Utoljára Clive Barker a Korbács című könyve volt rám ilyen hatással, mint Anne Rice: Mamnoch, a sátán című műve.
Áldom a kezem, mikor a könyvtárban, eme inpozáns könyv felé sodródtam. Igaz egy könyvnél, nem a külcsín, hanem a belbecs az első. (Mihail Solohov: Emberis sors című könyvét olvastam legutóbb, könyvtár lévén a szürke könyvburkolat nem lehetett húzóerő!)
Összegezve a Mamnoch művet! Lestat nevű piperkőc, de nihilista vámpír a főhős, mérhetetlen vérigénnyel. Egy- két klasszikus horror klisétől eltekintve, (pl.: a napfény káros hatásai a vámpírbőrre, stb...) és egy mészárlást követően Lestat összefut a bukott angyallal, aki körutazásra viszi a vámpírt, teremtésen, történelmen, mennyen és poklon keresztül.
(Kísérőzeneként itt javaslom William Blake emlékére megzenésített Ulver lemez hallgatását: The married of heaven and hell. Amúgy is kötelező anyag!)
Megismerkedhetünk Istennel személyesen is, (megjegyezném, hogy nem a south parkból ismert öregfater, csápokkal) a passio történetével, és az emberi gyarlóságon keresztül, a horror, sci-fi mű már filozófiai magasságokba is felemelkedik.
A hitkérdést, nem sablonosan, a templomok karzata előtt térdepelve elemzi, hanem egy nihilista vámpír szemszögéből, aki az utazás alatt rájön, hogy az önzetlen szeretet, ami összetartja a világot, és kapcsolatainkat. A sátán pedig önmagában nem gonosz, de kitaszított angyalként, miért ne kérdőjelezhetne meg egy pár kérdést, melyeket különböző élethelyzetekben mi is megkérdezünk. Egy fokhagymás piritós elfogyasztása után, ajánlott olvasmány.
Ha már horror, akkor a filmajánlóm: 1981-es Lucio Fulci film a Pokol hét kapuja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
