Itt a karácsony, a szeretet ünnepe.
Szeretet persze, mindjárt elhányom magam, hiszen mindenki utál mindenkit, álszent köcsög minden ember.
Leszarjuk egymást, ez tény.
Ezért szemetelünk, ezért szaratjuk a kutyát a járdára, ezért nem adjuk át a helyet a buszon, ezért tolakodunk, ezért szarunk bele egymás pofájába. Gusztustalan állatok vagyunk!
Most komolyan, mi a szeretet?
Szeretet csak egy egyszerű ajtó egymáshoz, csak nem kellene a küszöbre szarni!
Állítólag én nem nagyon tudhatom mi is ez, mert egy érzéketlen ember vagyok, pontosabban annak tart a környezetem.
Tudjátok mit, én ennek örülök, sőt, büszke vagyok rá! Miért is?
Hát mert eddig minden szaron átvezetett az állítólagos érzelem nélküliségem, a feltétel nélküli önbizalmam és beleszarásom a dolgokba.
Pedig egyesekért akármire hajlandó vagyok, a gyermekeimről, a feleségemről, a szüleimről, tesóimról nem is beszélve.
Úgyhogy a szeretet elmehet a picsába, kapja be. Jézus szeret téged, de én is baszod!
Én majdnem mindenkit szeretek, de meg kellett tüskésednem, hogy egyensúlyban legyek magammal.
Aki ezt nem érti és érzi, azt sajnálom!
A rövid bevezető után, akkor jöjjön a köszöntés:
DÖGÖLJETEK MEG KÖCSÖGÖK és BOLDOG KARÁCSONYT!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
