Fel. Fel. Mindig fel! Célod és célom ebben a télben. Hej. Hej. Mondom hej! Rázódj falu! Én mindig itt éltem. Tízes éveim köszönnek vissza. A konvenció ezért vádol, a harmincasok meg mennek. Elég! Úristen. Már egyre gyakrabban vonom ki a maximális százból. Nesze! Legjobb esetben ennyi. Fiam még rontatlan, s fejemre ugorva sosem volt gyermekkorom hozza vissza. És anyám. Az én anyám. A röntgenosztály kövére, vágódva utolsó szép pillanatában tudta. Egyetlen rezgő hétvégét, ha bírja. A fia, ha hívja. S mire ez a biztonság, mi Te vagy összeállt bennem, mindig halált látok, addigra kicsit tönkrementem.
Szólj hozzá!
Címkék: kényelmetlen
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.