Valóban sok már a napi zene, bár én úgy vagyok vele, hogy az Isteni muzsikákat sose lehet megunni.
A kialakult helyzetben mellesleg én is ludas vagyok, mivel már régen írtam mélyen szántó esszéket a napi zenéken kívül, de szeretnék biztosítani mindenkit, hogy egy nem mindennapi poszttal készülök egy ideje, de egyelőre legyen meglepetés a dolog...
Mai napi zeneként viszont egy kis érdekességet kaptok az aurátokba, mégpedig a kedvenc filmem, A remény rabjai filmzenéjéből két szösszenetet.
Thomas Newman egy zseni, és bevallom, ezerszer láttam már a filmet, de nem volt olyan alkalom, hogy ne szöktek volna könnyek a szemembe. Olyan emberi érzések húzódnak meg eme harmóniák és dallamok mögött, hogy azok szavakban kifejezhetetlenek.
A második, Brooks was here című szerzeményt talán érdemes Pest mocskos utcáin végigsétálva meghallgatni, és elgondolkodni azon, hogy vajon hova is tart ez az őrült világ...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tökinger · http://napilaci.blog.hu/ 2011.01.21. 13:06:22
Börtönös filmek közül én még nagyon szeretem a Halálsoront, azon is lehet bőven pityeregni. Ill. az Éjféli Expressz: elég jól bemutatja az old shool török börtönt...
vidi 2011.01.21. 13:07:58
Morgan egy zseni!!!