Mint kezdő paszternák a nagybani piacon, úgy lépkedek az évadnyitó posztom felé, mögöttem mocsokkal, előttem mocsokkal, de hittel, hogy a hit nem én vagyok, hanem aki hisz, de nem bennem, mert én másban sem.
Itt az ideje, hogy egy elementáris zenével lenyomjam Adamo tesóm szokásos szánalmas napi nyöszörgését, ami a talicskázás előtt és a ’Hozz már egy sört!’ után a kedvenc hobbim, nem beszélve az ’Ez egy raklapfos!’ téma és helyzet meghatározásról.
Aki engem utál, rossz ember nem lehet, úgyhogy szóljon nekik a déli mocsári naplementében vánszorgó absztinens traktorosok muzsikája, az életről, a szeretetről és a világbékéről, hátha.
Utó, de nem írat: Adamo Tökingert izzítsd be, írjon nálunk vagy füvesítsen, nekem mindegy!
Utó, de írat: Aki megmondja ennek az egész posztnak az egyetlen értemét, ami és amiért, az Tökingerrel füvesíthet egy végtelen pusztában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adamo.blind 2013.09.14. 11:07:48
Amúgy az új Nyakficam valóban űberelhetetlen! Szurka szavaival élve: "Ólomkocka görgető verseny mocsárban!"
