1 komment
Címkék: andy timike szívidomár leander rising
Önnek üzenete érkezett: Anyuka meghalt a gyermeke!
Én egy lélektelen dög vagyok, antiszociális mizantróp agyhalott, az érzelmi intelligenciám mélytengeri magasságokban, bárkit, bármikor szemrebbenés nélkül elküldök oda, ahova, de ami sok az, nem több, mit amit megengedhetsz magadnak.
Ez az egész számomra értelmezhetetlen, nem is kommentálnám, de aki ezt írta és aki ezt íratta, azok azonnal ássanak sírt maguknak, feküdjenek bele és a telefonjaikkal temessék el egymást.
Én szégyellem magam…
Szólj hozzá!
Címkék: kórház rip sms anyuka napi zene fanka kowa
Elindultam a dombtetőről lefelé, a cél irányába, ami persze még egy kicsit messze van, de ahogy Petya nagybátyám mondta: "Ha a fesztiválszezont kibírod, akkor a karácsony már csak egy köpésre van!"
Bizony nagy igazságok rejtőznek meg ebben a kijelentésben, ugyanis valóban a kalandtúrám egyik legnehezebb szakaszát élem: a fülledt, nyári napokat, amikor is néha igencsak jól esne egy-két pincehideg sör.
A naptári nyárból még egy hónap van hátra, utána pedig tényleg elindulhat a hajrá, amiben azt hiszem, az október lesz a legjobb barátom, amely hónapban nem csak, hogy a Supernatural és a The Walking Dead folytatásait élvezhetem, hanem az egyik legnagyobb, kedvenc zenekarom, a Pearl Jam legújabb, Lightning Bolt névre keresztelt tizedik stúdióalbuma is megjelenik.
Hogy mivel is összegezzem az elmúlt 31 napot? Talán azzal, hogy nem egy hétköznapi élmény volt elolvasni Keith Richards önéletrajzi könyvét, amelyről nem feltétlenül jelentem ki, hogy egy egészséges életmód megfelelő visszatükröződése lenne, de mindenképpen egy vicces, hátborzongató és szórakoztató példája a "hogyan" perspektívájának.
Ennek fényében rá is kapcsolok az elkövetkezendő 5 hónapra szükséges erőtartalékaimra egy kiváló Rolling Stones nótával.
Nálam csak pár hónap volt a leállás, de a Carcass-nál 17 év! Ígérem ha megjelenik a kedvenc diszkóz zenekaromnak az új lemeze akkor én is újrakezdem, hiszen kurva sok téma fekszik a sarokban magatehetetlenül, mocskosan az utolsókat rúgva.
Annyi minden van a tarsolyomban, de zsebkendő is, hátha Titanic.
Aki ezt nem szereti, az rossz ember nem lehet, vagyis nem jó neki. Egyébként Adamo rules, imádlak tesó!
2 komment
Címkék: 17 napi zene carcass szerkesztőbá
"Úszhatsz egyet, vagy ágyba bújhatsz a csajoddal, úgyis egyfolytában valami akkordmeneten pörög az agyad egyik része, és valami olyasmi motoszkál a fejedben, amit egy dalba építhetsz. Lényegtelen, hogy mi a franc történik. Le is lőhetnek, akkor is csak azt mondanád, hogy: "Ó, ez az átvezetés!" Semmit nem tehetsz ellene, egy idő után rájössz. A radart beindítottad, és teljesen mindegy, hogy tudatosan vagy öntudatlanul. A lényeg, hogy nem tudod kikapcsolni. Meghallasz egy beszélgetést a szomszéd szobából, amiben elhangzik, hogy: "Nem értelek téged..." ez máris egy dal. Csak beugrik és kész. A másik dolog a dalszerzéssel kapcsolatban, amikor észreveszed, hogy kiválasztott vagy, tele tölténnyel, megfigyelőállásba helyezkedtél, és idővel előrébb tartasz, mint a többiek. Állandóan figyelned kell az embereket, hogy miként reagálnak egymásra. Ez a képesség folyamatosan fejlődik az évek múlásával. Bizonyos szemszögből nézve furcsán tartózkodóvá válsz. Valójában nem ezt kéne csinálnod, de a dalszerzés egyfajta kukucskálás. Körülnézel, és bármi témát adhat egy számhoz. A banális jelző a legmegfelelőbb szó erre. Aztán azt mondod, hogy nem hiszed el, hogy még senki sem akadt rá erre a témára! Szerencsére több téma van, mint dalszerző. Egy kicsivel mindig több."
- Keith Richards -
Utam feléhez érkeztem. Úgy is mondhatnám, hogy felértem a hegy csúcsára.
Innen látható legtisztábban a táj. Visszanézhetek az elmúlt fél évre, és nagyjából már el tudom képzelni, hogy mi vár rám az előttem álló hat hónapban.
Azt gondolhatná a magamfajta ember, hogy ennyi idő elteltével, a kihívásokat rendületlenül tűrve talán már választ kaphatna bizonyos kérdésekre, de a bizonytalanság egyre csak fokozódik. Az igazság-igazságtalanság témakörének határvonalai is kivehetetlenül összemosódtak. Egy újabb hitrendzser omlott darabjaira bennem az elmúlt egy hónapban.
Mondjam azt, hogy már megszoktam? Soha életemben nem éreztem még magam ilyen hitétvesztett embernek, mint most, ebben a pillanatban.
Végeztem az Istennel is, aki kibaszottul szarik rám, holott büszkén mutogathatnám az elmúlt 3 évemet is, hogy mennyi energiát öltem az emberségembe, mások és a világ segítésébe, és lófaszt sem kaptam érte cserébe.
Nem baj. Megismétlem: már megszoktam. Így kell folytatnom az utam, a megfelelni vágyás és a jobb emberré válásra való törekvés nélkül.
God hates us all!
Ezzel együtt már az ötödik olyan bejegyzésemet írom idén, amiről fogalmam sincs, hogy miről is szól egyáltalán.
Vagyis az oké, hogy immáron öt hónapja nem ittam alkoholt, de a kérdés valahol ott rejtőzködik, hogy hol vagyok én ebben? Hol van az alkohol? Hol van a kettőnk közötti határ? Hol van a gondolat? Hol van a józanság és hol a részegség? Hol az egészség? A betegség? És ezek is csak kérdések! Mert hol vannak a válaszok? És az igazság?!
Hová tartanak azok az emberek, akik csak akkor érzik jól magukat, ha isznak?
Úgy tűnik, ez a hónap most a kérdések hónapja! Mindenki kezdjen el ezeken gondolkozni! Vagy legalábbis azon, hogy mi tesz minket igazán boldoggá az életben!
5 hónap! A végtelenbe és tovább!