Ma (is) utálok mindent és mindenki, mert ez jó vagy igen. A fiaimat már 5. napja nem láttam, tegnap annyira egyedül voltam, hogy háromszázadszorra megnéztem a COBRA-t, kezdek megkattanni. Te vagy a betegség én a gyógymód baszod ezért magammal betakarlak, a sebeim mosolyognak, a vérem íze számban, de ha most is elhibáztam, akkor is a legújabb tervem, hogy elszívom a tesóm bejárati kapujában található maradékot, majd gyilkos zenét írok és kiöllek magamból, hogy ne fájjon többé, ami vagy.
1 komment
Címkék: cobra ákos napi zene lukácslaci mezőmisi gyikos zene
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
