Oversdose folyt a csapból is, de a múlt hétvégén a a Temple Stakes elnevezésű lóversenyen az angliai Haydock Parkban Túladagolás sleppje beszopta a hosszúlócicit, ugyanis kiderült, hogy a lovuk egy sima, de karakteres gebe, akit csak igen jól menedzselnek.
A nagy magyar csodamén állítólag 600 méterig még jól ment, majd állítólag leesett a patkója, ettől szétesett a mozgása, de még azért a nem rossz hatodik helyen valahogy bevánszorgott. Hurrá!
Ha már a leesett futást támogató cuccnál tartunk, a következő történtet nem tudom kihagyni. Mizsér Attila, nagyszerű sportembernek az 1985-ös melbourne-i öttusázó világbajnokság záró futásán körülbelül féltávnál az egyik szöges cipője beleragadt a sárba. Az üldöző Sztarosztyinnal szemben öt másodperc előnye volt. Úgy döntött, nem próbálja meg visszavenni a cipőjét, anélkül futott tovább. A helyeként sáros, máshol durván köves terepen keresve a legszilárdabb részeket, az előnyét félig mezítláb is tudta tartani és igencsak megérdemelten világbajnoka lett egyéniben.
Visszatérve a lovunkra, természetesen arról nem a Dózi tehet, hogy túlértékelik, szegény pára csak teszi a dolgát és jóltart sok embert, de térjünk vissza a földre, ez a ló nem csoda ló, hanem egy egyszerű, de szerethető mén.
Túladagolás csak úgy fuss, ahogy kedved szottyan, nem kell megszakadni, áll meg futam közben zabozni, dobj be a pofádba egy lósört, szard le ezt az egészet, teljesen értelmetlen ez a lóversenyezdi!
Egyébként meg hajrá a legközelebbi versenyen, hátha…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
