Gyermekkorom egyik Black kedvence, (ha már muszáj kategorizálni) az újító dalai miatt a svájci Celtic Frost. A lemezei között is az Into the Pandemonium nyerte el a tetszésem, hiszen egyrészt dallamos, másrészt nem a bárgyú templomgyújtogatásról, és fordított kereszt szorongatásáról szólt.
A legutolsó lemez, melynek most nem jut eszembe a címe, de "vasgyűjtő" ismerőseimnek hátha eszébe jut, szintén oké. Talán megelőzte a korát jócskán, hiszen ma már a Black műfajon belül is számos érdekesség belefér. Akik voltak olyan merészek kilépni, a true "örökségből": Arcturus, Ulver, Enslaved, Dimmu Borgir, Samael. Akik maradtak a kliséknél, de irgalmatlan jól tekerik: Mayhem, Marduk, Tormentor.
Szóljon a Mexican Radio
Szólj hozzá!
Címkék: black metal celtic frost
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
