Egyik kedvenc napi pillanatom, mikor az mielőtt reggel a óvónőnek átadnám, a nagyfiam pityeregve odajön hozzám, hogy „Apa még nem adtam puszit!”, majd lenyom egy cuppanóst, megölel és a fülembe súgja, „Apa szeretlek, nagyon fogsz hiányozni!”.
Én meg mint egy mocsokos genya otthagyom, mert nem tehetek mást.
Megszakad a szívem nap, mint nap.
A szívfacsarás már akkor elkezdődik, mikor az ölembe kapom otthon és úgy viszem az oviig és Rocky úgy ölel, mintha soha nem akarna elengedni.
A mai zenét neki küldeném, ráadásul egy bedugott és egy kihúzott verzióban is.
Zseniális mindkettő, mint a fiam!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
